Számomra furcsa és egyben kedves program volt  részt venni egy jótékonysági fogadáson, ahova nem mentem volna el, ha nem a barátnőm invitál!
A téma vonzott.

A fogadás témája, nem a résztvevők!  Igaz, nem sok képem volt emlékeim között erről a feltörekvő rétegről, akiket mai nyelven  újgazdagoknak nevezünk.  .

Érdeklődéssel néztem elébe és ott volt az a két ember akikben bíztam. Bíztam jó ízlésükben, tiszta szándékukban.

Csapjunk bele, gondoltam!

Annyit tudtam a helyről, hogy kellemes kávézó, ahol sérült fiatalok az alkalmazottak, akik rengeteg szeretettel szolgálják ki a vendégeket.Vonzó eseménynek ígérkezett.
MACIK. Ez is vonzó.  Lehetőség teremtése ezeknek a fiataloknak. Ez is vonzó!

Tudod, kedves olvasó, hogy van egy kellemes kávézó Budapesten, ahol sérült fiatalokat alkalmaz egy ismert tv-s személy Kárász Róbert? 

 Nem csak foglalkoztatja őket, hanem tiszteletüket, szeretetüket is bírja.  Én nem hittem volna   erről az emberről, hogy ilyen erős szociális vénával rendelkezik!

Mottó: sose ítélj, míg nem vagy alapos információk birtokában!

Azt sem tudtam, hogy egy hagyományt teremtő rendezvényen leszek ma este!
Régebbi csalódásaim miatt, régen kizártam magam az ilyen, és hasonló eseményekből.

Gyűjtés, árverezés, segítés… nincsenek jó emlékeim, ezért tartottam távol magam ezektől az eseményektől. Viszolygok az  “újgazdagoktól”  akik jókor  voltak  jó helyen, de pénztárcájukkal arányban nem nőtt emberségük. Viszont kíváncsiságom és a bizalom a két  ember  iránt nagyobb volt.

Gondoltad, kedves  olvasó, hogy  vannak emberek, akik saját  használati tárgyaikat,  játékaikat,  kabaláikat  felajánlják fel  JÓTÉKONYSÁGI  ÁRVERÉSRE?

Én eddig  csak átverésekkel, s nem árverésekkel találkoztam. Voltam  olyan festmény  aukción, ahol a  befolyt  pénz  nem jótékonysági  célra  ment.    Irányt változtatott.

Alapítványi rendezvének, ahová jó szándékú emberek pénzei folynak be, de célba nem érnek, mert  útközben lábuk kél.   Nos, nekem  ezek az emlékeim.

Nem  volt  egyszerű nyitottan  fogadni az élményt.  Kellemes  meglepetések értek.

Egy  sznobság mentes rendezvény résztvevője lehettem, kellemes  fogadás,  fogadtatás, mosolygó eberek, nem flancosan  felöltözött vendégek. Így nem éreztem, hogy  a mindennapi  kényelmes, sportos öltözetem miatt kevesebbnek kellett volna éreznem magam.

Nem  számítottam  vacsorára,  ennek ellenére  gazdagon  terített  asztalok és  italok vártak. Kedves  üdvözlések,  mosolygós  pillantások követtek, hisz feltűnő jelenség vagyok,  de  sehol nem éreztem megdöbbenést.

kis-dolgok-2

Kárász Robi egy hangosító  tölcsérrel  összpontosította figyelmünket és oldotta a feszültséget, bár  senkin nem volt észrevehető a  feszültség.  Szeretettel invitált minket  a pultokhoz,  ahol változatos  ételek és italok kínáltatták magukat bőséggel.

Gondoltátok  volna,  hogy  egy  férfiember  szolgál  ki –tisztelettel-  5  hölgyet, akiket alig néhány napja ismert  meg ,köztük engem is, akit  most látott először?

Igazán figyelemre méltó EMBER.

Egyszer  csak, elkezdődött az  ÁRVERÉS.

Mi a célja? Mit árvereznek?  Milyen összegek  fognak itt repkedni?  Felfokozott árverési  hangulat lesz? A licitálás hevében meg tudják-e őrizni méltóságukat embertársaim?

Volt kérdés  bőven  a fejemben.

Nem ez  történt. Macik, Macik, Macik  sorakoztak  az asztalon, egymás után kerültek  kalapács alá és  találtak új gazdára.

Tárgyak,  melyeket a felajánlók – operaénekes színész, füttyművész, vizilabdázó, olimpikon és sokan mások – szeretettel  adományoztak és bocsájtottak árverésre.

Miért is  volt  mindez?

Egy  helyiség  felújitásáért,  amelyben olyan  étterem működne,  ahol szintén  csökkent munkaképességű, szeretettel,  teljes szívvel,  szorgalommal  bíró,  fiatalok lesznek alkalmazva.

Nemes elgondolás.  Természetesen ez az  összegyűlt  pénz, ami  nem  több százezer, hanem  több 10 millió, nem  elegendő a megvalósuláshoz,  de segít az elinduláshoz, bízva további támogatásban. Bízva, hogy sok-sok – csökkent képességű – fiatal álma  teljesülhessen, hogy megbecsült, hasznos, munkás ember lehessen.   EZÉRT.

Figyeltem a  milliomos  hölgyeket, urakat.  Tévedtem ebben is.  Intelligensen, visszafogottan és  szeretettel licitáltak a tárgyakra. Voltak néhányan, akik titkolták milliomoságukat.  Akik  adakoztak, hisz  adakozásként  is felfogható, értékes  dolgokat nem vihettek magukkal. Ez is tetszett.

A rendezvény nagy élmény volt számomra. Kaptam egy új képet a társadalom eme rétegéről és egy  nemes,  remek  emberi kezdeményezés kiteljesedéséről, s továbbgondolásáról.

Ez  marad  meg emlékemben, a nem tetszőt pedig elengedem, hisz adjuk meg az esélyt azoknak is a változásra,  akiknek még a zsebe  nagyobb az emberségénél.  Ilyenek is kellenek, mert a sötétségben nem látszanának akkor a csillagok.

Legyen  több ilyen kezdeményezés.

Szigeti Erzsébet
+36-70 / 363-8094
ertederted1@gmail.com