Szórakozási lehetőségek a téli Balaton partján- Dr. Kovács Emőke írása

Rövid hír a Balaton című hetilapban, 1884. december 4-én: „A Balaton tava befagyott. A legritkább esetek közé tartozik, s e században talán most történik ötödször, hogy t. i. a Balaton vize már november havában beállott. A halászok örülnek neki, mert bő halfogásra van kilátás.” A 19. századi Balaton téli világa is igen sok érdekességgel kecsegtet. A nád- és jégaratás, fakutyázás, korcsolyázás során megélénkült az élet a jégbe burkolózott Balaton partján és vizén.

Ha a Balaton tava simára fagyott, igencsak örültek a nádaratók, mert akkor ún. tolókaszával könnyen „letolták” a nádat az apák és fiaik, míg az anyák és a lányok markot kötöttek. Nehezebb helyzet adódott, ha a tó jege behavazódott, mert akkor ún. gyalászkával – egykezes kis kaszával – történt a nádvágás. Miután megtörtént a learatás, kévébe kötötték, s szánnal a partra húzták a lakóházak tetejéhez, veremkészítéshez szükséges nádat.

A befagyott Balaton jegét a jégvermekbe hordták a jégvágók, akik csizmájukra ún. jégpatkót kötöttek, s törték, zúzták a jeget. A begyűjtés után jégvermekben helyezték el, hiszen más hűtőeszköz híján, a henteseknek, mészárosoknak, kocsmárosoknak és az orvosoknak egyaránt szüksége volt rá.

a-teli-balaton-1resz-1

A munka mellett a szórakozásra is jutott idő. Már a 19. század közepétől elterjedt a parasztgyerekek körében a kezdetleges fa­korcsolya. Majd a 19. század végén megjelentek a korcsolyázóegyletek is, de ebben a körben a korcsolyázás már úri sportnak számított, hiszen cipőre csatolható acélkorcsolya szükségeltetett ehhez a fajta testedzéshez.

Az 1860-as években, Keszthelyen bukkant fel először, az eredetileg Ausztriából származó fakutyázás szokása. Majd az 1878-as Jég- és Regatta Sportegylet kőnyomatos oklevelén fedezhetjük fel a fakutya naiv ábrázolását. Kezdetben inkább csak a férfiak próbálgatták, majd a 20. század elejétől már vegyes társaságokat látunk a korabeli ábrázolásokon. Nemcsak szórakozáshoz használták a támlás, támla nélküli, fa vagy vas fakutyát, hanem a halászok is ezzel indultak a jégi halászatra, sőt Cholnoky Jenő földrajztudós és kisegítő személyzete is ezzel vett részt a balatoni expedíción. De Cholnoky írásai a rendkívül érdekes balatoni jégsportokról s annak veszélyeiről is beszámolnak: „Az üvegszerű, vastag jégen kitűnően lehet korcsolyázni, fakutyázni, sőt a legnagyobb arányú jégsport is lehetséges, ti. vitorlás szánokkal száguldhatunk mindenfelé. Csak a turolásokra kell nagyon vigyázni! Az első kísérletek alkalmával, a 90-es években szemtanúja voltam annak a jelenetnek, amikor egy vitorlás szán nekirohant a turolásnak, összetörött, és utasai majdnem háromszáz métert csúsztak a hasukon a jégen, peregve, mint az elhajított jégdarab. Szerencsére kisebb horzsolásokon kívül semmi bajuk nem történt, mert igen vastagon fel voltak öltözve.”

A Balaton jegén összegyűlő korcsolyázó, fakutyázó társaságok téli jégfarsangokat is rendeztek a lenyűgöző szépségű téli Balaton jegén. Íróink sem tudtak megfeledkezni a téli Balaton csodálatos világáról, s lírai, prózai opuszokkal emlékeztek meg a természeti jelenségekről.

Forrás: Kovács Emőke: A 19. századi Balaton világa. Budapest, 2007.

Fotók: fortepan.hu

Dr. Kovács Emőke
Történész
Balaton kutató
www.facebook.com/drkovacsemoke