Rendrakás Marie Kondo módszerével és ahogyan sikerült…

Régóta vágyom rá, hogy több időt tölthessek a gyerekeimmel. Ez most megadatott, már nem vágyom rá. Választási lehetőségem azonban sajnos nem maradt, miután valakinek a családból 0 – 24 órában őrizni kell a bejárati ajtót, hogy home school-ra és home bölcsire ítélt porontyaink ki ne törjenek rajta.

Két nap alatt rádöbbentem, hogy valamiféle rendszer bevezetése nélkül borzalmasan lassan és keservesen telik a nap, estére mégis kiderül, hogy elrepült, de annyira, hogy nem is csináltunk semmit az iskolai feladatokon kívül.

Okulva a fentiekből, pár napja felvérteztem magam egy SS tiszt elszántságával, (nem a módszereivel!) és kijelentettem, hogy nagy rendrakás és szelektálás következik.

Többször hallottad már a japán Marie Kondo nevét, akinek rendrakási módszere a KonMari segítségével az otthonunk rendezetté válhat, felesleges holmijainkat könnyebben elengedhetjük, továbbá a rend és rendszerezettség hatására közérzetünk, életminőségünk is javulhat.

5 pontban összefoglalom a módszer lényegét, és hogy nekünk hogyan sikerült megvalósítani:

  1. Ruhák

Talán ez a legkönnyebb. Annyit kell eldöntenünk, hogy az adott darabra szükségünk van-e vagy sem. A legegyszerűbb kipakolni őket az ágyra és egyesével megvizsgálva visszatenni vagy sem. Így láthatjuk, mennyi ruhánk van és motiváltabbak is vagyunk a szelektálás befejezésre, ha az ágyunkban szeretnénk aznap aludni.

Ahogy nekünk sikerült:

Kétéves ruhatárán hamar túlestünk, mert önhatalmúlag döntöttem minden darabról, ő pedig boldogan rámolta őket egyesével vissza a szekrénybe, amíg fel nem ajánlottam neki egy adag csokigolyót és egy rajzfilmet.

belefogtunk-a-marizasba

Hétévessel már akadtak problémák, ugyanis igazi környezettudatosként (én így próbálom felfogni) minden erejével ragaszkodik a kinőtt, de még szorosan illeszkedő, félig tönkrement, kimoshatatlanul foltos, elszakadt és kikopott ruhadarabjaihoz (is).

„Majd a Papa megvarrja!” – „Nem kicsim, ezen több lyuk van, mint nadrág, ezt ő sem tudja megvarrni.”

Szerencsére hamar megunta a viaskodást és hátrahagyva az utasítást, miszerint: „Csak úgy dobhatsz ki valamit, hogy ne lássam! És a cicás pulcsit, a virágos nadrágot és a szőrös csizmát SOHASEM!”  csatlakozott Kétéveshez és a csokigolyókhoz a tv előtt (a rendkívüli helyzet végére olyan kövérek lesznek, mint a macskák télen).

Az én gardróbom – hááát – mondjuk, hogy sikeres szanáláson esett át. Tényleg nem gondoltam, hogy ennyi göncöm van. És hogy ilyen sokat valójában nem is hordok közülük. Meg, hogy ilyen nehéz megválni azoktól, amikhez bármilyen kellemes emlék fűz. Végül legyőztem önmagam: Majdnem minden olyan holmi zsákba került, ami egy éve nem volt rajtam. (A szexis fehérneműket és a legmagasabb sarkú cipőmet azért az utolsó pillanatban visszapakoltam. Ki tudja, mit hoz még a karanténhelyzet.)

Apa gardróbjával teljes kudarcot vallottam. Az ágyra borítottam a teljes szekrénytartalmat és kiadtam a szelektálási utasítást. Megtagadta a parancsot, lila fejjel és két kézzel visszahajított mindent: „Üzenem Marinak, hogy húzzon el a szekrényemből!” Megüzentem Apának, hogy úgy marad a szekrénye, ahogy bedobálta a gönceit és keresse meg maga a gatyáját holnap. Ebben maradtunk.

  1. Könyvek

Érdemes átnéznünk az évek alatt felhalmozódott könyveket is. A könyvek szerelmeseinek (mint én) valóságos szentségtörés a könyvespolcok tartalmának szelektálása, pedig valóban szükséges lépés, ha rendre és átláthatóságra vágyunk. Kondo szerint a legfontosabb, hogy megtaláljuk az otthon tartott dolgok helyét. Tegyük fel a kérdést: Örömet okoz ez nekem? Ha a válasz igen, tartsuk meg, a lényeg, hogy legyen megfelelő helye ezeknek a dolgoknak. Ha csak egy könyvespolc fér be a lakásba, akkor csak annyi könyvet tartsunk otthon, amennyi azon elfér.

