Egy őssejt-transzplantáció után testileg újjászületik az ember. Én lelkileg is újjászülettem. Szeretném neked megmutatni, a második életemben hogyan lettem sokkal jobb ember, jobb társ és jobb szülő. Remélem a példámból te is tudsz tanulni.

Minden azzal kezdődött, hogy a transzplantáció után a családom elköltözött otthonról a fertőzések elkerülése miatt. A száz nap magányában egyik este elolvastam ezt az idézetet:

„A hiteltelen szülőknek van egy üzenete a gyerekeiknek: édes gyermekem, ha te is ezt választod, ugyanezt az életet, amit én élek, Neked is ugyanilyen életed lesz – ugyanilyen betegségekkel, ugyanilyen boldogtalansággal, ugyanilyen halállal, ezért inkább én megmutatom Neked, hogy mi lesz Veled is, ha ilyen leszel!”-ismeretlen

Újra és újra felolvastam magamnak hangosan. Közben sírtam, amíg könnyeim voltak. Két dolog forrázott le teljesen.

Az egyik az, hogy a betegségem nem csak az enyém. Ezeket a kínokat, szenvedéseket átadhatom a gyermekeimnek azzal a mintával, ahogy élek.

A másik, hogy a magamról kialakított képem teljességgel hamis, ha ennyire megbetegedtem. Azt hittem, hogy boldog ember vagyok. Egy vidám, humoros fickó, akinek rengeteg barátja van és akit szinte mindenki szeret. Két csodaszép gyermek gondos apukája, a diákjai által szeretett és megbecsült tanár.

De ez csak álarc volt.

Ezen a ponton váltam felelős emberré, férjé és apává. Beleástam magam az önfejlesztésbe. Három éven át heti egy könyvet elfogyasztottam. Többek között mit tanultam meg? A legfontosabb közülük, hogy azt adjuk a gyermekeinknek, amik vagyunk – mindenünk: a szavaink, a reakcióink, a szokásaink, az életszemléletünk, az összes gondolatunk. Még a vicceink is. Telepítjük beléjük az alkalmazásunk, beleégetjük a programunk, ami szerint futni fog az életük: a miénkhez hasonló problémákkal, párkapcsolati és anyagi gondokkal és BETEGSÉGekkel…

Letaglózó dolog volt szembesülni az összes gyengeségemmel is, amikről addig sejtelmem sem volt…

Több tucattal.

Feltérképeződött a személyiségem magam előtt és megdöbbentő volt a kép. Most felsorolom a felszínre került hibáim töredékét. Csak azért, hogy lásd, egy magát sikeresnek gondoló embernek mennyi rossz tulajdonsága lehet, amiről halvány fogalma sincsen:

  • Sokat rágódtam a múlton, mi és miért történt úgy, ahogy.
  • Sokszor haragudtam a világra, miért éppen velem történnek rossz dolgok.
  • Ha valaki rosszat tett velem, képtelen voltam megbocsátani neki.
  • Nem voltak nagy álmaim, céljaim, se terveim.
  • Nem tanultam semmit, beleszürkültem a hétköznapokba.
  • Egy belső hang folyamatosan negatív, lehúzó gondolatokkal bombázott, megkeserítve ezzel a mindennapjaimat.
  • Sosem szóltam, ha valami zavart. Mindent eltűrtem, hogy jóban legyek az emberekkel.
  • Nem álltam ki magamért, ha bántás ért.
  • Ha hibáztam, mindig okoltam valamit, valakit és kifogásokat gyártottam.
  • Tele voltam rossz szokásokkal: vedeltem a kólát, zabáltam a cukrot, chipset, szabadidőmet legtöbbször a tévé bámulásával töltöttem.
  • Tanárként szidtam a politikusokat, hogy nem fizetik meg a hivatásom.
  • Irigy voltam mások anyagi helyzetére.
  • Minden munkában töltött percem telepakoltam feladatokkal, ezért mindig rohantam.
  • Barátként szemtől szemben mindenkinek azt mondtam, amit hallani akart.
  • Magamról leértékelően beszéltem, a beszélgető partnereimet még ismeretlenül is felmagasztaltam.
  • Saját sérelmeimet ismételgettem és mások életét elemeztem ki a baráti beszélgetéseimben.
  • Sokat panaszkodtam. Ha sütött a nap, az volt a baj, ha esett, akkor meg az…
  • Férjként alig beszélgettem a feleségemmel.
  • Nem tudtam mi jár a fejében, milyen gondjai, vágyai vannak, nem is ismertem igazán.
  • Ugyanazokat a konfliktusokat játszottam el vele százszor, megoldani őket nem tudtam.
  • Egy-egy vita után napokig, hetekig sértődötten jártam-keltem otthon.
  • Apaként büntetéssel neveltem a gyermekeimet.
  • Mindig akadt valami „fontosabb” elintézendő dolgom, amikor játszani hívtak.
  • Sokszor bekapcsoltam egy mesét a tévében, hogy egy kis nyugalmam legyen.

Most beleláthattál a régi életembe, elég lehangoló volt, ugye?  Volt egyáltalán olyan, amit jól csináltam? Még sokadjára olvasva is kikerekednek a szemeim a listán. Hogy érezhettem akkor mégis népszerű és sikeres fickónak magamat?

Micsoda kettősség.

A felvett álarcom és a tudatlanságom eltakarta a valóságot. Ugye nem csoda, hogy végül a ráknál kötöttem ki?

És neked mi van a zsákodban? Fel tudsz sorolni párat a gyengeségeidből? Néhol magadra ismertél?

Mindenkinek van egy ilyen listája. Csak még nem biztos, hogy ismeri. Láthatod, volt és van magamon min dolgozni. Borzasztó lett volna ezt a batyut továbbadni a gyermekeimnek. A célom ma az volt, hogy rádöbbenj, Te sem tudhatod biztosan, valóban jó úton jársz-e. Én úgy éreztem, hogy igen, de egyrészt tudatlanul bolyongtam, másrészt alaposan becsaptam magam. Sok olyan elakadásod lehet, amit nem kéne továbbadnod a gyermekeidnek. Borzasztó lenne végig nézned az életükben.

Olvass és tanulj sokat!

Én a segítségedre leszek.

Szeress felelősséggel, mert azt adod nekik, ami te vagy!

Ha tetszett kövess  Facebook-on, Instagram-on, Tik-Tokon és YouTube-on is!

Mester Attila

https://www.facebook.com/mesterattila.apjafia