Olyan jó, hogy mindig van mit ünnepelnünk, mert adódik rá alkalom. És milyen jó, hogyha van kit! Amikor megmutathatjuk, hogy szeretünk, kedvelünk valakit. Nem rég volt itt a Valentin nap és most márciusban, e csodaszép tavaszi hónapban ünnepelnek minket: Nőket.
Alkalom teremtődik, hogy elgondolkodjunk emberi kapcsolatokról, nőkről, férfiakról. Női igenről és a férfi nemről. Tulajdonképpen mi az, amire vágyik a Nő és a Férfi?
Nem elsősorban tárgyra gondolok, de mi az, amit tudnak egymásnak adni, hogy mindkét fél úgy érezze magát, mint egy kényelmes cipőben, ami nem szorít, nem lötyög, de épp kényelmesen illeszkedik a lábára. Mindannyian tudjuk, hogy milyen ez az érzés, azért ugye, volt már rajtunk kényelmes cipő. Ezért is gondolkodtam el ezen, azon, emezen, amazon, én e csodás amazon, miközben kenyerem vajazom, egy napsütéses teraszon, vajon ki lehet az az őrült jó fazon, akitől még nincs tele a Facebookom ..? Szóval számomra kérdés, de gondolom mindannyiunk számára örök kérdés, minek kell történnie ahhoz, hogy két ember egyetértésben legyen egymással, minél kevesebb konfliktussal és közben a szerelem is lobogjon, mint hajunk a márciusi szélben. Már akinek van haja! Mire vágyunk, hogyan beszélünk egymással, milyen szeretetnyelvet beszélünk? Mert ha az utóbbi nem azonos két embernél, akkor bizony nagyon sok konfliktus és félreértés adódhat belőle. Ezért fontos a másik ember megismerése, hogy tudjuk, mivel van esélyünk elkápráztatni a partnert, lendületet adni egy kapcsolatnak, különösen a jelenlegi bezárt világunkban. Vigyázzunk kapcsolatainkra, őrízzük meg, ameddig lehet, maradjunk, ameddig jól érezzük magunkat benne, mint abban a bizonyos kényelmes cipőben. Tanulnunk kell, hogy más szeretetnyelvet is értsünk és akkor már egy kicsit használni is tudjuk. Ez a titok, meghallgatni a másikat, figyelni Rá, meglátni, hogy mire van szüksége és azt adni Neki,
úgy, ahogy ő szeretné. Csodálatos, de nagyon nehéz megtalálni a megfelelő partnert, vagyis azt az embert, aki úgy szeret, ahogy a másik szeretné, nem úgy, ahogy ő akar. Ha csak úgy szeretünk, ahogy mi tudunk, ahogy megszoktuk, hogy adjuk, az nem elég, sőt, kevés,
tanuljuk a szeretet művészetét! Legyen hozzá kellő türelmünk, s ha mindennek ellenére mégis búcsúzni kell a párnak, azt is tegyük páratlan szeretettel!

a-szeretet-muveszete1

Hajdan Vali: Szeretet-vég

Megszokott dolog, hogy az emberek egymással méltatlanul bánnak,
és a kapcsolat megbénul, azután, hogy útjaik elválnak.
Pedig valamikor a legtöbbet jelentették egymásnak,
mégis, szívüket képesek odaadni azonnal másnak.
Minden együtt megélt, szép percet jó mélyre ásnak
és máris átadják magukat a hallgatásnak.
Kik így tesznek, egyáltalán nem érzik magukat hálásnak,
talán inkább sértődöttnek, vesztettnek s durcásnak.
De megtalálják, kik lelkük mélyén az igazira várnak,
kik nem csak kapcsolatukban, annak végén is szeretetben járnak.

Igazán jó párkapcsolat barátivá válhat,
ha egymással később is méltóképpen bánnak.
Bár a lelki sebek sajnos tovább fájnak,
ha szavaink hallgatással kiabálnak.
Kimondott érzések megerősítésre vágynak,
leírt, de nem lejárt kérdések megválaszolásra várnak.
Kik magas lovon ültek, de aztán mégis leszállnak,
még ha le is estek, legvégül felállnak.
Nincs értelme már a további vitának,
vesztessé nem, még ha egymástól el is válnak.

Szép tavaszt kívánok, szeretettel: