A félelemnek nagyon sok arca van, talán nem is született még olyan ember, aki nem tapasztalta meg ezt az érzést. Igen érzést, hisz mindig ugyan azt érezzük, csak a szituáció más. Szorongás, pánik, szívdobogás, aggodalom. A félelem állapotába kerülve, óvatosak leszünk, feszültek, szótlan, bizalmatlan, rémült gyanakvó csapdába ejtett, és mindig hátra lépünk kettőt, hármat…

Aztán eljön az az idő, mikor annyira elhatalmasodik rajtunk ez az érzés, hogy elkezdünk egy csomó mindentől félni, olyan dolgoktól amiben csalódásra leltünk, vagy becsaptak….

Akkor már nem csak a munkahelyünk, állásunk elvesztése miatt aggódunk, hanem elkezdünk félni a fájdalomtól, szeretettől, csalódástól, szenvedéstől, élettől, bukástól, szegénységtől, félünk a félelemtől, és addig félünk, míg rá nem jövünk, hogy Most: változtatni kell. Kell.

De hogyan?

Hisz még fel sem ismeri az ember, hogy van lehetőség, mert sok ember úgy felcsavarodik, beletekeredik, bele ragad, bele akar ragadni, persze tudattalanul, hisz az egy kapaszkodó, egy háló, egy mankó, ki mire használja, és csak mondjuk hogy “nem szeretnék félni” de mindig falként használjuk, élünk vele és sokan vissza élnek vele. Hány olyan kedves egyedülálló ember van, aki  betegségeket gyárt, hogy ne legyen egyedül, vagy mikor gyerekeink felnőnek és saját életüket élik, picit magányosak leszünk, vagy mikor nyugdíjba kerülünk, már nem kell pontosan kelni, és nincs szükség a munkánkra, ránk magunkra sem. És a hétköznapok szeretete kell, hogy célt adjon, újra fel álljunk és tovább menjünk.

felelem-1

Hát nem egyszerű. Gondolkodjunk picit, persze nem egy felfokozott állapotban, hanem mikor kicsit lecsendesedtünk, megnyugodtunk. Próbáljuk visszafordítani az idő kerekét, és lépésről-lépésre átalakítani tudatunkat, ha ezt felismertük, akkor nevezhetjük tiszta tudatnak, ez egy olyan állapot mikor nem gondolunk semmire, talán a két gondolatunk között van egy rés a semmi állapot. Ez az állapot egy olyan ami éberré tesz. Ha éber vagy, akkor tudatos vagy. Akkor megtudod változtatni a saját tudatállapotodat, hisz a belső környezetünket az emlékeink alakítják ki.

Hiszen, ha újra meg újra ugyanúgy gondolkodsz és érzel, mint tegnap,  vagy tegnapelőtt, akkor ugyanazokat a körülményeket teremted meg az életedben és ezek miatt ugyanazok az érzések ébrednek benned.

Gondolataid egy szintre kerülnek az érzelmeiddel.

Vagyis: A hangulatunk, megváltoztatásához, a bevésődött érzelmeinken kell változtatnunk.

Ha szeretnél többet megtudni az elengedésről, akkor keress meg.

Kovácsné Mayer Judit
+36-30 / 982-2232
diyu@freemail.hu