Felhívjuk szíves figyelmét, hogy oldalunk a felhasználói élmény javítása érdekében sütiket használ. Bővebb információért kattintson ide.

Járd az utadat! - beszélgetés Szolnoki Péterrel és Duba Gáborral!

Írta: Csak a Nőknek magazin 2018/11/30 0 hozzászólás Sikersztorik,

 

 

 

Mikor az ember egy kedvenc énekesével beszélgethet egy asztalnál, s mellé még egy remek szövegírót is kap, akkor bizony nagyon boldog vidámsággal gondolja át szerencséjét, és teszi fel a kérdéseit. Vendégünk volt a Bon-Bon együttesből Szolnoki Péter és szövegírójuk Duba Gábor.

 

 

 

 

 

 

Színházi próbáról jössz – mi a különbség a színpadon állnod nem Bon-Bon énekesként?

 

Minden! Tulajdonképpen teljesen más érzés, hiába vagyok 40 éve énekes a színpadon. Amikor az ember kilép a komfortzónájából, megpróbálja nézni a kollégákat a színpadon, hogy mit csinálnak, milyen eszközökhöz nyúlnak, mik azok, amikkel túl tudnak lendülni a problémákon. Én ezt figyelem most már napok óta. Az egy dolog, hogy megtanulsz egy szöveget, de egy dallal ezt másként teszed, mint a prózával. Én auditív típus vagyok, beteszem a CD-t a lejátszóba, s folyamatosan hallgatom, s egyszer csak beleül a fülembe. Ugyanezt próbálom most a prózai szöveggel is, felmondtam magamnak a párbeszédeimet, hallgatom folyamatosan, s várom az eredményt.

 

A mai próbára már úgy mentem, hogy ne kelljen néznem a szövegkönyvet, de a rendezői utasításokat megjegyezni még pluszban: mit csinálsz, honnan hova mész, na, ezek még nincsenek meg. Ma az egyik kolléganő felvette videóra a próbán a jeleneteimet, ez nagyon jó, mert látom, hogy például sok a gesztikulációm, sokat nyúlok az arcomhoz, na meg a testtartásomon is van mit javítani… Szerencsére viszont megvan az orgánumom ahhoz, hogy a hátsó sorból is hallják, amit mondok, de azért rengeteg mindent kell megtanulnom. Röviden, amit a színészkollégák régóta csinálnak, azt nekem szinte egy hónap alatt kell behozni.

 

 

Mesélj akkor egy kicsit a Bon-Bonról is, hogyan alakultatok, és miért ezt a nevet választottátok?

 

Most már 23 éves a zenekar, de Török Tomi barátommal 25 éve találkoztunk egy másik zenekar kapcsán. Akkor még csak közreműködtem, de meghallott a stúdióban énekelni, s elkezdett benne motoszkálni, hogy a következő feladatban már együtt dolgozzunk. Így is lett, 2 év múlva felhívott, hogy indul egy új zenekar. Hárman lettünk volna eredetileg, de Magyar Zsolti barátunk még az első lemez megjelenése előtt Los Angelesbe költözött, s a mai napig bizonyos filmek hangmérnökeként dogozik ott.

 

1995 a zenekar megalakulása, s akkor, mint minden együttes, elővettünk egy fehér papírt, s írtuk, hogy mi legyen a nevünk. Nem csak úgy kipattant az ötlet, mint a filmekben, eltelt vagy 2-3 nap, mire ilyenek lettek, hogy Cikk-Cakk vagy Bikk-Makk… volt már minden, duplázós nevet kerestünk. Aztán Tomi vetette fel, hogy legyünk Bon-Bon, de mi mondtuk, hogy fú, ne már ilyen rózsaszín nevet. Két fiú a színpadon ilyen névvel, mit fognak gondolni? De aztán hála Istennek, rajtunk ragadt ez a név. Megtöltöttük más tartalommal az elmúlt 23 éve alatt. A kezdeti nehézségek után úgy 4-5 évvel kezdték igazán megismerni a zenekart: összerakni a hangot az arccal, a zenei stílussal, a névvel. Mire ez megtörtént, jött egy mélyrepülés 2001-ben; hiába készítettünk addigra 18 slágert, 5 nagylemezt – volt közte arany is, a rádiók nem akarták úgy játszani a dalainkat, s nem értettük, hogy ez mitől volt.

