“Ha azt akarjátok, hogy intelligensek legyenek a gyerekeitek, olvassatok nekik meséket. Ha azt akarjátok, hogy még intelligensebbek legyenek, olvassatok nekik még több mesét.” (Albert Einstein)

Ha meséről beszélünk, határozottan el kell különíteni a hallott és nézett meséket. A képernyő kínálta mesefilmek és a felolvasott vagy fejből mondott mesék egyáltalán nem ugyanazt az élményt adják a gyereknek.

Miért jobb a meseolvasás, mint a mesenézés?

A dallamosan hallott mese felszabadítja az ember fantáziáját. Amikor a gyermek a mesét hallgatja, nemcsak a mesélőre, hanem befelé is figyel: saját képeket alkot, ami segíti őt a felgyűlt belső feszültségei, negatív érzései, félelmei feldolgozásában. Olyan ez, mint egy lassú, belső mozi, amely képekbe oldja fel a benső feszültséget.

Ezzel szemben mesenézéskor készen kapja a gyerek a képeket, sokszor egyedül van, nincs kihez fordulnia, kitől kérdeznie, mert a történet nem áll meg.

Egészen kicsi korban a gyermek nem tudja még különválasztani a mesét és a valóságot, ezért jó, ha közvetlenül kérdezhet és választ kaphat a szülőtől, a felnőttől. A klasszikus mesében a jó elnyeri jutalmát, a gonosz a büntetését. A modern mesékben nem mindig van így, ez pedig megijesztheti.

Remek köztes megoldás a diafilm-vetítés, ilyenkor a kisgyermek állóképet lát, a feliratot felolvasva hallja, visszatérhet egy képre, kérdezhet, gondolkodhat a részleteken.

A szépen felolvasó szülőtől a gyermek érezheti a beszéd ritmusát, a szavak hangsúlyát, ami segít a beszéd tanulásában.

A mese vigaszt és feldolgozást nyújt.

Indulatok, vágyak a gyerekben is vannak, a mesék által pedig ezek megnyugtatása zajlik le benne. Pici, két éves kor körüli gyerekek számára legjobbak a fejből mondott, hétköznapi történésekről szóló mesék. Ezek oldják a feszültséget, segítik a napi történések feldolgozását. Hiszen ami vele történt, az a macival is megtörtént, tehát nincs semmi gond.

anya-meselj-1

A mese közös élményt ad a mesélővel.

Addig jó mesélni, amíg a gyerek igényli, ne szüntessük meg azért, mert már tud olvasni. Ha rendszeresen, például minden este, lefekvéskor mesét olvas a szülő, akkor ez egy közös, mindennapos, intim élmény is lesz kettejük között.

A mese gazdagítja a fantáziát.

Közhely, de igaz, hogy a mese a fantáziát mozgatja meg, élénkíti azt. Fejleszti a szókincset és azoknak a gyerekeknek, akiknek sokat mesélnek, a rajzaikban is sokkal több kreativitást, fantáziagazdagságot találunk.

A mesehallgatás segíti az írás-olvasás tanulását.

A gyermek számára a korai olvasmányélmények formája a legmeghatározóbb alap az írásbeliséghez. Azok a gyermekek, akiknek sokszor olvastak otthon, hamar megértik, hogy a nyomtatott szöveg jelentést hordoz, és viszonylag könnyen tanulnak meg olvasni, amikor iskolába kerülnek.

A mese empátiára tanít és sorskérdésekkel szembesít.

A kisgyerekek érzelmi fejlődésük során hamar eljutnak oda, hogy érdekli őket mások sorsa. A mesékben megismerkedhetnek az együttérzéssel, bátorsággal, hűséggel, igazságossággal. Ugyanakkor találkozhatnak azzal is, hogy létezik erőszak, félelem és gyűlölet, és az ezzel való megküzdés és legyőzés technikáit is megismerhetik.

Meséken keresztül találkozhatnak először az emberi élet alapvető fogalmaival és meghatározó jelenségeivel, mint például bánat, születés, halál vagy szerelem.

Természetesen helye van a gyerekünk életében a nézett és modern mesének, hogy legyen a kortársaival közös élménye, témája is. A megfelelő keretek kialakítása azonban nagyon fontos.  A szülő felelőssége, hogy gyermeke korának és érettségének megfelelő mesét válasszon és korlátozza a képernyőnézés idejét is.

A tapasztalatok például azt mutatják, hogy a távoli múltban játszódó régi, kosztümös mesék, amelyekben sokféle indulat és agresszivitás található, nem olyan félelmetesek, szorongást kiváltóak egy kisgyermek számára, mint a napi valóságot tükröző vagy távoli fantáziavilágot közelbe hozó, erős hangeffektusokkal aláfestett történetek.

A mese gazdagítja a lelket.

A mesék által színessé és gazdaggá válik a lélek. Az a gyerek pedig, aki nem kap lelki táplálékot érzelemszegénnyé, tompává válhat.

Ezért meséljünk a gyerekeinknek, amíg igénylik!

Farkas Bernadett