Felhívjuk szíves figyelmét, hogy oldalunk a felhasználói élmény javítása érdekében sütiket használ. Bővebb információért kattintson ide.

A nagy generáció

Írta: Csak a Nőknek Magazin 2018/06/07 0 hozzászólás Sikersztorik,

A színdarab a pillanat művészete, a film a pillanat megörökítése. Esztergályos Károly színházi és filmrendező ahhoz a generációhoz tartozik, akik a magyar kultúra tekintetében, talán a leg meghatározóbb művészekkel dolgoztak együtt. Olyan színészek játszottak alkotásaiban, mint Mezei Mária, Dajka Margit, Páger Antal, Ajtai Andor, Ruttkai Éva, Töröcsik Mari, Márkus László, Básti Lajos, Kálmán György. A Balázs Béla díjas, érdemes és kiváló művész rendezővel születésnapja alkalmából beszélgettünk az alkotó munkáról és a „nagy generációról”.

 

Esztergályos Károly

 

Kiemelkedő művészgárdával, egy nagy generációval dolgozott együtt. Meghatározta ez az alkotói munkát?

 

  • Amikor az ember dolgozik, akkor egyáltalán nem gondolkodik azon, hogy a XX. vagy éppen a XXI. században él és alkot. Egyszerűen csak teszi a dolgát. Nekem szerencsém volt, mert a filmeknél nem csak egy társulat tagjaiból választhattam színészeket, hanem az egész ország művészeiből válogathattam a szereplőket. Ez valóban megkönnyítette a munkát. Minden kornak megvannak a maga kiemelkedő művészei, akiket az utódok rendkívülinek tartanak. Bajor Gizi, Ferrari Violetta éppen úgy emlékezetes, mint Gábor Miklós, Ruttkai Éva, vagy éppen Kállai Ferenc, vagy Mensáros László. Kozák András, Venczel Vera, Gálffy László, csak néhány név egy másik korosztályból. Minden kornak megvan a maga nagy generációja. Akár filmről, vagy televíziós alkotásról volt szó, mindig az általam, az adott szerepre legalkalmasabb színészt választottam. Nem a színészi rang számított, hanem az, hogy a szerep mit kívánt meg.

 

 

Tanukihallgatás

 

Amikor az ember a leendő művészeket, alkotókat tanítja, mire figyel? Fel lehet a tehetséget ismerni?

 

  • Igen, én azt gondolom, hogy a tehetség felismerhető. 17 évig tanítottam a Színház és Filmművészeti Főiskolán. Színész felvételik során igyekeztünk a legalkalmasabbakat kiválasztani. Úgy vélem, hogy igazi tehetség nem maradt le arról, hogy bekerüljön a képzésre.

 

Hogy lehet művészetet tanítani?

 

  • Van elméleti tudás, vannak technikák, amik megtanulhatók. Rendezőként a filmnél a kameramozgások, plánok, elsajátíthatóak, hogy hogyan vágunk egymásra két felvételt. A legtöbbet azonban a gyakorlatban lehet megtanulni. Makk Károlytól, Máriássy Félixtől, akik tanáraim voltak, mi is ellestünk számos filmkészítési titkot. A filmszínészetnél azt kell megtanulni, hogy hogyan mozogjon a kamera előtt. Teljesen mások a gesztusok, az arc mimikájának hatása totálban, mint egy szuper közeli képen. Ennek iskolapéldája Kozák András volt, aki elképesztően jó filmszínész volt. Ő oda tudott figyelni arra, hogy a felvétel készítésénél a kamerára és a környezetre egyszerre figyeljen. Ezeket a technikákat el lehet sajátítani.

 

Hamlet

 

A rendezés szubjektív műfaj? Ezt a szemléletmódot meg lehet tanítani?

 

  • A nézőpont belülről jön. Szempontokat adhatunk, de azt, hogy ki mit szeretne kifejezni egy alkotással, az egyéni dolog. Azt mindenkinek magának kell megfogalmaznia. Ezzel együtt a képzési idő alatt, nagyon sok gyakorlati tapasztalatot lehetett szerezni a filmkészítés mesterségéről, amit mindenki aztán úgy használt fel a saját munkáiban, ahogy ő be tudta építeni tudásként.

 

Az alkotásai közül vannak kedvenc filmjei?

 

  •  Az Operabál 13, a Tanúkihallgatás, a Dráma a vadászaton, Édes Anna, Pillangó. Ezeket a filmeket ide sorolnám. Az utolsó a Szégyen című film volt, amivel televíziós film kategóriában megnyertem a Játékfilmszemlét.  Ezeket a filmeket ma már nagyon ritkán lehet látni a Duna World, vagy az M3 csatornán. Van, amelyiket már egyáltalán nem lehet elérni.

 

Van olyan terv, amit még filmre vinne?

 

  • Igen, ha éppen lehetőségem nyílna rá, akkor van olyan film, amit elkészítenék. De az az igazság, hogy már nem gondolkodom aktív rendezői munkában.

 

 

Hogy lett rendező?

 

  • Eredetileg karmester szerettem volna lenni, de voltak olyan adottságok, amikről úgy éreztem, hogy hiányoznak belőlem. Rendezőnek nem tudatosan készültem. Tulajdonképpen a véletlen adta, hogy a rendezői pályára kerültem. A színházrendezői szak éppen nem indult, de televíziós rendező szak igen. Máriássy Félix és Makk Károly osztályába kerültem. A Főiskola elvégzése után én nem a Filmgyárat választottam, hanem a Magyar Televíziót, mivel a televízióban folyamatosan készítettünk tévéfilmeket, a Filmgyárban pedig sokkal kevesebb filmet rendezhettem volna.

 

Mennyire múlik a rendezőn, hogy hogyan tudja inspirálni az alkotói csapatot, hiszen a filmkészítés egy sok embert mozgató, nagyon összetett folyamat?

 

  • Bár van, aki ezt másképpen látja, valójában a rendezőn múlik egy forgatás milyensége. Gyakran szélsőséges körülmények között, napi nagyon sok órában dolgozunk. Figyelni kell a stábra, a színészekre. A siker abszolút múlik a rendezőn. A siker titkát nem lehet megfogalmazni. Van olyan művész, aki szereti, ha dicsérik munka közben, ilyen volt például Márkus László, aki imádta a figyelmet. Ugyanakkor Kálmán György nem igényelt ilyen fajta visszajelzést. A stábnál is ugyan ez a helyzet. Egy idő után kialakult egy olyan alkotói gárda, akikkel szívesen és sokat dolgoztam. Kialakultak a munkakapcsolatok, jól tudtunk együttműködni.

 

Született egy könyv, ami a „nagy múltat” összegzi. Mi volt az apropó?

 

  • A könyv úgy született, hogy rendezgetni kezdtem a régi fotókat, közben elkezdtem a hozzájuk fűződő gondolatokat, sztorikat összeírni. A könyv egyébként ma is elérhető.

 

meztelen-kepernyo

Szólj hozzá!