Felhívjuk szíves figyelmét, hogy oldalunk a felhasználói élmény javítása érdekében sütiket használ. Bővebb információért kattintson ide.

Beszélgetés Bangó Margittal, 3. rész

Írta: Csak a Nőknek magazin 2019/04/21 0 hozzászólás Sikersztorik,

Beszélgetés Bangó Margittal 1. részét, itt olvashatod el.
Beszélgetés Bangó Margittal 2. részét, itt olvashatod el.

 

Beszélhetünk a szakácskönyvekről is egy kicsit?


Volt a Hal a tortán című műsor, aminek első csapatában szerepeltem, s meg is nyertem. Érdekes volt az egész, már maga a nyílt színi főzés. Aztán egy évig ment a műsor, s végül az Év sztárszakácsa címért versenyeztünk. Na, ezt is megnyertem. Jöttek ám a telefonok, hogy ezt meg azt hogyan kell főzni. Az egésznek az volt az üzenete, hogy ne fosszam meg az embereket, különösen a fiatalokat attól, hogy megtanulhassák a hagyományos ételek főzését. Annyian noszogattak, hogy írjak egy szakácskönyvet, hogy végül meguntam, s nekiálltam. Tulajdonképp egy hét alatt megcsináltam, de a fotózás az kicsit tovább tartott. Mindent le kellett főzni, aztán fotózni, az nem ment olyan gyorsan.


Az első könyv Határtalan lakoma - Tradicionális magyar, roma és erdélyi ételek címmel jelent meg, s kapkodták az emberek, percek alatt el is fogyott. Jött persze a második, a harmadik, s nekiláttam a negyediknek is. Szerettem csinálni. 


Aztán egyszer mentünk fellépni a Balatonhoz, s felhívtak Párizsból, hogy gratulálnak. Hirtelen nem értettem, hogy CD-m nyert vagy mi lehet? Az is megfordult a fejemben, hogy valaki szórakozik. Jól beszélek franciául, hisz 5 évet éltem Belgiumban. A lényeg az, hogy megálltam, s hallom, hogy mondják a győzelmeimet a Gourmand World Cookbook Awards-on (Párizsi Szakácskönyv Vásár). Jól meglepődtem, mind a 3 könyvem nyert!

 

Pár éve itt járt Budapesten Anthony Bourdain világutazó sztárséf, sajnos nem rég halt meg, aki kíváncsi volt rám, aki énekesként három díjat is nyer a szakácskönyveivel. Elmentünk hát a Budapest Bárba, s gulyást kért tőlem meg kukoricás töltöttkáposztát. Mondtam az amerikai szerkesztőnek, hogy nálunk más, mint amit ők megszoktak. Tyúkgulyást csinálok én, meg is tettem nekik. 


Na, reggeltől estig tizenakárhány kamera volt a nyakamban a Budapest Bárosoknál. Amúgy nagyon kedvesek voltak, komoly profi munka volt, de már nagyon fáradt voltam, s nagyon vártam már a séfet. Nem volt rajtam se smink, se estélyi, nem abban főz az ember otthon, ugye. Na, meg is érkezett, velem meg a húgom várt, hatalmas asztalt terítettek, de én nem csináltam belőle nagy cécót, fogtam a piros fazekamat, s letettem, mellé meg a levest. Ezt várta, nem nyúlt előtte semmihez, pedig sok étel volt felsorakoztatva. Megkérdeztem, hogy szedhetek-e, tettem is neki először 2 gombócot.

 


Végül egy nagyon jó beszélgetés alakult mindenféléről, persze tolmáccsal, mert angolul nem tudok. Végül énekelni hívott, fantasztikusan kísért a Budapest Bár. Mező Misivel még a duettünket is elénekeltük. Teljesen odavolt, aztán pakoltam és eljöttem.


Később az anyagot aztán sorozatban a CNN-en adták le. Elküldték nekem is, amiben a magyar cigányzene Aretha Franklinjének nevezett, aki legalább úgy főz, ahogy énekel.

 

Jót nevettem ezen a dolgon, mert a Szakcsi Lakatos Bélával, ha voltam TV-ben mindig megkérdezi, hogy mit és hogyan szeretném, én meg rá hagyom, mert tudom, hogy tökéletes lesz a dalom bevezetője, mint egy komplett zongoraverseny. Aztán a felvétel után a közvetítőből visszahallgatva mindig mondja, hogy „na, ez a hang, ez az! Aretha Franklin hol van ehhez?”


Szóval a könyveim így jöttek létre. 

 

Anyukádtól tanultál főzni?


Igen, mindent, mint az unokáim, sőt jobban, kisebb kortól kezdtem. Mi 8-an voltunk testvérek és a szüleim meg nagyapám. Ha tésztaféle volt, mi mindent kézzel gyúrtunk, akkor alsó hangon kellett vagy 5-6 levél tészta a káposztás vagy krumplis tésztához. A húsleveshez kézzel vágtuk a tésztát, versenyeztünk, ki a gyorsabb – mi öten lányok. Én vagyok a középső, ki voltak osztva a szerepek. Sajnáltam, hogy annyi dolga van szegény édesanyámnak, takarítás, rendrakás, és sokan voltunk. 


Bárhol jártam a világban, mindig figyeltem, s hoztam fűszereket, ötleteket. Mi nagyon szegények voltunk, mindent felhasználtunk, így készült a pergelt leves is – gyors és meleg, ráadásul finom!


Nagyon szerettem a zsidó ételeket is, a szomszédunk az volt. Imádtuk például a sóletet! Aztán volt nekem egy Ilonka nénim is, akinek a lábai nagyon rosszak voltak, én mentem segíteni, én lettem a keze. Ő cserébe fizette a ruháimat, az iskoláimat. Szerettük egymást!

 

Hogy látod a romaösszetartozást ma?


A romacsalád összetartozása nagyon komoly ma is. Ha jó vagy velük, a szívüket is neked adják. Ha rosszat teszel, akkor nagyon gonoszak tudnak lenni.


A baj, hogy megszűntek a szakmák, s helyette nem kaptak mást. De okosat nem lehet kívülről mondani, hogy ki mit csináljon, mi a jó nekik, de ha roma mondja, közülük való, akkor arra hallgatnak. Segíteni helyben kell, jó példa erre a cserdi polgármester. 


Tisztelet kell a másik iránt, ember és ember között. Ez számít, szeretettel, vágynak erre az emberek, a szeretetre.

 


Nem lehet próféta senki a saját hazájában, csak én! Vásárosnaményben 3 éve nagykoncertem volt Zorád napok alkalmából. Én mindig hamarabb ott vagyok minimum 1 órával, de alig volt közönség ott. Szomorú voltam, s kezdés előtt pár perccel jöttek értem, hogy kezdhetünk. Aggódtam, hogy alig vannak, de odaérve a színpadhoz tengernyi ember várt rám. Alig bírtam megszólalni, hogy mégis lehet valaki a saját hazájában próféta! Eljöttek meghallgatni engem!

 

Nem vagy besorolva sehova, mert mindenkihez szól az éneked tisztán és őszintén! 


Köszönjük Margitka!

 

Szabó Ági

Szólj hozzá!