Felhívjuk szíves figyelmét, hogy oldalunk a felhasználói élmény javítása érdekében sütiket használ. Bővebb információért kattintson ide.

A szóforgató mester! – interjú Duba Gáborral

Írta: Csak a Nőknek magazin 2018/10/22 0 hozzászólás Sikersztorik,


 

 

 

 

 

 

Az irodalom egyik sajátos ága a szövegírás dalhoz vagy reklámhoz. Gábor régóta élvezi ennek a tudásnak minden csínját-bínját, s mi hallgatók és olvasók megragadva egy-egy gondolatát magunk köré csavarhatjuk mentőöv gyanánt életünk nehéz vagy még nehezebb időszakában. Vajon a vidám pillanatainkban is megmerítkezünk egy nagyszerű Duba-sorban?


Enyhe zavarral az arcomon ülünk le beszélgetni, s hatalmas tüsszentéssel oldja fel mindezt, de érti abszolút, hogy életem legutóbbi nehéz szakaszában miért talált megtépázott lelkem mankót egyik dalszövegében. Magyartanárként pedig az is érdekelt, hogy milyen úton indul el az ember, hogy végül szövegíró legyen?

 

 

 

Konkrétan tehát ki is ő, s honnan jött?

 


Furcsa mód én műszaki oldalról jövök, nem tudom, miért… Autóvillamossági szerelő az eredeti szakmám. Igen, köszönöm, látom a megdöbbenésedet. Nagyon jó tanuló voltam, s bolyongott a fejemben, hogy humán irányba kellene mennem. A családom meg arra gondolt, hogy érettségim legyen és szakmám. Végig jártam az iskolákat, hogy melyik is legyen, s ebben az autósban kértek legalább 3,5-ös átlagot az én 4,8-amhoz képest. Így aztán elvégeztem azt. Láttam közben már, hogy humán vonal lesz a folytatás, s azt is, hogy csavarhúzót nem igazán fogok majd a kezemben hivatásszerűen. A műszaki egyetem pedig a nem humán középiskolai képzettségem miatt lett a következő választásom. Amúgy a mai napig nem bánom, hogy mérnöknek tanultam, mert nagyon rendezett gondolkodást adott a kreativitásom mellé. A diplomaírás évében aztán egy reklámügynökséghez keveredtem, ahol elkezdtem reklámokat írni. Ez még egy békebeli korszak volt, ahol az agyunk abszolút áradhatott!

 

 

 

Mi és hogyan inspirált ott?Hogyan jött a reklámszövegírás mellé idővel a dalszöveg?

 

 

Ebben szerepe volt reklámos kollégámnak, Geszti Péternek, akit megkerestek azzal, hogy írjon dalszövegeket egy készülő lemezhez. Ő meg elegánsan átadta nekem a lehetőséget azzal, hogy zseniálisan író kollégája éppen ráér. No, így kezdtem!

 

 

 

Milyen módon dolgozol?

 


A kezdetektől fogva úgy írok dalszöveget, főleg ha valakinek először teszem ezt, hogy szeretek vele találkozni, beszélgetni, meg akarom ismerni. Nemcsak az a fontos, hogy én mit akarok elmondani a dallal, hiszen az énekes fogja előadni. Én egy háttérmunkás vagyok, az ő szájából kell jól szólnia. Amúgy kétféleképpen történik a dolog, vagy kapok egy demót (nyers zene kamu angollal), amire kitalálom a szöveget, ez nagyon komoly kötöttségeket jelent. Sok év alatt alakul ki, hogy lazán lehessen közlekedni a megkötések mentén. Érdekes, hogy az elmúlt 6-8 évben egyre több olyan felkérés is jön, ahol előbb megírhatom a szöveget, itt nagyobb a szabadságom, de persze vannak zenei szabályok, amiket itt is be kell tartanom. Inspiráló mind a kettő!

 

 


Fontos neked, hogy az előadók mellett az emberek ismerjék a te nevedet is?

