Augusztus 29.

 

Minden boldog pillanatot meg akarsz örökíteni? Meg is osztod az eredményt a családoddal és a barátaiddal? 

Van emléked gyerekkorodból, mikor a konyha vagy a fürdő sötétkamrává alakult, hogy az elkészített fekete-fehér fotóból kézbe vehető fénykép lehessen? Talán igen, s érezted azt a boldogságot, hogy a látott pillanat egy mindig elővehető papírdarabon örök merevségben a tiéd. Ha ez még másnak is tetszik? No, az egy plusz boldogság!

 

Miért és mióta ünnepeljük a magyar fotográfiát?
1840. augusztus 29-én, a Magyar Tudós Társaság ülésén Vállas Antal (31 éves, mérnök, matematikus, egyetemi tanár) mutatta be azt, hogyan lehet fényképet készíteni (dagerrotípiát). Az esemény egy nyilvános rendezvényen történt. Így a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége erre a napra kezdeményezte a magyar fotográfia napjának megünneplését, mely hivatott a társadalom figyelmét felhívni a fotókultúrára és a fotótörténeti értékekre.

 

2003 óta ünneplünk.
Az évkönyv így számol be az eseményről: "… az academia' költségein és számára bécsi opticus Plössl által készített daguerréotyppel a' Dunát és a királyi várat vette fel, Daguerre' eljárásában ibolyó helyett ibolyófestményt használván". (forrás: A Magyar Fotográfia Napja)

A fényképkészítés és így a fotózás is olyan találmánya az emberiségnek, mely egyértelmű fejlődést biztosított a világnak. Az első híreket 1839. január 7-én lehetett hallani, s közel egy év telt el, hogy a magyar közönség is megláthasson valódi “fény-képeket“ (dagerrotípiákat) a Pesti műkiállításon, 1840 júliusában.

 

Mikor jó egy fénykép?
Ha tetszik, ha pedig így van, akkor biztos, hogy valamilyen hatást és érzelmeket vált ki a befogadóból. Mindenképp emlék viszont, melynél a legfontosabb, hogy pozitív energiákat váltson ki a megörökítés pillanata, s így az újra nézés hangulata is adott lesz.

 

Nem próbáltad még? Itt az idő! Készíts fotókat, fényképezz, és emlékezz a boldog és vidám pillanataidra kezedben a fotóiddal! Csak bátran és ügyesen!

Szabó Ági