Felhívjuk szíves figyelmét, hogy oldalunk a felhasználói élmény javítása érdekében sütiket használ. Bővebb információért kattintson ide.

A logikus gondolkodású idealista

Írta: Csak a Nőknek magazin 2018/07/26 0 hozzászólás Sikersztorik,

A logikus gondolkodású idealista



Magyar Ildikó számára sem idegen a víz, a vitorlázás, a versenyek. A Csak a Nőknek Magazin és Klub vitorlás csapatát az ő versenyzői tapasztalatai is erősítik majd.

 


Ildikó így vall vitorlás múltjáról:

 

„A vitorlázás mindig fontos része volt az életemnek. Már szüleim is ennek köszönhetik, hogy 50 évvel ezelőtt megismerkedtek: édesanyám a BKV-ban Kalózzal, édesapám a MAFC-ban Repülő Hollandival versenyzett. Fél éves koromtól minden nyáron a Balatonon vitorláztunk, túráztunk a Ny-i medencében, majd 11 évesen én is versenyezni kezdtem először Optimist, később Europa Yolle osztályban. Az Europa (akkor női egyszemélyes olimpiai hajóosztály) alkalmat adott arra, hogy a válogatott keret tagjaként sok nemzetközi versenyen is indulhassak Cadiztól Törökországig. A nagyhajók közül Sudár Regattával versenyeztem először,  három évig egy női csapat kormányosaként, majd 8m OD és Asso 99 hajókkal folytattam egészen gyermekeim születéséig.

 

Az ékszer: hordható képzőművészet


Évek óta készülök egy női csapatot összeállítani és visszatérni a versenyzéshez, és bár nem készülök lemondani róla, mégis azt látom, hogy gyermeknevelés és munka mellett elég nehéz lesz megfelelő időt fordítani még ennek is.

Cégünket, az Angelvie-t barátnőmmel alapítottuk. Miután mindketten jogi egyetemre jártunk, ő jogászként, majd ügyvédként dolgozott, én pedig olyan lehetőségeket kerestem, ahol a képzőművészet iránti lelkesedésemet is a munkámba vonhatom. Így kezdtem ékszerrel foglalkozni, mely, mint hordható képzőművészet egyszerre dísztárgy, amit viselhetünk, és ajándék: a szeretet és az önszeretet egyik kifejező eszköze.

 

 A logikus gondolkodású idealista

 

 A „ki vagyok legbelül” az a kérdés, amire egy életen keresztül keressük a választ, és talán egy páran végül eljutnak a „vagyok, aki vagyok” -ig.  

Gyermekkorom óta vonzottak a művészetek: képzőművészet, lakberendezés, költészet, színjátszás, a színpad varázsa, de - talán szüleimnek engedve - rendes polgári pályára készültem, és a családi hagyományokat követve jogot hallgattam. Később a művészettörténeti szakon jöttem rá, hogy a tanulás érdekes is lehet, de az ez irányú tanulmányokat már nem fejeztem be.
Magamat logikus gondolkodású idealistának tartom, aki órákig elnézeget egy szép tárgyat, de gyorsan megold váratlan szerelési feladatokat (pl. a hajón, mivel pótoljunk villámgyorsan egy törött seklit, ha nincs tartalék.) Legtöbbször nyugodtan haladó, de néha szenvedélyesen rohanó ember, nő, feleség, anya.
Talán legnehezebb a megpróbáltatásokban a kihívást és nem a problémát meglátni. Én igyekszem örömmel fogadni őket, hiszen rengeteget tanulhatok belőlük, de érzem, ezt még sokat kell gyakorolnom.

 

 

„Mosolyogva menni, amerre a szívünk vezet”

 

A legfontosabb emberi értékek a szeretet köré rendeződnek számomra, mint párkapcsolat, család, külső-belső egyensúly (önszeretet). Minden, amit szeretet motivál.

 

Nőként különösen fontos saját magunk elfogadása és az egyensúly megteremtése saját és környezetünk igényei közt, mindezt gyengédséggel, de saját határainkat is tiszteletben tartva. Egyszerűen kihúzni magunkat és mosolyogva menni, amerre a szívünk vezet.
Korábban a generációk követték az anyai mintákat, az illem és a közösség elvárásai szerint. Ma már a konvenciók kevésbé fontosak, így gyakorlatilag bármilyen módon megvalósíthatjuk önmagunkat, kis önbizalommal. Ehhez szükséges az önismeret, hogy biztosan tudjuk, mire is vágyunk, és azt akarjuk megvalósítani.

 

Az élet egyik célja talán; komfortosan élni saját bőrünkben, és rájönni, ehhez nincs szükségünk mások egyetértésére.
 

Az önkifejezésre is nagyobb lehetőségünk van akár a divattal, saját megjelenésünkkel. Gyermekkoromban például sportoláshoz alaktalan, egyforma szabású, talán más színű melegítőt hordott mindenki (fiúk, lányok). Valószínű még meg is mosolyogtak, amikor nőies ruhát viseltem. Ma már bárki, bármit hordhat. Elfogadóbbak lettünk, már nem igyekszünk annyira megfelelni a sztereotípiáknak sem. Szerintem jó irányba haladunk.

 

Siker az, ha azzal foglalkozhatom, amit szeretek

 

Örülök, hogy azzal foglalkozhatom, amit szeretek, így a munkám nem teher, hanem szenvedély. Ebben férjem és barátnőm támogatása segített.

A sport eredményeimre is büszke vagyok, de a versenyezés is azért nagyszerű, mert a vitorlázás önmagában is boldoggá tesz.

 

A Kékszalag egy különlegesélmény lesz
 

A Kékszalag a legnagyobb vitorlásverseny a Balatonon, így minden vitorlázónak különleges élmény. Versenyezni ugyan pályán jobban szeretek, hiszen ott egy-másfél óra alatt egy futamon könnyebben mérhető össze a tudás (még a helyenként egészen eltérő szélviszonyok között is).
A Kékszalag inkább egy különleges élmény lesz: hosszú együtt töltött idő, sok különböző szituáció. Amikor Hirschler Judit, a hajó kapitánya mesélt a csapatról és a kezdeményezés mögött húzódó eszméről, kíváncsivá tett.
Nem ismertem a Csak a nőknek Magazin és Klub tevékenységét, de mindig szerettem volna egy hasonló női kört kialakítani cégünkben, az Angelvieben. Nagyszerű érzés lehet női esteket rendezni, és örülök, hogy ez a Csak a nőknek csapatának sikerült.

Szólj hozzá!