A kistestű kutyák mindig cukik, puhák, kicsik maradnak, mindenhová magunkkal lehet vinni őket, ráadásul a fegyelmezésük és a nevelésük sem nagy ügy, hiszen a flexipóráz végén lebegve is ki tudják magukat mozogni, vész esetén pedig csak a hónunk alá kell kapni őket.

És ez az, amiben sok kistestű kutya vásárlását tervező embertárs nagyot téved és néhány hónappal az ebtörpe érkezése után tanácstalanul vakarja a fejét, hogy ő nem erre számított és most mit csináljon?

Mert az ebecske amilyen pici, olyan kártékony: rág, rombol, lop, morog, harapdál, ha elengedi a pórázról elrohan és nem jön vissza, ráadásul csahol éjjel-nappal.

A filmekben vagy az Instagramon látható trendi sztárok hóna alól vagy táskájából kikandikáló kis kutyafejek vagy póráz végén tipegő kockás kabátos csivavák láttán hajlamosak vagyunk elhinni, hogy ezek a kis ebek a valóságban is így működnek. Működhetnek, persze, ha előtte valaki megnevelte őket és nem így telik minden napjuk.

kutya

Ugyanis a kistestű kutya lélekben, fejben ugyanolyan kutya, mint egy nagyobb. Sőt, gyakran keményebb, harcosabb is, hiszen a kistestű fajták túlnyomó többségét vadászatra, rágcsálók irtására tenyésztették ki, tehát évszázadokon keresztül arra tanították őket, hogy rókát, borzot húzzanak ki az odújából és vaddisznót hajtsanak (tacskó, foxterrier), összefogdossák és megöljék a patkányokat az istállókban vagy kamrákban (yorkshire terrier, csivava), árkon-bokron áthatolva lelőtt madarakat keressenek meg és hozzanak vissza, akár vízből is (spánielek, uszkárok).

Ezek a feladatok, különösen a rágcsálóirtás és vadászat bátorságot, harciasságot igényeltek a kutyáktól, továbbá kitartást és önbizalmat, ami akár önfejűségbe is hajolhat, mert az ember bizony gyakran nem látja meg azt, amit a kutya megérez.

Sok száz év tudatos tenyésztői munkáját pedig néhány évtizednyi divat nem tudja az ebek fejéből kitörölni vagy felülírni, hanem elpusztíthatatlanul dübörög a kis buksikban a vadászösztön, tettvágy, harci kedv. Ha nincs, amin ezt levezethetik és nem tanulják meg kölyökkoruktól kezdve, hogy a gazda parancsa szent, akkor bizony ezek az öntudatos kis jószágok nagyon hamar az embertárs fejére nőnek és átveszik a hatalmat. Onnantól pedig sorjázni fognak a problémák.

Nagy hibákat követünk el például azzal, hogy a kezünkben, hónunk alatt, táskában hurcoljuk őket az utcán, mert a „picik és cukik” és még piszkosak sem lesznek. Egyrészt a kiskutyáknak is van négy lábuk, mind a négy leér a földig, tehát arra valók, hogy járjanak rajtuk és kielégítsék a mozgásigényüket. Másrészt cipelve megszoknak egy magas perspektívát, ahonnan lenézhetnek a világra és amikor letesszük őket a földre, hirtelen minden és mindenki nagyobb lesz náluk, a fejük fölé kerül és ez félelmet, szorongást válthat ki, amire az ebecske agresszióval reagálhat. Harmadrészt, ha zavarja a leendő gazdit, hogy a kutya koszos lesz, akkor inkább válasszon plüssből készült fajtát!

kutya2

Persze egy neveletlen, agresszív, bokáig érő jószág nem valószínű, hogy intenzív osztályra juttatja a gazdáját vagy mást, szemben egy megtermett, morcos német juhásszal, de azért a tűhegyes fogacskák és erős állkapcsok akár maradandó sérüléseket is okozhatnak.

Ezért minden kutya gazdájának német dogtól a csivaváig erősen ajánlott a kutyus befogadásnak első pillanatától a határozott szocializálás és nevelés, lehetőleg kutyaiskolában. Mert legyen bármilyen apró a négylábú kedvenc, mégiscsak a legjobb egymást értve, tisztelve, harmóniában együtt élni.

Farkas Bernadett