Felhívjuk szíves figyelmét, hogy oldalunk a felhasználói élmény javítása érdekében sütiket használ. Bővebb információért kattintson ide.

Egy meghatározó hang! – beszélgetés Kautzky Armanddal

Írta: Csak a Nőknek magazin 2018/12/07 0 hozzászólás Sikersztorik,

 

 

„Hallgatni, hallgatni ezt a hangot még, még, még!” Mondtam a kollégáknak, mikor befejeztem az egyeztetést az interjú helyszínéről és idejéről Kautzky Armanddal.

 

 

 

 

Meghatározó a hangod mindenkinek itt Magyarországon! Tudod, ugye?

 

 

Igen, az én életemet is meghatározta már a pályám elején, amikor már szakirányban tanultam színművészként. Mindenki mondta, hogy „ó, a hangod” meg „jaj, ebből fogsz majd élni”. Én meg nem akartam elhinni, hiszen ez csak a hangom, az enyém. Olyan, mint mikor egy nőnek megdicsérik a lábát, hogy „milyen gyönyörűek a lábaid!” Hát igen, ez az övé, ezen él. Nálam meg igen, ez a hangom, ezzel élek, nem kell ebből akkora csodát csinálni.

Aztán kezdtem rájönni, hogy van ebben valami. Túl azon persze, hogy mély vagy nem, telt vagy nem, hanem inkább az, hogy van benne egy kis érzelmesség vagy kicsit szívhez szólóbb. Egy hölgy valamikor mostanában azt mondta, hogy „azt szeretném, ha minden este a maga hangjára aludnék el”. Gondoltam, ez nem biztos, hogy jó lenne - inkább, ha felébredne a hangomra.

Komolyabbra fordítva a szót, mindig előttem járt a hangom szó szerint, hamarabb ismerték, aztán jöttem én, mint a szeretett hanghoz tartozó személy.

 

 

 

 

 

A művészi elfoglaltságaid mellett volt alkalmad, hogy mesét olvass a gyerekeidnek?

 

 

Persze, volt természetesen. Nagyon érdekesen alakult ez a dolog, nem sokat tettem, hisz a fő elfoglaltságom az este hétkor kezdődő színház. Mire hazaértem úgy éjjel 11 fele, már aludt mindenki. Azért, ha volt egy-egy szabad este, akkor meséltem. Meg kell mondanom, nem feltétlenül örültek. Érdekes, nem?

Más emberek azt hiszik, vagy épp gondolják, hogy én annyi mesét mondtam a munkámból kifolyólag a TV-ben vagy a rádióban, hogy az én gyerekeim is hallhattak, de nekik ez természetes, ez hétköznapi. Volt, hogy rám szólt a kislányom, hogy „jaj, ne játszd el a mesét”, én meg nem értettem, hisz mások meg ezt kérik tőlem!

Szóval nem minden működik úgy otthon, ahogy az emberek hiszik! Amúgy még manapság is mesélek nekik, csak már az életről.

 

 

 

 

Úgy tudom, hogy nem okoz számodra gondot a konyhai tevékenység sem. Mesélnél erről, hogyan alakult ez?

 

 

Szerencsés helyzet volt nálunk, mert az édesapám is sokat segített otthon a maga módján, anyukám meg az a fajta volt, akinek nem okozott gondot a háztartás. Ő a pikk pakk asszony, miközben szerepet tanult, vagy bármilyen feladatra készült, közben pillanatok alatt megcsinált otthon is mindent: takarítás, főzés.

 

Én ezt láttam, s a legjobb nevelési elv a példa! Nekem minta lett az anyukám, én nem programként főzök, hogy „na, most hazaértem, és nekidurálom magam, s kitakarítok vagy megfőzök”. Hanem állandóan rendezkedek, s akkor érzem helyén a lelki egyensúlyom, ha környezetem is tiszta és rendezett. Mikor a szüleim már a segítségemre szorultak, akkor szimultán főztem több ételt is, s azt nagyon élveztem: ezt kavarom, azt fűszerezem, emezt meg kóstolom. Élmény volt! Élveztem! Sok a hasonlóság a gasztronómia és a művészet között.

 

 

 

 

Mi a kedvenced, amit a legszívesebben készítesz?

 

 

Mindegy, mindent szeretek. Gyerekkoromban nem dúskáltunk a pénzben, s megtanultam, hogy a főzeléken nincs feltét, mert a húst, ha volt, eltettük vasárnapi ebédre. Tudod én azt tanultam meg, hogyan lehet ízesen főzeléket főzni, s akkor nem kell feltéttel feldobni. Nagyon jó vagyok a levesek és főzelékek készítésében!

 

 

 

 

 

Elkényezteted akkor a családodat, nem?

