Felhívjuk szíves figyelmét, hogy oldalunk a felhasználói élmény javítása érdekében sütiket használ. Bővebb információért kattintson ide.

Közösségi kert

Írta: Csak a Nőknek magazin 2019/06/05 0 hozzászólás

Elődeink a konyhakertből ettek. Mindenki saját maga termelte meg, amire szüksége volt. Ha olyan dolog kellett, amit nem tudtak előállítani, cseréltek. Később eladtak, és vettek belőle mást. Amint a pénz használata, mint fizetési eszköz és cserealap gyakorlattá vált, megindult a halmozás elmélete. Vérszemet kapott az ember, és a többletből hasznot csinált. Megkérdezhetjük magunktól, vajon jól tette-e? 

 


Ha valakinek volt már egy cserépben otthon virága, s kedvére nevelte, szerette, ismeri az érzést, barátság. Ha valakinek a növénykéje még termőre is fordult - mert paradicsom- vagy eper-palánta volt az illető - amiért ízlelhette a gyümölcsét, attól fogva keresi az élményt! Összehasonlíthatatlanul táplálóbb (nem csak fizikailag, hanem lelkileg, és szellemileg is), ha nekünk nőtt és fordult termőre egy fűszernövény vagy elültetett babszem. Mikor egy magból lesz száz, az olyan csodája a természetnek, ami nem sok embernek jut eszébe, amikor zacskóban, kimérve megveszi a boltban. És akkor még nem beszéltem az állattartásról, és a húsfogyasztásról. Emlékeznek még azokra a régi parasztudvarokra, ahol név szerint szólították a jószágot, akár hányan is voltak? És kedves szóval, dicsérettel illették szapulás helyett még a kutyát is? Levágás előtt megbeszélték az állattal a szolgálatát és valódi áldozatnak tartották a tyúktól, hogy a levesbe „repült”! A nagyüzemben ez elképzelhetetlen. Valódi táplálékra viszont nagyon nagy szüksége van az embernek, jó tartásra pedig az állatnak, növénynek. Mi a megoldás?

 

 

Nem csak Magyarországon, de a világ számos más országában vannak olyan helyszínek, ahol közösségek vállalják közösen az ilyen minőségek megteremtését. Egyik formája, ha kertet vesznek és gazdát fogadnak a termeléshez. Kis szervezetként, működési szabályzattal, fizetett alkalmazottakkal (gazda és szervezés) oldják meg, hogy minőségi élelmiszerhez jussanak, akár hetente, dobozban kiszállítva. Ilyenről hallottak már? Ilyen példát Magyarországon nem is tudok. Önök? Keressenek! Sokkal gyakoribb és ez sincs sok, de VANNAK, akik maguk szeretnének gazdálkodni. Ki állatot, ki növényt nevel, és a megtermelt javakat oly módon értékesíti, hogy a várható hozamot mennyiségekkel előre megtervezi, s beárazva egységenként családokhoz rendelteti. Ilyen doboz-rendszerbe lehet jelentkezni itthon is. 

 

Ha közösségi termelésről beszélünk, mert nem minden doboz rendszer, ilyen tartalmakkal jön létre – pld. nagy áruházak is szállítanak dobozban házhoz mindenféle kész, és csomagolt külföldi árut – akkor egy kétoldalú szerződés köt bennünket. A gazda vállalja, hogy vegyszermentesen termeli a szerződésben felsorolt terményeket a közösség számára, s az év egészében ezt kiosztja a meghatározott számú család között, akik a közösség tagjai. Ezért a családok vállalják, hogy az előre meghatározott összeget és meghatározott ütemben kifizetik érte, s átveszik a megtermelteket. Ilyen esetben nincs decemberben eper és lehet, hogy áprilisban meg sok a sóska, de garantált helyről, prémium minőségű élelmiszer kerül a családunk asztalára, és nem mellesleg egy vegyszermentes gazdaság fenntartásában vállaltunk közösséget másokkal. Megint lett egy 1-60 hektáros terület, amit jó kezekben tudhatunk, mert jó emberek (gazdáink) hasznos tevékenységgel (vegyszermentes termelés), állatnak, embernek élhető körülmények között tartanak. Alkotnak, Teremtenek. 

 


És ez is egy nagy előnye: közösségben vagyunk. A gazdához bármikor fordulhatunk, a többi (10-120 családdal kapcsolataink alakulnak ki, kis szívességek, közös főzések vagy gazdasági munkák, látogatások kapcsán). A dobozok heti átvételekor személyesen találkozhatunk egymással és segíthetjük egymás életét, megoszthatjuk örömeit, bánatát. Divat az egész-ség. Ne adják alább! 


Linka

Szólj hozzá!