 

Azóta már sejtjük, de akkor nem ragadtunk bele az önsajnálatba, hanem mentünk tovább. Rengeteg dalt írunk, s nem csak a zenekarunk számára. Közben 8 éve Gáborral elkezdtünk színházi darabokhoz szövegeket és dalokat írni, szóval rengeteg mindent csináltunk addig is, míg nem lett sikeresebb a zenekar.

 

Aztán jött 2001, amikor Herendi Gábor készítette a Valami Amerika című filmet, s Gábor akkor reklám-ügyben már együtt dolgozott vele – de ezt mondja ő, mert nem is tudom, hogy voltak a részletek.

 

(Gábor) Igen, több közös munkánk volt már Herendivel, s most a filmhez egy főcímdalt szeretett volna, nekem meg adta magát, hogy akkor az a Bon-Bon legyen. Előszörnagyot nézett, hogy miért pont a Bon-Bon…, aztán megszületett a dal, s Herendi felkapta a fejét, hogy nem kérdés tovább a Bon-Bon. Nagyon boldog voltam!

 

(Péter) Na, igen, elsőre sosem ránk gondolnak, aztán megbánják! Haha…

 

 

Hogyan kapcsolódik akkor Duba Gábor a Bon-Bonhoz?

 

(Péter) Először mi megcsináltuk a dalokat, aztán kértük Gábort, hogy írjon hozzá szövegeket.

(Gábor) Az első szöveg, amit így írtam a Bon-Bonnak a Szabad a gazdag című, vagy Kell még három elefánt, így jobban ismerik, szóval én elképzeltem egy kicsit viccesebb világot, s izgultam, hogy tetszik-e majd. Aztán nem is te Peti, hanem Tamás hívott fel, hogy „te, ez nem egy gyerekdal!” Kiálltam mellette, megcsináltuk és bejött.

 

(Péter) Nagyon ment a dal, amióta sláger lett, várja a közönség.  Később Gábor már ismert engem annyira, hogy bizonyos életszakaszaimhoz passzoló szövegekkel is meg tudott lepni.

 

(Gábor) Szoktunk úgy is írni dalokat, mondjuk lemezek előtt, hogy milyen témát nem érintettünk még. Mindkettőnknek sok gyermeke van szerencsére, s nem írtunk még nekik, szerettük volna megcsinálni, megtettük. Írtunk így anyukáinknak is. Peti a dallamok, én a szövegek alapján emlékszem az apropókra, az előbb említetteken túl például egy új szerelem kezdetére, vagy éppen egy kapcsolati válságra. Ezek a szerzemények mind nagyon kedvesek nekünk, nem beszélve más projektekről is, amikben együtt dolgozunk.

 

(Péter) Ezeknél olykor már előfordul, hogy előbb készül a szöveg, és utána írom rá a zenét. Ez nagyon érdekes nekem, mert újfajta távlatokat, kapukat nyit meg bennem zeneileg, kilök a sablonokból.

 

 

 

A legaktuálisabb projektetek a beszélgetésünk elején említett színházi előadás! Mikor és hol láthatja a közönség?

 

(Péter) A nyilvános főpróba december 7-én lesz a Hatszín Teátrumban este 7 órától, a premier pedig másnap december 8-án. Utána 16-án leszünk láthatóak szintén a Hatszín Teátrumban. Két színház is jelezte már, hogy érdekelné az előadás: Salgótarján és Veszprém. Reméljük, még több van ebben az előadásban! Várjuk a megkereséseket!

 

 

A teljes interjút megtekintheted: ITT!

 

Az interjút készítette: Szabó Ágnes

 

 

Szólj hozzá!