Gyerekkoromban olyan voltam, mint egy kismajom. Ez alatt azt értem, hogy mindenhová felmásztam, de tényleg mindenhová. Nagyjából négyéves koromtól a hintaoszloptól kezdve a lépcsőkorláton át a lambériáig mindent megmásztam, amin meg tudtam vetni a lábam és rendkívül büszke voltam magamra, mikor sikerült, még büszkébb, ha a sértetlen lejutás is összejött.  A szüleim kevésbé voltak boldogok, mikor a gáz- vagy radiátorcsövön felfedezték a koszos talpam nyomait, esetleg engem személyesen vagy puffanást és sírást hallottak a lakás egy távoli pontjáról.  Gyakran mondogatták, hogy beadnak egy cirkuszba, hogy ott kedvemre „majomkodhassak”, de végül inkább balett órákra írattak be. Nem mondom, hogy ugyanaz volt, de kisvárosban nőttem fel, ahol akkoriban szűkek voltak a sportolási lehetőségek.

Azóta eltelt pár év (jó pár, de inkább ne számoljuk) és négyéves kora körül az én lányomból is kibújt a fékezhetetlen mászhatnék és ugrálhatnék. Ekkor kezdtem érdeklődni, hogy milyen lehetőségek adódnak napjainkban, ahol kicsi gyerek kiélheti és lehetőleg kamatoztathatja is az ügyességét és rugalmasságát. Mégsem küldhetem el cirkuszi akrobatának ovis korában…

Néhány éve találtunk rá a tökéletes sportra, amikor kiderült számunkra, hogy akrobaták nem csak a cirkuszban léteznek és dolgoznak, hanem több magyarországi egyesületben is. Akrobatikus torna néven kőkemény, fantasztikusan látványos edzésmunka folyik a termekben, az ember sokszor el sem hiszi, micsoda erő és rugalmasság lakozik a testben, ha céltudatos edzés alá kerül.

Bertha Zsoltot, a Ferencvárosi Torna Club vezetőedzőjét és a magyar sportakrobatika-válogatott szövetségi kapitányát sok éve ismerem, így teljes nyugalommal bíztam rá örökmozgó porontyomat. Azóta is szakadatlan lelkesedéssel dolgoznak az eredményért.

A napokban megkértem Zsoltot, mutassa be nekünk ezt a kevésbé közismert sportágat, hogy több, „gumilabda és kismajom fazonú” gyermeket nevelő család találhassa meg a testhezálló mozgásformát gyermekük számára.

bemutatkozik-a-sport-akrobatika1

Kedves Zsolt, számomra úgy tűnik, kevéssé szerepel a köztudatban az akrobatika, mint hétköznapokban is űzhető sport. Kérlek mutasd nekünk pár szóval!

Az akrobatikus torna (korábbi nevén sportakrobatika) ötvözi az egyéni és egymással végrehajtandó társas elemeket, amelyeket egy zenére koreografált gyakorlatban kell bemutatni. Azaz vannak benne csoportos gúlák és dobások, amelyeket a táncos koreográfia köt össze és kovácsol egy egységgé.

Alapvetően a sportágunkban kétféle szerepkör létezik (az edzőén kívül) : “alsó és felső”. Az alsó társak a stabil és erős sportolók, akik tartják vagy éppen dobják és elkapják a felső társat, aki mindeközben egyensúlyi vagy dinamikus elemeket mutat be, ők alkotnak egy egységet. Többféle, de szabályozott variációban állítható össze egy egység: kettő-három vagy négy sportoló alkothat egy csapatot (női páros, férfi páros, vegyes páros, női hármas, férfi négyes).

Kinek ajánlanád ezt a sportot vagy mik azok a fizikai tulajdonságok, amik szükségesek hozzá?

A sportágunk majdnem mindenki számára ajánlható, hiszen, ahogy korábban mondtam, többféle “szerepet” be lehet tölteni. Jellemzően a kisebb, vékonyabb testlakatú sportolókból lesznek a fölsők, akikből az évek múlásával gyakran lesznek alsók. A sportágban fontos az erő, az egyensúly, a lazaság és dinamika is egyidejűleg, de emellett a szociális képességekre is épít, nagyon fontos az egymással szembeni bizalom, mert végső soron ez egy csapatsport. Sokféle képességet és készséget követel meg a sportág, de pont ebből adódik a változatossága, szépsége.

bemutatkozik-a-sportakrobatika2

Az edzésmunkátokat látva kifejezetten kemény versenysportnak tűnik a tevékenységetek. Hobbi szinten, önmagunk kedvéért van értelme belefogni az edzésekbe?

Van, természetesen. Hiszen mindenféle sporttal, mozgással jót teszünk önmagunkkal. Az akrobatikus torna is űzhető hobbi szinten, annak megfelelően, hogy a sportoló és edző milyen célokat tűz ki maga elé, de az elvégzett edzésmunka eredménye valamilyen formájú összevetésen, bemutatón ér célt és mutatkozik meg. Léteznek úgynevezett “A” és “B” kategóriában induló versenyzők, a felkészültségi és edzettségi szintjüktől függően.

A mi szakosztályunk a versenysportra készülőket tudja nagyobb mértékben támogatni, de vannak már “hobbi” jellegű csoportjaink is.

Hány éves kortól érdemes elkezdeni és van-e olyan életkor, ami felett már maradj inkább néző? 

Mint minden torna jellegű sportágnál, itt is érdemes korán kezdeni a képzést nagyjából óvodás korban, de a később becsatlakozók esetében is előfordult már, hogy sikerült válogatott szintre elérniük a versenyzőknek szorgalmuk és kitartásuk eredményeként.

Felnőtt korban, 18-20 éves kor felett elkezdve, torna jellegű előképzettség nélkül nem várható sok sikerélmény.

Az országban hol űzhető az akrobatikus torna?

Az akrobatikus torna jellemzően Budapest és a környező települések: Érd, Gödöllő, Vác irányába centralizálódott az elmúlt időszakban, de szerencsére van már néhány színvonalas vidéki klub is, ahol elérhető a sportágunk például Nagykanizsán és Abonyban.

Farkas Bernadett