Felhívjuk szíves figyelmét, hogy oldalunk a felhasználói élmény javítása érdekében sütiket használ. Bővebb információért kattintson ide.

Sorskapcsolat

Írta: Csak a Nőknek Magazin 2018/07/08 0 hozzászólás Életmód,

 

 

Traumák

 

A traumák életünknek olyan eseményei, amit átélések során nem tudunk szavakkal elmondani. Nem csak szavakkal nem tudjuk kifejezni, de ilyenkor az emlékeink is töredezetté válnak. Traumás esetek során gondolataink szétszorttá és rendezetlenné válnak, ami azt jelenti, hogy emlékeink nem tudnak az eredeti eseményhez kötődni. Ezeket az érzéseket képekké, és szavakká bomló emlék foszlányokká alakítjuk és tároljuk a tudatalattinkban. Ezeket később bármi aktiválhatja, ami emlékeztet az eredeti élményre.  Amikor ez történik, egy láthatatlan gomb bekapcsol és aktiválja azokat a traumákat, amiket a hétköznapi életben élünk. Ezeket az újra játszásokat a tudatalatti addig indítja újra, míg helyre nem hozzuk a múlt eseményeire irányuló folyamatokat. Ezek lehetnek tárgyak, hangok, ízek, illatok. Lehet egy tűz, ami később egy gyufa meggyújtásánál halálfélelmet válthat ki. Ezeket a traumákat vihetjük családról családra. Vagyis mikor a generációknál ismétlődnek a megoldatlan traumák.

 

 

 

 

 

Traumák oldása

 

Emlékek felidézése. A tudatalattinkban rejtett kimondatlan élményeink folyton felbukkannak. Megjelennek különböző formában. Tüneteket mutatnak, és új viselkedési mintákat hoznak létre. Amikor a tudatalatti betöri az ajtót, vagyis szembesít önmagunkkal, hogy meghallgassuk, akkor szembesülünk az emlékekkel, ami a testünkbe és családi rendszerünkben élnek. De ha nem ismerjük fel időben a bennünk lévő emlékeinket, jeleket, akkor sajnos lemaradunk azokról a megoldásokról, amit a háttérben lévő rejtély segít megoldani. Ha elcsípjük, akkor nagy lépést teszünk a trauma feloldásában. Ha nem tesszük, akkor ott maradnak az emlékek darabokban szerte szét, és ezeket az eseményeket nem tudjuk összeilleszteni élménnyé, ezek nem tudnak beépülni és akkor ezekre nem tudunk emlékezni.

Amikor ezek a darabok összegyűlnek a tudatos elménkbe, akkor ezeket összegyúrjuk, elkezdjük megformálni egy történetté. Elkezdenek értelmet nyerni azok az emlékfoszlányok érzelmek és érzetek, amely egész életükben kísértetnek minket. Ha sikerül úgy tekintenünk a múltunkra, hogy a traumák a családunkból erednek, akkor már többé nem kell ezekkel együtt élnünk velük, mintha jelenünkhöz tartozna. Bár nem minden félelem, szorongás, vagy sorozatos gondolatok erednek a családi múltból, de bizonyos tapasztalatokat megérthetjük, ha megsejtjük saját gondolatainkat.

 

 

 

 

 

Tovább vitt minták

 

Lehet, hogy magzat korunkban vesszük át szüleink érzelmeit, vagy gyermekkorunkban kapcsolódunk hozzájuk, és tudat alatt és osztozunk a családi traumákban: Egy biztos, az élet mindig valami múltbéli küzdelemmel küld tovább minket az utunkon. Azt hisszük, hogy utunkat biztos alapokon járjuk, pontos tervek alapján élhetjük, de szándékaink és tetteink igen gyakran ellentétben állnak egymással. Gyerekkorunk felkavaró eseményein agyalunk, amit megoldhatatlan dologként élünk meg. Vagy szüleinket hibáztatjuk a minket ért dolgokért. Újra és újra ugyanazokat a gondolatokat játsszuk a fejünkbe. Ha nem ismerjük meg problémáink forrását, akkor állandósítjuk a boldogtalanságunkat.

 

 

 

 

 

 

Születés

 

Az út sima és egyszerű. Megérkezünk a szüleink által. A szüleink gyerekeiként érkezünk, mint ahogy ők is a szülei gyermekei., És mi is majd szülőként adunk életet gyermekeinknek.

A szüleinken keresztül kapcsolódunk az élet áramlásába. Az áramlás, amibe belekapaszkodunk, mint egy mankó vagy lehet egy folyó, amin haladunk. De lehet bármi ami megakasztja az áramlást. Lehet egy bűntudat, talán megbántottak, vagy mi bántottunk meg valakit egy döntésünkkel. Vagy kegyetlen módon léptünk ki egy kapcsolatból, elvettünk valamit ami nem volt a miénk. Vagy bennünket bántottak meg. A bűntudat megállíthatja az életerő áramlását. Ha nem ismerjük el és nem oldjuk fel, gyerekeinkre és még az ő gyerekeire is átterjedhet.

 

 

 

 

 

 

Azonosulás

 

Lásd a múltad. Nézz visszafelé, és kérdezd meg magadtól, mit éreztél mikor szüleid érzelmi, fizikai, vagy pszichés szenvedésen ment át. Fájt neked hogy szenvedni láttad?   Át akartad venni a fájdalmát?  Megpróbáltad? Féltél kimutatni a szeretetedet az egyik szülőd iránt, mert nem akartad megbántani a másikat? Most te is hasonlóan szenvedsz?  A szüleid is így szenvedtek? Felismered a szüleid fájdalmát önmagadban?

 

 

 

 

 

 

Tudat alatt nagyon sokan magukra vették szüleik fájdalmát. És ezt már pici korukban építgettük, sajátunkká formáltuk. Mert azt hittük, ha osztozunk a fájdalmukban,  akkor nekik kevesebb lesz vagy akár meg szűnik. Mert ha mi is visszük a terhet, nem kell egyedül cipelnünk. De ez is csak egy illúzió, ezzel még több boldogtalanságot, szenvedést hoztunk létre.

 

 

Ezzel a boldogtalanság közös mintáit látjuk mindenütt.

 

                       szomorú anya   -   szomorú fiú

                       szomorú  apa    -    szomorú leány

 

 

Tehát a szülők kapcsolati problémáit gyermekük tükrözi vissza. Amikor tudattalanul azonosulunk egyik szülőnkkel, tudat alatt az ő élettapasztalatának egyik negatív aspektusán osztozunk.

 

 

Folytatás a következő részben.

 

 

Kovácsné Mayer Judit

 

természetgyógyász

 

Fülakupunkturás addiktológia, Biorezonancia

 

30/982-2232

 

diyu@freemail.hu

 

 

képek forrása: https://pixabay.com/hu/

Szólj hozzá!