A gyémánt stabilitási zónától a felszínig

 

 

Az előző részben a gyémánt keletkezéséről volt szó. A gyémánt a földkéreg mélyében, igen magas hőmérsékleten és nagy nyomáson keletkezik, a földfelszíntől legalább 150 km-es mélységben, és 1000 Celsius fok feletti hőmérsékleten. Ilyen nagy nyomás és magas hőmérséklet nem sok helyen létezik a Földön, ahol ilyen létezik, azt gyémánt stabilitási zónának is nevezik.

 

 

 

Hogyan kerül a gyémánt a felszínre, vagy annak közelébe

 

 

 

Ezekben a mély rétegekben természetesen az ember számára nem elérhető a  gyémánt, onnan fel kell kerülnie a föld felszínére, vagy ahhoz közeli rétegekbe. A gyémánt mélyebb rétegekből történő felszállításáért a vulkánkitörések, a Föld felszíne felé igyekvő magma mozgása felelős. A magma-áram hozza magával és teszi le a Föld felszínéhez közel a sokkal mélyebben keletkezett ősi ásványt.

 

A nagyméretű, értékes gyémántok a Föld mélyéből a magma segítségével kerülnek az ember által is elérhető felszíni rétegekbe.

 

A legtöbb gyémánt lelőhelyről azt tartják, hogy akkor alakult ki, amikor a mélyből jövő vulkánkitörés felhozta magával a gyémántokat a felszínre vagy annak közelébe. Ezekben a kitörésekben a magma gyorsan kerül fel a földköpeny mélyéből a felszínre, útközben áthalad a gyémánt stabilitási zónán, ahonnan az ásványi darabok kiszakadnak, és gyors ütemben megindulnak a felszín felé. Ezek a magmában megszilárdult kőzetdarabok az ún. xenolitok, melyek tartalmazhatnak gyémántot.

 

 

 

 

 

 

A fenti ábra egy kürtő keresztmetszetét mutatja. Alul a magma kamra (dyke), bal oldalt a kürtő részei, a gyökér, a diatréma (vulkáni csatorna, kitörési csatorna), és a földfelszíni kráter. Jobb oldalon a mélység kilométerben és pár ismertebb bánya Dél- Afrikában (a Kimberley bánya , a Jagersfontein bánya  és az Orapa bánya). Fölül a kihűlt láva, a tufa és a kürtőt borító törmelék. A xenolitokat a kürtőben elhelyezett piros pontok jelzik.

 

 

 

Elérhetőség:

 

Dr. Marczi Erika

 

+36 30/280 7475

 

emarczi@hu.inter.net