Valóban örömet okoz egy olyan könyv, amit már elolvastunk és biztosan tudjuk, hogy nem fogjuk még egyszer. Vagy az emléknek megtartott 12 kötet Boribon, mikor már egyik gyereknek sem olvassuk? Kidobni sem kell, keressünk olyan személyt, helyet ahol örülnek nekik (például a mi kisvárosunkban kifejezetten örültek a védőnők a gyerekkönyveknek).

belefogtunk-a-marizasba1

Ahogy nekünk sikerült:

Muszáj volt uralkodnom a vonásaimon és a sírhatnékomon, hogy elkerüljem Apa kárörvendő vigyorral kísért lelkes segítségét a könyveim kihajigálásában. Súlyos betűfüggőségben szenvedek ugyanis, a könyvespolcokon két sorban állnak a könyvek. Őrizgetek köteteket a nagyanyám és az édesanyám könyvtárából is, több lomtalanításkor felfedezett ritka darabot. Imádom továbbá elmesélni az olvasmányaimat esténként Apának. Akkor is, ha ő nem kíváncsi rá. Biztosan innen ered az ellenszenve a könyveim iránt.

Borzasztóan nehéz volt, de tényleg! Végül aszerint válogattam, el fogom-e valaha újra olvasni az adott darabot. Nagyjából a felére csökkent a könyvállomány, mire a polcok végére értem. A kilakoltatott darabok terveim szerint felvásárlóhoz kerülnek. Amíg találok egyet, addig átköltöznek édesanyámhoz.

  1. Iratok és papírok

 Vannak papírok, amik nélkül nincs élet, kellenek, szükségünk van rá. Ez az a logika, amely mentén az évek során rengeteg papírt, iratot képesek vagyunk felhalmozni. Üljünk le, nézzük át őket, és amikre valóban szükségünk lehet még, azt rendezzük mappákba, majd tegyük a könyvespolcra vagy egy fiókba.

Ahogy nekünk sikerült:

Sikerült. Kellett hozzá Apa is, aki tisztában van azzal, hogy mit meddig kell megőrizni, melyik dokumentum pótolható és honnan. Helyük is lett a könyvespolcon. (Hm.)

  1. A „komono”

A „komono” a fürdőszobában, a konyhában vagy a garázsban tárolt dolgokra vonatkozik. Tényleg kell öt fakanál és nyolc lábas? Úgy, mint a ruhák esetében, pakoljuk ki az összes felhalmozódott használati tárgyat, és vegyük végig, hogy melyek azok, amelyekre tényleg szükségünk van. Különböző tárolók segíthetnek, hogy akár a fiókok mélyén is megmaradjon a rend.

Ahogy nekünk sikerült: 

Szerencsére nincs garázsunk, így „csak” a fürdő, a konyha és a spájz várta a nagy rendszerezést. A fürdőből repült az összes penészes gumikacsa, tusfürdős flakon, kinyúlt hajgumi, büdös parfüm és hatástalan tisztítószer. (Visszakerült néhány gumikacsa, nem voltam elég gyors.)

A konyha meglepően jó állapotban volt a KonMari szerint, alig néhány fakanál, tésztaszűrő, fazék nélküli fedő (és fordítva) vagy polcon hátracsúszott, molyos sárgaborsó-csomag került a kukába.

A spájz megúszta. Illetve én úsztam meg. Ott még nincs se testi, se lelki erőm robbantani.

  1. Érzelmi kötődés:

 Kondo azt tanácsolja, hogy azoknak a tárgyaknak a szelektálását, amelyekhez érzelmileg kötődünk, hagyjuk a végére. Ekkorra már profin el tudjuk dönteni, hogy mik azok a dolgok, amikre szükségünk van, vagy amelyek valóban örömet szereznek számunkra. Gyakran a fontos tárgyak egy dobozban végzik, valahol a szekrény tetején vagy a kamra sarkában. Ez esetben valóban fontosak? Ha valami igazán sokat jelent nekünk, találjunk módot arra, hogy a lakásunkat díszítse, így minden nap örömet okozhat a jelenléte.

Ahogy nekünk sikerült:

Meg kellett állapítanom, hogy a könyveimen kívül csak kevés dologhoz kötődöm érzelmileg, például az utolsó babám és az első szerelmes levél, amit kaptam. Azok pedig elférnek egy dobozban a szekrény tetején.

Apa pedig visszarejtette az ágy alá a 30 éves, kutyafejes mamuszát.

Úgy ítélem meg, összességében sikeresen „mariztunk”. A következő kihívás fenntartani a rendet. Szerintem ez nagyobb feladat lesz.

Farkas Bernadett