Felhívjuk szíves figyelmét, hogy oldalunk a felhasználói élmény javítása érdekében sütiket használ. Bővebb információért kattintson ide.

Beszélgetés Bangó Margittal 1 rész

Írta: Csak a Nőknek magazin 2019/04/08 0 hozzászólás Sikersztorik,
Ha az ember a színpadról ismer egy híres művészt, aki ráadásul Kossuth-díjas is, akkor rendesen zavarban van, mikor az otthonában látogathatja meg őt, és készíthet vele interjút. Így voltunk ezzel mi is, mikor Bangó Margit kapujában csengettünk. Aztán már csak arra emlékszem, hogy áhítattal hallgatjuk különlegesen egyedi előadású szomorkás vagy épp vicces történeteit!
 
Tudjátok, legalább fél óra, mire bevásárolok, mert ha nem kapok az emberektől 500 imádomot, akkor egyet sem. Aztán meg alkapnak, és ölelnek meg csókolnak. Úgy jönnek az emberek hozzám, mint akik régóta ismernek, hát tulajdonképpen… több mint 50 éve vagyok a pályán.
 
Az emberektől azt az alázatot, azt a tiszteletet, szeretetet meg közvetlenséget és egyszerűséget kapom, ami csodálatos! A szeretet nagy dolog! Nem lehet kapuzni, megérzik mi a szeretet. Azt nem lehet megjátszani. Ez olyan jó dolog! Főleg fellépéskor árad felém ez mind, bár a fellépés után, mikor a nyelvem is lóg a padlón, szakad a víz rólam, s mindenki fotózkodni akar… Én soha nem szerettem úgy fotózkodni, ahogy ma divat: bármilyen pillanatban, azonnal. Inkább mondom, hogy keressetek a youtube-on, de van, amikor persze muszáj megtenni a rajongók kedvéért a fotót. És azért szeretem is ám, de nagyon fárasztó már. 
 
Nem is én vezetek, ha messze megyünk. Van egy fiatal technikusom, fantasztikusan érti a dolgát, amúgy TV rendező. Nekem meg nagyon fontos, hogy jól szóljon a mikrofon, halljam magamat is, kényelmesen tudjak énekelni. Maximalista őrült vagyok, és a közönséget meg kell tisztelni a hibátlan előadással. Ha valami nem jó, akkor a szemeimmel ölni tudok – mondják is, hogy inkább egy pofont adnál Margitka, mint a szemeiddel…
 
A másik meg, hiába érek haza éjfél körül, nem tudok azonnal elaludni, még órákig fenn vagyok, mert annyira megszokta a szervezetem az örökös utazást, s ahogy felpörgetem magam, illetve ahogy a közönség megteszi ezt velem, itthon lassan tudok csak lecsillapodni, lenyugodni. Ez órákat vesz igénybe. 
 
 
Mesélsz a közönségedről?
Persze a közönségem, a drága közönségem! Különleges az összetétele is: 2 évestől a 102 évesig is akár, hála istennek. A legifjabb hódolóm, aki minden koncertemen ott van Pest-közelben úgy 150-160 kilométerig, ő Benike, 4 éves fiatalember. Győrben minden 3. hónapban van egy műsor, ahol is a szakácskönyvemből főzik le a Bangó Margit-menü sort, ezzel fogadják a vendégeket, ez a vacsora. Teltház van persze mindig. Az első alkalommal, amikor mentem oda, az elegáns közönség sokfelől jött, Ausztria, Svájc, Szerbia. Látják a műsort azóta a youtube-on, és megveszik előre a jegyeket. 
 
Szóval én éneklek akkor, s látom, hogy egy gyönyörű kisfiú szépen felöltözve, csokornyakkendővel énekeli velem a dalokat. Gondolom magamban, hogy „á, ez nem lehet, honnan ismerhetné a szövegeket, ez egy kisfiú, etetőszék szerűben ül, kicsi még”. Egyre jobban érdekelt, mert minden nótám alatt járt a szája, tudta a szövegeket. Szép lassan jövök le a színpadról, megyek oda feléjük, s a mikrofont odatartom neki, s ő énekeli a szöveget! Na, a szemem felakadt, a közönség őrjöngött, nem akartam elhinni, hogy egy ilyen pici gyerek énekeli a dalaimat. Aztán megkérdeztem, hogy mi a neve, majd azt, hogy mit szeretne tőlem hallani.
 
Ő meg válaszolt, hogy „először is, meg kell mondanom, hogy Bangó Margit az én szívem közepe, te vagy a legjobb énekes a világon!” Kész, elolvadtam! De ő folytatta: „Tudod, mit szeretnék kérni? Azt énekeld nekem, hogy Igyál, de bort.” Hú, gondoltam, az melyik is? De közben persze bekattant, csak kíváncsi voltam, hogy tudja-e, nem igazán kisgyereknek szóló nóta. „Hát tudod: Ha fáj, ha bánt az élet, csak igyál!” Minden alkalommal ott van a kisgyerek.
 
 
Van egy másik is, ő 2,5 éves volt, gyönyörű göndör hajú hatalmas szemekkel, Gyulán találkoztam Dávidkával egy fesztiválon. Nagyszínpad, s jöttek oda a szülei és nagyszüleivel, én ugye a főműsorban voltam, s anyuka mondja nekem, hogy ne haragudjak, de hoztak a szakácskönyveimből hármat, meg 4-5 CD-t, hogy írjam már alá, mert a gyermeknek én vagyok a mindene. Hát… kicsit kételkedve fogadtam, és sajnos én el is árulom, amit érzek…, s mondom, hogy ne haragudjanak, de már megyek a színpadra, én jövök. 
 
Erre a mamája folytatja, hogy „a gyerek már nagyon álmos, elalszik mindjárt, mert reggel óta itt vannak a fesztiválon”. Valóban bele volt bújva az apukája vállába a fejecskéjével, s nagyon pislogott. Ugye a gyerekeknek nem lehet nemet mondani. Az anya meg folytatta, hogy „ne tessék haragudni, de mi már unjuk Bangó Margitot, sokszor már mérgesek vagyunk, mert felkel Dávidka, benyomja a videót vagy magnót, s táncol egész nap”. Erre apuka megsimítja a kisfiút, s mondja neki, hogy ki a kedvenc énekesed? „Bangó Margit” - suttogja a kisfiú. Kész voltam!
 
Nyáron tényleg sok gyerek jön a szüleivel a fesztiválokra, így teszek nekik szóló dalokat is a műsorba, meg becsempészek líraiakat, örökzöldeket, nótát, cigánydalt, hogy mindenki megtalálhassa a maga stílusát. Sokan azt mondják, hogy a fiatalok nem szeretik a nótát, a magyar nótát. Van benne persze igazság. Ennek amúgy két nagy oka is van. A média nem nagyon tart ilyen műsort, pedig a nótákat a cigányzenészek tartották életben. Én vagyok az egyedüli énekes, aki még talpon van, és el is fogadnak ebben a műfajban.
 
 
Beszélgetés Bangó Margittal 2. részét, itt olvashatod el.
Szabó Ági

Szólj hozzá!