 

 

Ez egy másik érdekes dolog, mert a harmincas éveim elején egyedül éltem, vittem a magam háztartását, főztem, jöttek a vendégek. Aztán megismerkedtem Adrival, s már együtt kezdtünk gondolkodni és élni. Ő akkor nem főzött, igazi üzletasszony volt rengeteg elfoglaltsággal, fast food ételekkel, mirelitből. Én meg megadtam a módját, s jöttek anyósomék vagy a barátaink, s mindenki el volt ájulva, hogy „Armand, ezt mind te főzted? Na, meg a terítés!” Láttam, hogy nagyon szúrós szemekkel néz rám Adri, de nem szólt, csak a következő barátfogadó hétvége előtt jelentette ki, hogy most ő főz! Aztán rákapott, s most már ő viszi el a pálmát, s ez nagyon fontos sikerélmény mindenkinek. Így aztán most már csak néha kapok lehetőséget a konyhában alkotni!

 

 

 

 

 

 

 

 

Mennyire változott az egészséggel kapcsolatos látásmódod?

 

 

Nagyon. Mivel én egy tudatos ember vagyok, s megtanultam a saját hivatásomban, hogy az ösztön és a tudat nagyon jó barátságban kell, legyen az életünkben.

 

 

 

 

Itt a Magazinnál azt látjuk, hogy a férfiak és fiúk körében sokkal nehezebb ezeket az egészséges módon elkészített táplálékokat vagy kiegészítőket, sőt még az ezzel kapcsolatos témákat is keresztülhúzni. Rendszeres kérdés hozzánk, hogy hogyan lehet finom, ami egészséges?

 

 

Egy 18-20 éves fiatalnak nagyon nehéz elmagyarázni, hogy miért ne igyon kólát, amikor az olyan finom, vagy ne egyen gyorsétteremben szendvicset, amikor az olyan puha és ízletes neki.

Aztán, amikor olyan egészségügyi változásokon megy át az ember a koránál fogva, vagy akár mert olyan típus, akkor már kezdi megérteni, például én pocakosodó fajta vagyok, ha egy kicsit is nem figyelek, már jön is a pocak. Ez nekem nemcsak egészségügyi, hanem szakmai kérdés is, mert nem olyan a hatása az embernek, ha szétfolyt vagy szétesett a fizikuma. Aztán elkezdtem érezni, hogy itt fáj, ott fáj. Gondoltam, miért ne ehetnék még kakaós csigát, aztán úgy fájt a hasam utána, hogy csak, na. El kellett hagynom, mert az a 10 perc boldogság, míg ettem a vajas-mézes kalácsot, nem ellensúlyozta az utána jövő egy órás fájdalmat. Lemondtam róla. Sokat segített Adri szakmai tapasztalata, vitaminjavaslatai. Most jól vagyok!  

 

 

 

 

Mit jelent neked az, hogy boldogság?

 

 

Nagyon érzékeny kérdés, amire sok mindent és sok relációban lehet válaszolni. Ami viszont azonnal eszembe jut, és röviden meg is tudom fogalmazni, az a harmónia. Amikor harmonikus valami, az nekem boldog! Lehet, hogy ez egy ilyen beszélgetés, amiben most harmonikusan vagyunk, nekem ez egy boldog pillanat. Ebben semmi feszültség, semmi kellemetlen nincs, így én ezt boldog pillanatnak élem meg.

 

Vagy beülök az autómba, s jók a látási viszonyok, mehetek dolgozni, amit nagyon szeretek, az is egy boldog pillanat nekem.

 

Szeretjük misztifikálni a dolgokat, s azt mondjuk, hogy most nincs időm boldognak lenni, de jön majd az a pillanat, amikor viszont boldog leszek. Közben meg rohan el az életünk. Ilyenkor szoktam saját példámmal illusztrálni, hogy boldogan kell élni, minden pillanatnak örülni kell! Ha befújom magamat a kedvenc kölnimmel, s megcsap az az ismerős jó illat, attól én boldog vagyok. Nem azt mondom, hogy ettől az egész életem boldog, de azt a pillanatomat megédesíti egy kedvenc illatom, s attól és akkor én boldog vagyok!

 

A boldogságra való vágyás, és annak a megélése, az szokott rólam sugározni. Talán ezért vannak velem szívesen a szinkronban, a színházban vagy más beszélgetős műsorban. Persze akadnak nem boldog dolgaim is, amit már nem szívesen csinálok vagy csak kényszerből, hogy ne legyek azért naiv -, de törekszem mindig a harmóniára és a boldog pillanatok megélésére.

 

 

 

 

 

Akkor ez a derű, ami rólad árad, a hangod, a harmóniád, az energiáid mind együttesen adják, hogy így boldogan éled meg a hétköznapokat?

 

 

Igen, a hétköznapi boldogságban hiszek! Nem tervezem, hogy majd szombaton leszek boldog, s addig meg kesergek azon, hogy minden szörnyű. De majd jön a szombati boldogság… Én azt gondolom, hogy a hétköznapok kell boldogan élni!

 

 

 

„Hiszek jóban, igazban, szépben, minden vallásban és minden népben, és Istenben, kié a diadal!” Wass Albert szavai jutottak eszembe végezetül a beszélgetésünk zárásához.

 

Szólj hozzá!