Felhívjuk szíves figyelmét, hogy oldalunk a felhasználói élmény javítása érdekében sütiket használ. Bővebb információért kattintson ide.

Meghatározó érzelmek

Írta: Csak a Nőknek magazin 2019/01/11 0 hozzászólás

 

 

Az érzelmek meghatározzák az életünket! A cselekedeteink mögött ott az érzelmi indíttatás! Hogy ez előny vagy hátrány lenne, egy vitatott téma. Az a tény, hogy érzelmek halmaza vagyunk, erőssé vagy kiszolgáltatottá tesz minket?

 

Én úgy gondolom, hogy mindkettőben van némi igazság. Minden azon múlik, hogy hogyan kezeljük az érzelmeinket! Önmagában nincs olyan érzés, amely ártalmas, negatív vagy romboló.

 

A Pandóra szelencéjének mítosza nem segített rajtunk.

 

Persze, jó szolgálatot tett nekünk azzal, hogy a segítségével, meg tudtuk magyarázni és alátámasztani a kiszolgáltatottság és a tehetetlenség érzetünket; azokat a döntéseinket, amelyek meggátoltak a cselekvésben, a változásban.

 

A Félelem

 

A Félelemnek megvan a szerepe, és egyáltalán nem ellenünk munkálkodik. A Félelem maga a védelmi eszközünk. A félelem érzése menti meg az életünket! A félelem érzése konzerválja az életösztönünket! A félelem hiánya meggondolatlanná tehet minket, hanyaggá, figyelmetlenné, óvatlanná, vakmerővé. A Félelmet is szeretni kell! Főleg, ha azt gondoljuk, hogy ellenünk van! A legjobb, ha az ellenségünket magunk mellett tartjuk, hogy szem előtt legyen!

 

A Félelem szükséges!

 

A Félelmet nem tudjuk semmissé tenni, mert az érzelmi tárunk része! A Félelemnek megvan a létjogosultsága a szerepe által! Pont ezért tisztelni kell, ahogyan egy méltó ellenséggel tesszük, ha már a Félelmet ellenségnek érezzük.

 

Mi a tisztelet?

 

A tisztelet az odafigyelés művészete! Mit jelent kezelni, ez esetben az érzelmeket? Kezelni azt jelenti, hogy tudatossággal közelítem meg! Mit jelent a tudatosság? A tudatosság jelentése egyenlő a megfigyeléssel! Ebből kiindulva mi a teendő? Meg kell tanulni tudatosan kezelni az érzelmeinket, és ez nem csak a Félelem esetén mérvadó. Hogyan? Megfigyeljük azt, amit érzünk, és odafigyelünk! Miért fontos ez? Azért, mert az érzelmeink megfigyelése az önismeret alapja, sőt, az önismeretnek a struktúrája, a szerkezete, az esszenciája maga az Önismeret. Az Önismeret pedig a reakcióink halmaza! A reakcióink viszont az érzelmeink tükrözése. Ha mérgesek vagyunk, mérgesen reagálunk. Ha félünk, félelemmel reagálunk, és tudnám sorolni végig az érzelmek menén. Egyenes következtetése az, hogy ha a reakcióinkon szeretnénk változtatni, akkor az érzelmeknél kell elkezdeni! Továbbá, a reakciók meghatározzák a cselekedeteinket! Más szóval, meghatározzák az életünket! Ha a reakcióink az érzelmeink tükröződése, akkor az érzelmeink határozzák meg az életünket!

 

Az érzelemek meghatározzák az életünket

 

 

Konklúzió: ha szeretnénk változtatást az életünkben, akkor meg kell tanulnunk kezelni az érzelmeinket!

 

Az, hogy "Az érzelmek halmaza vagyunk": hátrány vagy előny lenne?

 

Visszatérve arra, hogy az a képesség, hogy érzünk, hátrány vagy hatalom, azt tudom mondani, hogy rajtunk múlik. Az érzelem egyben eszköz is, s hogy hogyan használjuk, mi döntjük el!