 


Elsősorban szakmailag fontos. A dalszövegíró háttérmunkás, hiszen az emberek többsége azt hiszi, hogy az előadó írja a dallamot és a szöveget is. A kreatív egóm szempontjából ez annyira nem fontos már, lecsiszoltam, hatni akarok elsősorban. Alkalmazott műfajokban dolgozom, bár a saját lelkemet is beleadom, s szeretném, ha az emberek zizegnének attól, amit leírok! Azért viszont kell a nevem pl. a könyvemen, hogy a színdarabjaimmal és a dalszövegeimmel is összekössenek, ha tetszett. Egy dolog zavarja viszont a szerzői egómat, ha nem ismerik el, hogy valaki valamiben dolgozott.

 

 

 

 

 

 


 
Hogyan kezdtél dolgozni a Bon-Bonnal?

 


Amikor találkoztunk, már volt egy lemezük. Én meg kialakítottam nekik egy új stílust, ami egy kicsit ironikus, kicsit viccelődős, s ez elkezdett működni. Attól kezdve együtt dolgoztunk a lemezeiken. Nekem pedig már nem Geszti Péteren keresztül kezdtek jönni a felkérések, hanem saját jogon.

 

 


Milyen szempontok szerint írsz?

 


Mindig elmondom az engem megkeresőknek, hogy nem az elefántcsonttoronyban ülök és írok. Ez egy alkalmazott műfaj. Persze magamat is meg kell élni – ld. a Magányos csónak háttértörténete -, de abszolút az előadót szükséges megéreznem, s eladhatóvá alakítanom a szöveget. Mondok egy jó példát, megkeresett egyszer Hevesi Tamás azzal, hogy el akarja engedni azt a stílust, ami őt addig jellemezte, azaz amit várnak tőle a rajongók. Szeretné, ha én írnám a dalszövegeket, s ne foglalkozzak az ő előéletével. Azt írjam meg, amit belőlem a dallamok kihoznak. A mai napig játszanak a rádiók néhány számot, a többit nem, pedig mély dalok születtek. Ez egy ilyen műfaj, el kell adni a dalokat!

 

 


A reklámon és a dalszövegeken kívül mást is írsz?

 


Igen, előbb utóbb jött az újság, glosszák, krokik. Az ős Danubius Rádiónak is írtam, ahol megszoktam, hogy "mások alá" kell dolgoznom. Majd jött néhány interjú, az egyik kedvencem, amelyet Koltai Lajos filmrendezővel készítettem. Amúgy 16-17 évesen írtam nagyon sok verset, majd egyre hosszabb novellákat. Végül elkészült a regényem is Szabadon foglak címmel. Színházi projektekben is dolgozom a dalszövegek kapcsán, például volt egy külföldi darab, amit nálunk zenés darabként akartak bemutatni. Ehhez írtunk Szolnoki Péter zeneszerzővel dalokat. Így elkezdtem ezt a műfajt is kóstolgatni.

 

 


Bon-Bon és a színház! Hogy is van ez?

 


Igen, a zenekar már tizenvalahány éve akart egy musicalt a saját dalaiból, de ez különböző okokból sokáig nem jött össze. Az évek során megértem egy színházi darab megírására, nekik rengeteg slágerük van, amelyekhez a dalszövegeket ráadásul szintén én követtem el. Így kézenfekvő volt, hogy a musical alapját jelentő színdarabot most én írom. Így született meg a nagyon sok meglepő fordulatot hozó, kuszálódó szerelmi szálakat is tartalmazó vígjáték, amelyben nagyszerűen illeszkednek a Bon-Bon dalok.

 

 


Mikor és hova mehetünk színházba veled és a Bon-Bonnal?

 


A Haverok, buli, Bon-Bon című musicalt a Hadart Színház társulata mutatja be a Hatszín Teátrumban, december 8-án Háda János rendezésében. A nagy várakozásnak köszönhetően jelenleg úgy tűnik, hogy havonta kétszer a Hatszínben, és kétszer egy-egy vidéki nagy színházban játsszák majd a darabot.

 

 


Az interjút készítette: Szabó Ági

 

Szólj hozzá!