A lovaglás az egyik legkomplexebb sport és reneszánszát éli napjainkban. Sorra nyílnak a lovardák és az egykoron úri sport egyre szélesebb rétegek számára elérhető.

 

Gyakorló lovas vagyok és egy 7 éves, lóimádó kislány édesanyja.

 

Személyes tapasztalatom, hogy a lovardákat elárasztják a csillámpónis meséken edződött 5-6 éves kislányok. Teljes lovasfelszerelésben büszkén feszítenek egy békés, idős iskolaló hátán, majd néhány hónap múlva hatalmas csalódás éri őket és a szülőket, hiszen már hónapok óta járnak lovagolni, miért kell még mindig futószáron gyakorolni, miért nem ügethet többet, miért nem vágtázhat?

 

Csak hátráltatja az oktató/a lovarda, hogy anyagilag jobban járjon!

 

Nem. Egy lovasoktató részéről nem pénzgyűjtés vagy hátráltatás, hanem felelős viselkedés, ha még hónapok elteltével is csak futószáron lépeget és üget egy – akár 10 éves gyerek. Gondolkodjuk egy kicsit reálisan!

 

 

A ló egy 600 kilós állat, akinek akarata van és menekülő ösztönei, bármilyen jól képzett is, könnyen megijed, megugrik.

 

A lovaglás azt jelenti, hogy a lovas a lovat egyedül irányítja, uralja, lekezeli a reakcióit. Komoly szem-kéz-láb koordinációt igényel; egyszerre kell a két szárat kezelni, lábbal segítséget adni és saját szemmel felmérni, mikor, merre kell fordítani a lovat. Mindeközben a ló mindhárom jármódját (lépés, ügetés, vágta) is le kell követni a nyeregben ülve, különben kiesünk.

 

Valóban azt gondolja valaki, hogy egy 4-5 vagy akár 6-8 éves gyerek képes erre?

Hatalmas tévedés azt hinni, hogy a békésen cammogó, öreg pónin pár hónapja rendszeresen lötyögő 6 éves tud lovagolni. Nem tud, mert még kicsi, nem képes rá! 

 

Természetesen nem azt kívánom sugallni, hogy kisgyermek ne üljön lóra, hanem azt, hogy nagyon körültekintően kell a szülőknek lovardát, oktatót választani és nem szabad a gyermek életkorának megfelelő képességektől többet elvárni, csak azért mert már régóta jár a kicsi lovagolni. 

 

Olyan lovardát keressünk, ahol mi és a gyermekünk is jól érzi magát. A gyereknek megfelelő képzettségű és méretű ló kiválasztása az oktató feladata és felelőssége, ugyanakkor nagyon fontos, hogy az oktató rokonszenves legyen a gyereknek és egyértelműen, őszintén kommunikáljon a szülővel is.

 

 

A lovaglás oktatását 7-8 éves kor alatt felesleges elkezdeni. Nagyjából erre a korra érik meg a gyerekek koordinációs képessége a szem-kéz-láb mozgás összehangolására és a koncentrált figyelem kialakulása is erre a korra várható. Innentől vezet a hosszú út az önálló lovaglás felé. A tempó pedig mindig egyéni, előre nem megjósolható. Az oktató a legapróbb mozdulatokat vagy azok hiányát is látja, ezek alapján méri fel, hogy eleget fejlődött-e a gyerek koordinációja és önbizalma ahhoz, hogy szintet léphessen.

 

Legyünk hát türelmesek és a gyerekünkkel is értessük meg: nagyon sok ideje van megtanulni, majd élvezni a lovaglás csodáját egész életében, főleg, ha biztonságosan megtanulja. De a lovaglás nem gyerekjáték!

 

Farkas Bernadett