 

Hátrány, ha a félelmet hagyjuk uralkodni! Hatalom, ha tudjuk kezelni, mert akkor életben tart! Teremteni azért vagyunk képesek, mert tudunk érezni; ebben áll az előnye annak, hogy érzünk.

 

Viszont, ilyen szempontból nézve, a Félelem át tud alakulni egy olyan destruktív energiává, amelyből teremteni nem érdemes. Azt szokták mondani, hogy a Szeretet a legerősebb érzelem; olyan érzelem, amely mindent meggyógyít és megold.

 

Ez az állítás csak akkor igaz, ha a Szeretetet megfelelő intenzitással tudjuk megélni.

 

Sajnos, legtöbbszőr a Félelem nyer, mert a félelembe bele tudjuk élni magunkat. Olyan erősséggel tudjuk megélni, hogy testi tüneteket produkálunk: elkezdünk izzadni, remegni, szédülni, levegő után kapkodunk, igazi veszélyben érezve magunkat; egyszerűen bepánikolunk, az életünkért küzdünk.

 

Minél erősebb egy érzelem, annál nagyobb a hatása az anyagi világra, amely mint jelenség nem más, mint maga a Teremtés.

 

Érdemes dolgozni az érzelmeinken?

 

Ha megtanuljuk tudatosan kezelni az érzelmeinket, akkor már tudatosan teremtünk, vagyis már az életünket irányítani tudjuk, és többé nem fogjuk kiszolgáltatottnak érezni magunkat, sem a körülmények áldozatának.

 

Miért fontos dolgozni a Félelmen?

 

Mert a félelem meghatározza minden cselekedetünket és a többi érzelmünket úgy, ahogy a személyiségünket is. A Félelem a legerősebb érzelem, mert a gyökere az ősfélelem. Ha irigy valaki, csak azért mert fél, hogy a másik sikere beárnyékolhatja az övét, és ezzel elveszítheti a pozícióját. Ha valaki féltékeny, egyszerűen fél, hogy elveszítheti a párját, és attól is, hogy önmagában nem szerethető. Ha valaki rátámad valakire, fél attól, hogy ha nem ő a kezdeményező, akkor őt támadják meg, vagy attól fél, hogy kiderül valami, amit titkolni szeretett volna. Ha a szülő kiabál a gyerekével, az attól van, mert félti őt, és tehetetlennek érzi magát, ha nem képes megértetni az álláspontját a gyerekkel. Ha valaki nem mutatja az érzelmeit, attól fél, hogy sebezhető lesz. Ha valaki érzéketlennek és keménynek mutatja magát, attól fél, hogy kicsúszik a kontrol a kezéből.

 

Mindig a helyzet adja meg a hiteles magyarázatot arra, hogy mitől is fél valaki.

 

A félelem a legerősebb érzelem

 

 

Hogyan dolgozzunk a Félelmen?

 

Annak, aki fél, az a feladata, hogy kérdezze meg magától, és találja is meg rá a választ. Keresse meg a félelme igazi okát, és tisztázza magában azt, hogy akármi is történt a múltban, ami miatt ő most fél, azt egy egyszeri történetként könyvelje el, és ne használja többé megerősítésként.

 

A múlt azért múlt, mert már nincs! Ami marad belőle az, amit Én tartok életben azzal, hogy gondolati és érzelmi energiát fektetek bele; táplálom! Azért is működnek a megerősítések! Legyünk választékosak! Ne pazaroljunk energiát arra, ami nem minket szolgál!

 

Az, aki a másik oldalon áll, mindig próbálja meg megfejteni, hogy milyen indíttatásból cselekszik úgy ahogyan, és értse meg a félelmét, és legyen türelmes és megértő; lássa mögötte a félelme gyökerét, érezze át és bocsássa meg neki. Aztán fontos tisztázni azt, hogy mi a Félelem. A Félelem nem egy külön álló, tőlünk független jelenség, amelynek ambiciózus életre szóló terve az, hogy minket tegyen tönkre. A Félelem általunk létezik! A Félelem erősségét is mi határozzuk meg! Ebből kiindulva, a Félelem nem uralkodhat rajtunk; nem lehet erősebb nálunk! A Félelem egy érzés! A saját érzelmi eszköztárunknak a része, és a kulcs nálunk van!

