Felhívjuk szíves figyelmét, hogy oldalunk a felhasználói élmény javítása érdekében sütiket használ. Bővebb információért kattintson ide.

Minden jó lesz! – interjú Szabó Magdival

Írta: Csak a Nőknek magazin 2018/10/19 0 hozzászólás Sikersztorik,

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mi a sorrend az életedben: anya, tanár, művész?

 

 

Azt gondolom, hogy a dolgokat nem egymás helyére rakjuk az életünkben, hanem egymás mellé. Nem szeretek különbséget tenni, mindegyiknek fontos szerepe van az életemben. Elférnek bennem, összefüggnek, s így vagyok kerek!

 

 


Hol vannak a zenei gyökereid?

 

Röviden fogalmazva: a klasszikus zenében. Kicsit bővebben: bennem született meg az az igény, hogy énekelni és zenélni szeretnék. Nem a szüleim akarták, de hagytak a saját utamon menni, ezért a liberalizmusukért nagyon hálás vagyok nekik. 

 

 

 


Megfogalmaztad kicsiként azt is, hogy művész leszel?

 


Nem! Nem érzek mérföldköveket az életemben. Az egyik jön a másikból. Sosem éreztem azt, hogy valami nagyot alkottam, hanem ahogy jön a következő megmérettetés, az ember úgy megugorja, s ettől függ és nő az egész. Amikor az óvodában észrevették, hogy egyfolytában énekelek, akkor természetes volt, hogy elvisznek zenei oviba. Onnan pedig teljesen nyilvánvalóan a zenei általános következett, ahol egy zseniális énektanár nénit szerethettem, a zongoratanárom révén pedig éreztem rögtön, hogy én is zongorista akarok lenni! Ez sosem volt bennem kérdés. S hogy az ember milyen dolgokat ugrik meg, az meg jön, s más-más minden életszakaszban. A konzi és a főiskola mellett is már énekeltem, Győrben pedig a zongorát végeztem, s mellette feljártam Budapestre Sík Olga nénihez éneket tanulni. Az ő példaértékű tanári zsenialitása az volt, hogy nem sok „síkolgát” nevelt, hanem mindenkit meghagyott olyannak, amilyen. Rólam sem szedte le a klasszikust, hanem azt mondta, hogy attól más az én könnyűzenei éneklésem, hogy klasszikus gyökérről jövök. Persze, ha az embernek igénye van egy szakmában professzionálisan dolgozni, akkor mindenféle stílusban jártasnak kell lennie, ez alap.

 

 

 

 

 

 

 

Mi a harmóniája benned a tanári és az előadói létnek?

 


Közös a varázslás, és mindegy a helyszín.

 

 

 

Mi az alapélménye a koncertednek?

 


December 5-én, amikor kilépek a közönség elé, szeretném megmutatni azt a sokféle stílust, amiben jártas vagyok. Természetesen saját dalokat is előadok majd. Az fontos, hogy egy olyan brandet, minőséget tudjak játszani és énekelni, ami pontosan jellemzi a gondolkodásomat, művészetemet. Most jött el az idő, hogy megmutassam ezt az énemet. Nem a gyerekeim hátráltattak eddig, sőt! Formált és tanított az anyaság. Szeretném megfogalmazni anyaként, nőként, szerelmesként azokat a boldogságokat és nehézségeket, amiket a hallgatóságom is megél. Ehhez meg kellett érni! S hogy melyik dalt választom, az nem a stílustól függ, hanem a szövegtől, azaz a mondanivalótól. Ha azt érzem, hogy rólam szól, akkor a zenei stílustól függetlenül nagyon szívesen énekelem. 

 

 

 


Mitől tudsz boldog és vidám lenni?

 


Ha szabadságban alkothatok, s ha megélhetem azt, hogy mindennap zongorista és énekes lehetek, s eszerint eszem, eszerint vigyázok a testemre, mert én vagyok a hangszer, amit időnként meg kell mozgatni sporttal, és persze cirógatni is lehet óvatosan. Ha biztonságban érezhetem magam, mert nem verseny az életem, hisz nem kell senkinél hangosabban énekelnem, és gyorsabban zongoráznom – s lehet a zenélésem lényege az, hogy amit játszom, az érzelmeket vált-e ki és megérinti-e a hallgatóságomat!
Olgi néni mindig azt mondta figyelve erősen drámai alkatomat, hogy képes vagyok úgy játszani, hogy az élménytől ne én sírjak, hanem a hallgatóságom! Igen, így volt, én viszont most már nevettetni szeretnék, s van mögöttem egy nagyszerű ember, akinek köszönhetem, hogy december 5-én lesz is erre lehetőségem, erőt adó mondata szerint pedig: minden jó lesz!

Szólj hozzá!