Felhívjuk szíves figyelmét, hogy oldalunk a felhasználói élmény javítása érdekében sütiket használ. Bővebb információért kattintson ide.

Március idusa női szívvel

Írta: Csak a Nőknek magazin 2019/03/15 0 hozzászólás

Március idusa női szívvel! - 1848 és 2019 március 15.

 


A hétköznapokban és a nagy történelmi pillanatokban is mi nők ott állunk a férfiak mellett. Így volt ez 1848-ban is, de nemcsak a kokárda készítésével, mosással és főzéssel foglalkoztak akkoriban a nők. Lássunk néhány kevésbé ismert történelmi tényt női szemmel lebontva a közhelyeket:

 

Az arisztokraták közül a Zichy-nővérek komoly háttérmunkát adtak a harcban lévőknek, Antónia Batthyány Lajos felesége volt, Karolina pedig Károlyi Györgyé.


Antónia népszerű volt a politizáló főnemesek világában, ahova férjét is bevezette. Szerepét nem túlzás kiemelni férje munkássága mellett, hisz ő biztosította az ebédmeghívásaival és estélyeivel az ellenzéki élet legfontosabb helyszíneit. Finom nőiességével megteremtette azt a légkört, ahol megismerkedhettek a főurak és a köznemesi származású politikusok. Úgy tűnt, ő csak a mindenre figyelő háziasszony, valójában remek politikai érzékével sok hívet toborzott. 

 

Zichy Antónia

 

Az ülésteremben is férjét segítette, persze csak a karzatról tehette ezt azzal, hogy az ellenzéki beszédek után tapsolni kezdett, amit aztán sokan követtek. Még Petőfi Sándor is megemlítette a nővéreket egyik versében, pedig nem kedvelte az arisztokráciát (Battyányi és Károly grófnék, Pest, 1844. nov. 15 után):


„- Láttátok-e a két tündérvirágot,
Borús hazánknak két sarkcsillagát?
Evezhetsz bátran, nemzetem hajója,
Nem veszthet az célt, aki ilyet lát.”


A Zichy-nővérek élete példázza azt, hogy férjeikkel vállalt életközösség azok halála után is folytatódott, hisz a megtorlás következményeiben is osztoztak.


Teleki Blanka grófné élete pedig arra példa, hogy saját döntésből és tettel rejtegette a forradalmárokat, vállalva aztán a börtönbüntetést is, majd külföldre távozott.

 


 Szendrey Júlia


Bátorságát és önállóságát bizonyítja az az 1848 júniusi szabadságfa-állítás és szalmabáb-égetés, amit Maderspach Károly mérnök felesége, Buchwald Franciska szervezett, pedig tisztában volt a megtorlással is.


Mindenki hallott már Huszka Jenő operettjéről Mária főhadnagy címmel, ami Lebstück Máriának állít emléket, aki férfi ruhában harcolt a szabadságharcban.


S említsünk még egy, igazán különleges életutat a korábbi hősies és tragikus sorsok után, végképp eloszlatva a sztereotípiák mentén való gondolkodást, hogy egy nő hogyan és miként él helyesen vagy jól! Hisz a normaszegő magatartás indoka nem feltétlen tudatos vagy akaratlagos döntés eredménye beszéljünk akár férfiról vagy nőről, hanem kényszer hatása és váratlan esemény is lehet. Tömlőcben szülni például nem igazán tisztességes asszonyok szoktak, és 1849-ben ez is előfordult, mikor báró Baumgarten Mária a várbörtönben raboskodó férjét látogatta, amikor is a várpincében szülte meg leányát. 


Különleges eseménye volt Európának az 1848/49-es forradalom és szabadságharc, különleges, bár kevésbé ismert női sorsokkal együtt. És a harcban állók mögött mindenhol nők álltak: leányaik, feleségeik, édesanyjuk. A veszteség fájdalma nem nemzethez kötött. Marie Eleonore Philippine zu Schwarzenberg osztrák főrangú asszony élete is váratlan fordulatot vett családja nagy szomorúságára, miután 1848 júniusában a prágai felkelés során egy golyó kioltotta életét… 


1848. március 14-én Szendrey Júlia férjének megvarrva az első kokárdát örök szimbólumot adott nekünk magyaroknak. Saját szellemi terméke volt, hogy a kokárdát bal oldalra, férje szíve fölé helyezte. Másnap, március 15-én már mindenki így hordta, s azóta is így ünnepeljük március 15-ét!


Szabó Ági

Szólj hozzá!