 

Mi a kulcs?

 

A kulcs a tudatosság, vagyis az Elménknek az a képessége, hogy figyeljen, gyűjtsön információkat, analizáljon és döntést hozzon, mindig összhangban azzal, ami a szívünkben van, megteremtve az egyensúlyt a külső és a belső világ között, vagyis tudatosan megteremtve magunknak a boldogságot!

 

Mert arra születtünk, hogy boldogok legyünk! Mi gátol minket abban, hogy figyeljük? Az életmód!

 

A rutin az, amely kényelmessé változtatott minket! Mert megvan a rutinnak is a szerepe, önmagában nem egy ártó jelenség. Ez is rajtunk múlik, ahogy minden! A rutint Én alakítom, azokból az érzések, gondolatok és cselekvések sorozatából, amelyeket én választok. A kulcs, hogy legyek választékos, igényes és figyeljek oda, hogy a választásom engem szolgáljon, vagyis olyan életmódot válasszak, amely a céljaim megvalósítását segíti elő. Ha ezt nem tudatosan teszem meg, akkor bekebelez az a rutin, amely kívülről érkezik, és befészkelődik az életembe.

 

 

Példaként nézzük a GPS vívmányának a szerepét.

A GPS nem egy rossz gondolat, ha módjával használjuk. Arra találták ki, hogy vigyen oda, ahova szeretnénk menni.

De vajon mindig odavisz? És milyen áron?

Gondolkodni és figyelni se kell. Nem kényszerülünk információkat gyűjteni, analizálni, feldolgozni, döntést hozni sem, és felelősséget vállalni sem. Aztán szerencsével odaérünk úticélunkhoz.

Ha korábban vagy időben érkezünk, megkönnyebbülünk, ami véletlenül sem téveszthető össze az örömmel, mert a megkönnyebbülés nem más, mint egy tartós stressz levezetése ahelyett, hogy magunknak, a sikereinknek örüljünk azzal növelve az önbizalmunkat, az önértékelésünket, amelyeket megerősítéseként használunk a későbbiek folyamán.

Ha késve érkezünk, akkor nyugtalanná válunk, mert félünk a megtorlástól, félünk, hogy elveszíthetünk valamit, ami miatt fontos volt időben érkeznünk.

Ilyenkor fel kell tenni a kérdést, hogy miért fontos, miért nyugtalanít, miért félünk.

Ha nem időben tesszük fel a kérdést, nő a félelem, amely meg fogja határozni a reakcióinkat, a cselekedeteinket, ezzel el is veszíthetjük az ügyet, ami miatt odautaztunk.

Ha viszont időben tesszük fel a kérdéseket magunknak, akkor a félelem energiáját át tudjuk konvertálni egy erős, pozitív, építő energiává, más szóval bátorságra lefordítani.

 

A GPS oda visz minekt, ahova szeretnénk. De milyen áron?

 

Miért pont a bátorság?

 

Mert a bátorság a Félelem ellenszere. A félelem ellenére, bátorsággal képviselhetjük az ügyeinket, önbizalmat és kellő önértékelést közvetítve. Az eredmény nem maradhat el. Persze, nem szabad keverni a bátorsággal a meggondolatlansággal vagy vakmerőséggel.

 

Miből áll a bátorság?

 

 

A bátorság az az erő, amivel képviseljük, érvényesítsük és megvalósítsuk önmagunkat! Persze a tudatosság, a megfigyelés itt sem maradhat el: az erőt tudatosan kell beszabályozni a helyzet függvényében, illetve megválasztani a megfelelő időt a cselekvéshez; hogy senkinek és saját magamnak se ártsak, mert a mindenkori cél a boldogság! Mindenki arra született, hogy boldog legyen! Ezt tartsuk tiszteletben!

 

Brezenák Alexandrina 
 

http://alexarendel.eu

http://comewithus.eu

Szólj hozzá!