Mai szárnyalásunk nem messzebbre visz, hanem nagyon is közel van. Ma önmagunkhoz fogunk egy kicsit közelebb jutni. A téli időszak amúgy is mindig számomra egy befelé fordulás, amit igyekszem a gyerekeknek is átadni. Olyan folyamatokat indítunk el ezen idő alatt a gyerekekkel, amikben egy kicsit fejlődhet a személyiségük vagy olyan megtapasztalásokat, ami érzékennyé teheti őket a külvilág történéseire.

Ezeken a példákon keresztül pedig, ahogy hangolódunk a gyerekek történeteivel, úgy egyszer csak észrevesszük, hogy hogyan is kapcsolódik hozzánk is az adott történet és hogyan tudunk így már mi is nem kisebb dologhoz, mint „Önmagunkhoz hangolódni”. És amikor önmagunk szeretet központjába elérkezünk, úgy tudunk megérkezni egymáshoz is.

Minden decemberben szeretek a gyerekekkel egy olyan játékok játszani, amit úgy hívnak, hogy Angyalkázás. Ilyenkor 1 hónapon keresztül karácsonyig mindennap az iskolában igyekszünk meglepni egymást úgy, hogy mindenkinek van egy pártfogoltja, akit meglep. Óriási élmény a gyerekeknek, úgy elrejteni az ajándékot, hogy ne tudják meg, hogy ki tette oda. Aztán amikor látják, hogy mit szólnak az ajándékhoz, csodálatos élmény és még több energiát kapnak, ahhoz, hogy folytassák. Figyelnek arra is, hogy ki, mit szeret. Ha egy verset tesznek vagy egy viccet, jót nevetnek. Most amikor a szavak felértékelődnek ebben az időszakban, legyünk mi is angyalok a környezetünkben. Ismerek is ilyen nőtársat, aki meglep nap nap után kedves üzeneteivel. Tegyük mi is, akár minden nap mást választhatunk, és mással lephetjük meg egymást. Feltölt, hangol önmagunkhoz és egymáshoz.

A történeteknek is ebben az időszakban csodálatos varázsa van, kuckózzunk be egyedül, vagy együtt és olvassunk. Ilyenkor szoktam a gyerekeknek előadást tartani, nagyon szeretem a meséket. Millió üzenettel szolgálnak és mintha egy varázs csillámporral lennének leszórva, egy csodálatos varázslatos világot tárnak elénk. Így történt, hogy elvittem egy kortárs művet egy kislányról a gyerekeknek (ajánlom a kortárs alkotókat, fantasztikusak), aki a karácsonyt nem láthatta, csak érzékelhette más érzékszerveivel, mert vak volt. Beköltöztünk a kislány szemszögébe és kinyitottunk egy olyan ajtót, ami még új volt a gyerekeknek és nekem is. (A zenét itt tudod meghallgatni!) Kaptak kis zsákokat illatokkal, amit a történet hallgatása közben szagolhattak és találgathatták. Dallamokat játszottunk le, vagy mézeskalácsot ettünk csukott szemmel az ízekre figyelve. Megérintettünk dolgokat csukott szemmel, amik a karácsonyt idézték és egyre jobban értünk közelebb a kislányhoz a szívünkben. Csodálatos volt a gyermekeket látni, hogy megváltoznak a történet végére és szurkolnak a kislánynak és maguk is részei lesznek a történetnek, majd a végén meghitten együtt ünnepelünk. Nos, ez is nagyon feltölthet és hangolhat önmagunkhoz, egymáshoz. Ha nincs unokánk, nézzünk szét a környezetünkben, kinek olvashatunk fel telefonon, mesélhetünk el egy élettörténetet, ezzel is adva egymásnak és önmagunknak.

Fontos a zene jelenléte is ilyenkor az életünkben. Miután írtam egy mesét a gyerekeknek, a végét egy hangtál zenei élménnyel zártuk, lefeküdtek a gyerekek és élvezték a zene minden percét. Nagyon érdekes volt számomra, hogy akik esetleg sokkal rosszabbak szoktak lenni, azok is lefeküdtek és örömmel hallgatták. Vagy akik hangosak a mindennapokban, most elhalkultak. Jártak a lábak és megnyugodtak a lelkek. Nagyon jó érzés volt látni, ahogyan békességben, szeretetben együtt hallgatjuk a zenét. Az egyik kislány a szívén dobolt, a másik a lábán ütötte a ritmust, fantasztikus volt. A hangtálak egy nagyon jó eszköz, arra, hogy lenyugtassuk az elmét, ha módunk van meghallgatni, nagyon ajánlom. Egy zaklatottabb napomon találtam én is erre a zenészre, annyira megfogott és vonzott, hogy csak mentem az utcán és kerestem, hogy honnan jön ez a zene. Meg találtam és ezt a gyerekeknek is át szerettem volna adni. Hangolódjunk önmagunkhoz és egymáshoz.

decemberi-hangolodas1

Végül, hogy a gyermekek mennyire érzékelnek minket. Mennyire tudnak ők őszintén hangolódni és mennyire feltöltő lehet ez is nekünk, ha elég bátrak vagyunk csendben lenni és figyelni őket és elhinni, hogy ők is taníthatnak nekünk sok dolgot.  Volt nekem egy nehezebb időszakom, küzdelmes karácsony elé néztem. De igyekeztem. Megkértem a 4. évfolyamos gyerekeket, hogy a tanároknak készítsenek ajándékot, verseket írtunk, személyes üzeneteket képeslapokon. Nem gondoltam, de nekem is jött üzenet. Egy versike, ami arról szólt, hogy a karácsony csodálatos üzenet többek között: hogy nem vagy egyedül és minden a környezetedben segítségedre van, ha kéred. Megható volt nagyon. Nem mondtam semmit, de ez a kislány mindent érzett és igyekezett átadni, szeretni ezzel a csodálatos verssel.

Kívánom, hogy hangolódjunk decemberben önmagunkhoz és egymáshoz.

Köszönöm

Mitruczky Szandra