Felhívjuk szíves figyelmét, hogy oldalunk a felhasználói élmény javítása érdekében sütiket használ. Bővebb információért kattintson ide.

Dehát Ő a testvéred!

Írta: Csak a Nőknek magazin 2019/09/08 0 hozzászólás Gyerek sarok,
„Testvérek vagytok, miért veszekedtek?!”
 
„Te vagy a nagyobb, legyen több eszed!”
 
Megszámlálhatatlanul sokszor hallottam ezeket és még vagy száz más hasonló mondatot kétségbeesett édesanyámtól, mikor  öcsémmel ütöttük-vágtuk egymást naphosszat.
 
Anyám egykeként a testvér fogalmát holmi rózsaszín csodának gondolta és feldolgozhatatlan volt számára, hogy mi közös játék helyett egyfolytában öljük egymást. Édesapánk száját sohasem hagyták el hasonló kijelentések, legfeljebb egy dörgedelmes:
 
„Elég! Nem érdekel ki kezdte!” – Neki van testvére.
 
Gyerekként soha nem értettem anyám felháborodását. Miért nem szabad veszekednünk, amikor az öcsémmel csak a baj van?
 
Nem hagy olvasni, az én játékomat akarja, mindenhová velem akar jönni stb. Felfoghatatlan igazságtalanságnak éreztem.
 
 
Aztán ahogy lenni szokott, én is anya lettem, öt évvel később kétgyerekes anya és már kezdem érteni anyámat.
 
A nagyobbik lányom maga volt a csoda számunkra, olyan remek kis csapatot alkottunk hármasban, hogy évekig szóba sem került még egy gyerek, mígnem lányunk négy éves kora körül határozottan követelni kezdte a kistestvért. Egy évig tanakodtunk a férjemmel, mire döntésre jutottunk: Jöjjön a kistesó! Ha ennyire szeretné, nem lehet nagy gond közöttünk, remek csapat leszünk négyesben is.
 
Hamarosan meg is érkezett a mi elbűvölő kis trollunk, aki fenekestül forgatta fel békés családi életünket. Nagylányunk határtalan boldogsága mellett visszafejlődött kétévessé: csak velünk volt hajlandó aludni, folyton a sarkunkban volt, mindenért hisztizett, érthetetlen dolgok lettek fontosak számára, mi pedig csak pislogtunk.
 
A helyzet azóta sem lett jobb, csak más. Láthatóan szeretik egymást, mégis egész nap zeng a ház. El sem tudtam képzelni, hogy egy hétévesnek és egy kétévesnek lehetnek egymással konfliktusai. Csak azok vannak.
 
Hogy nem képes felfogni egy iskolás, hogy a húga nem akarja, hogy megfésülje?! Egy kétévest miért csak az érdekel, amivel épp a testvére játszik?! Miért visít folyton a kicsi? Miért visítja túl válaszul a nagy?
 
 
Fogalmam sincs. Én is csak addig tudtam gyereket nevelni, amíg az enyémek meg nem születtek. Több szakkönyvet elolvastam, de nem találtam meg a Megoldást. Szerintem minden gyerek más, nincs mindenkinél működő csodamódszer.
 
De mégis mit tehet egy tanácstalan szülőpár, ha a gyermekeik folyton ölik egymást?
 
Három apróság, ami nekünk sokat segített:
 
  • Mindig hallgassuk meg mindkét felet!
  • Legyen egy kis saját terük! Egy szoba, egy sarok, ahonnan ki lehet zárni a másikat. 
  • Legyenek közös és külön programjaik is. Egészen egyszerű dolgok is működőképesek: nálunk a nagylány heti egy napot a nagyszülőkkel tölt és ott is alszik. Időnként fordítunk is: a pici megy a nagyszülőkhöz és a nagylánnyal csinálunk nagylányos programot.
 
Tartsunk ki, szülőtársak! A gyereknevelésben csak az első 18 – 20 év nehéz. Ma már mi is szeretjük egymást az öcsémmel és nosztalgiázva nézzük az egymást visítva csapkodó porontyainkat.
 
Farkas Bernadett

Szólj hozzá!