(function(i,s,o,g,r,a,m){i['GoogleAnalyticsObject']=r;i[r]=i[r]||function(){ (i[r].q=i[r].q||[]).push(arguments)},i[r].l=1*new Date();a=s.createElement(o), m=s.getElementsByTagName(o)[0];a.async=1;a.data-privacy-src=g;m.parentNode.insertBefore(a,m) })(window,document,'script','https://www.google-analytics.com/analytics.js','ga'); ga('create', 'UA-101886594-1', 'auto'); ga('send', 'pageview');

A gyémánt szerkezete

2015-09-07T15:37:13+02:002015. szeptember. 07.|Egyéb kategória|

 

 

Az előző cikkekben a gyémánt keletkezési körülményeiről volt szó, most magának a gyémántnak a kialakulásáról lesz szó. Arról a metamorfózisról, amikor az a forró, légnemű anyag átalakul, az atomok meghatározott alakzatba rendeződnek és Földünk történetének egyik érdekes, szép és értékes anyaga, a gyémánt keletkezik.

 

 

 

Egy kis kémia és a gyémánt

 

 

 

Először ismételjük át kicsit kémiai ismereteinket. A kristályosodás egy halmazállapot-változási folyamat, melynek során a gőzfázisú anyag a folyadékállapotot "átugorva" szilárddá válik. Mivel minden halmazállapot-változás reverzibilis (megfordítható) folyamat, a kristályosodásnak is megvan az ellentéte, ez pedig a valamivel közismertebb szublimáció (pl. a szilárd jód és kámfor egyszerűen elpárolog. A hétköznapi beszédben is azt mondjuk valamire, ami nyomtalanul eltűnt, hogy „kámforrá vált”). A kristályosodási folyamatot télen könnyedén megfigyelhetjük, ha hideg ablakra meleg vízgőzt eresztünk, azaz rálehelünk – így alakul ki a jégvirág.

 

A geológia viszont kristályosodás alatt a kőzetalkotó ásványok kristályosodását érti. A kristályok oldatokból válnak ki, az oldatok általában magmás eredetűek és a folyamat hőmérsékletfüggő.  A magmás tevékenység során a magma lehűlésével keletkeznek a Föld ásványai. A különböző hőmérsékleteken kristályosodási fázisok különíthetők el. Ezek a szakaszok: előkristályosodás, főkristályosodás, utókristályosodás.

 

 

 

A szilárd anyagok szerkezete

 

 

 

A szilárd anyagok szerkezete két csoportba sorolható: kristályos és amorf.

 

A kristályos anyagoknál az alkotórészek szimmetrikus térrácsban helyezkednek el és az anyag fizikai tulajdonságai minden irányban megegyeznek.

 

Az amorf anyagoknál az alkotórészek irányonként eltérő fizikai tulajdonságokkal rendelkeznek és az anyagnak nincs jellegzetes alakja.

 

Az alábbi ábrán egy kristályos és egy amorf szerkezet látható, szilícium, oxigén és nátrium alkotókból.

 

 

 

Elérhetőség:

 

Dr. Marczi Erika

 

+36 30/280 7475

 

emarczi@hu.inter.net

 

 

Hagyj üzenetet

5 × 4 =

A gyémánt szerkezete

2015-09-07T10:26:26+02:002015. szeptember. 07.|Dr. Marczi Erika - Földhözragadt pénzügyek|

 

 

Az előző cikkekben a gyémánt keletkezési körülményeiről volt szó, most magának a gyémántnak a kialakulásáról lesz szó. Arról a metamorfózisról, amikor az a forró, légnemű anyag átalakul, az atomok meghatározott alakzatba rendeződnek és Földünk történetének egyik érdekes, szép és értékes anyaga, a gyémánt keletkezik.

 

 

 

Egy kis kémia és a gyémánt

 

 

 

Először ismételjük át kicsit kémiai ismereteinket. A kristályosodás egy halmazállapot-változási folyamat, melynek során a gőzfázisú anyag a folyadékállapotot "átugorva" szilárddá válik. Mivel minden halmazállapot-változás reverzibilis (megfordítható) folyamat, a kristályosodásnak is megvan az ellentéte, ez pedig a valamivel közismertebb szublimáció (pl. a szilárd jód és kámfor egyszerűen elpárolog. A hétköznapi beszédben is azt mondjuk valamire, ami nyomtalanul eltűnt, hogy „kámforrá vált”). A kristályosodási folyamatot télen könnyedén megfigyelhetjük, ha hideg ablakra meleg vízgőzt eresztünk, azaz rálehelünk – így alakul ki a jégvirág.

 

A geológia viszont kristályosodás alatt a kőzetalkotó ásványok kristályosodását érti. A kristályok oldatokból válnak ki, az oldatok általában magmás eredetűek és a folyamat hőmérsékletfüggő.  A magmás tevékenység során a magma lehűlésével keletkeznek a Föld ásványai. A különböző hőmérsékleteken kristályosodási fázisok különíthetők el. Ezek a szakaszok: előkristályosodás, főkristályosodás, utókristályosodás.

 

 

 

A szilárd anyagok szerkezete

 

 

 

A szilárd anyagok szerkezete két csoportba sorolható: kristályos és amorf.

 

A kristályos anyagoknál az alkotórészek szimmetrikus térrácsban helyezkednek el és az anyag fizikai tulajdonságai minden irányban megegyeznek.

 

Az amorf anyagoknál az alkotórészek irányonként eltérő fizikai tulajdonságokkal rendelkeznek és az anyagnak nincs jellegzetes alakja.

 

Az alábbi ábrán egy kristályos és egy amorf szerkezet látható, szilícium, oxigén és nátrium alkotókból.

 

 

 

Elérhetőség:

 

Dr. Marczi Erika

 

+36 30/280 7475

 

emarczi@hu.inter.net

 

 

Hagyj üzenetet

négy × egy =

Go to Top