Nagymamám szerint a férjem és az öcsém „olyan modern apák” és ezt nem mulasztja el némi hüledezéssel körítve rendszeresen tudtomra adni.

Hogy ez pozitív vagy negatív kritika-e, még nem sikerült teljes biztonsággal megállapítanom, de számára – aki egy pár órás, elkerülhetetlen távollét esetén is a fél- és hároméves gyermekeit a szomszédasszonyra volt kénytelen bízni, miközben a férje is otthon volt – mindenképpen meglepő.

Hiszen a fent említett „modern apák” nemcsak képesek megfogni és fürdetni a gyermekeiket születésüktől kezdve, hanem szívesen is teszik azt! Sőt, némi gyakorlás után a pelenkacserét, etetést is csípőből megoldják, esténként pedig szívesen ülnek a porontyaik mellé a szőnyegre játszani vagy magukkal viszik a totyogókat a kertbe az esti locsoláshoz. Szívesen vannak velük anya nélkül is, érdekli őket a kicsik mondanivalója, a nagyobbak tanulmányai és lelki élete.

Számomra pedig az a meglepő, hogy ez Nagyi számára meglepő, hiszen az ismerőseim, barátaim között alapnak számít, hogy az apák is teljeskörűen bevethető szülők.

Az apaság fogalma és az apai lét megélésének lehetőségei rengeteget változtak a történelem folyamán, sok íratlan szabály és klisé kopott el (szerencsére), így napjainkra már nem furcsa, ha egy férfi szereti a gyerekeit, szeret velük foglalkozni és ezt nem is szégyelli.

a-modern-apa

Nagyapám is szerető szülő volt gyermekei elmondása szerint, sőt, olyan csudabogár, aki földműves létére kifejezetten boldog volt, mikor elsőszülött gyermeke lány lett. Az azonban, hogy a puszilgatáson és térden lovagoltatáson kívül bármivel is hozzájáruljon a gyerekek hétköznapi gondozásához, minden bizonnyal eszébe sem jutott. Ahogyan nagymamámnak sem. Mert a férfi vadászik, a nő gyereket nevel. Ez a bevésődés még az 1900-as évek közepén is erősen tartotta magát.

Régen is voltak szerető, törődő apák bőven, de visszanézve néhány évszázadot a történelemben, az egyéni hozzáálláson túl az emberek életkörülményei és a korszellem is erősen meghatározta egy apa lehetőségeit.

Dédapám 4 fiúgyereket nevelt fel egyedül, ezért nagyon nehéz sorsú, tiszteletreméltó emberként szerepel a családi legendáriumban. Ez azonban közel sem azt jelentette, hogy a földeken végzett munka mellett mosott, főzött, pelenkázott volna, hiszen megözvegyülésekor a legkisebb gyereke is tíz év feletti volt, vagyis nagyrészt önellátó. Hanem azt, hogy nem nősült újra, az ételt egy ismerős asszony főzte számukra, cserébe ők segítettek az asszony földjein. Továbbá, hogy fiait folyamatosan nógatta, hogy nősüljenek már meg, mert kell az asszony a házhoz. Ő azonban nem akart mostohát a gyerekeinek.

a-modern-apa1

Egy másik kasztban, még régebben, Mária Terézia férje, Lotharingiai Ferenc István is fura figurának számított, hiszen „trónoló” felesége helyett ő követte figyelemmel gyermekei fejlődését, tanulmányait, ő hozta meg a velük kapcsolatos hétköznapi döntéseket. Ismerte, szerette mind a 16 gyermekét. Minden bizonnyal kis lesajnálás mellett elfogadta ezt a közvélemény, hiszen szegény férfiembert az uralkodásból határozottan kizárták, mi más maradt volna neki?

A modern apa – aki önszántából, tevékenyen részt vesz gyermekei életében születésüktől fogva, érdeklődik a személyiségük iránt, figyelemmel követi a fejlődésüket és kimutatja a szeretetét – nagyjából a XIX-XX. század fordulójóra érkezett el a köztudatba, akkor is csak a magasabb társadalmi körökben. Hiszen lássuk be, egy földműves vagy gyári munkás, bárhány gyermek édesapja, napi 10-12 óra kenyérkereső fizikai munka mellett képtelen volt (és sok helyütt ma is az) érdemben részt venni gyermekei életében.

Az alábbi levélrészlet 1907-ből származik egy fiatal úrinő édesanyjához írt leveléből:

„Kivette szegény Endricskó (a férj) is a részét a dajkálásból, nemegyszer táncolta végig a szobákat éjfélkor papucsban, hosszú hálóingben, karján ordító fiával…”

Még ezután is sok-sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az apák teljes értékű szülősége természetessé váljon. Persze az apaság hétköznapi megélése napjainkban is egyéni, az adott férfi személyiségétől, hozott mintáitól függ, de szerencsére már nem számít gyengeségnek vagy férfiatlannak szeretni a gyermekeinket és aktívan részt venni az életükben.

Mert a modern apák nagyon menők!

Farkas Bernadett