A mai kor tudatos embere ezt már nem bízza a gyógyszertárakban kapható bogyókra, hanem kezébe veszi a sorsát. Megfigyeli önmagát és környezetét. Minden megfigyelésre szánt idő hatványozottan megtérül, mert olyan személyes információkhoz juttat, amit megfelelő módon használva, önmagunkat tartja karban. Karban tart – remélem figyeltek: az egészségre használt népi mondás az ember legbelsőbb vágyára utal. Gondolkodjunk egy kicsit ezen a képen és idézzük fel:karban lenni!

 

Jó karban, más szavakkal azt jelenti: jó formában, jó lendületben, testileg fitten. Távolabbról pedig biztonságra utal, védettségre és egész-ségre… Mi az az érzés, ami ilyenkor a hatalmába kerít és melyik részén a testünknek érezzük a hatását? Egy emlék? – az édesanyai öl vagy az édesapa megtartó felnőtt karja, amikben nem kell tartani magunkat, mert elbírnak? Egy álom? Ami egy helyzetet idéz az önfeledtségre?  – Kinek, mi? Ebben a sorozatban olyan technikákkal találkozhatunk, amiket a ma embere gyakorol, hasznára.

 

A meditáció lényege a mindennapok rutinjából való kiragadottság állapotába jutni. Ezzel önmagunk mélyére, védett és eredeti lényünkkel való találkozásra hív. Sok segítséget adhat ilyenkor az érzékeinkre gyakorolt hatás. Megnyugtató, ellazító zene. Csendesség, amiben nincs kihívás (telefon/főzés/valaki). Vagy az „egy testi dologra” való koncentráció, amiben például a lélegzésre összpontosítunk. Ha egy valamit kiemelünk a figyelmünk sokrétű szövetéből, máris lecsendesítettük az elmét, ami helytelen gyakorlattal a szívünk helyett uralja a  űködésünket. A meditációban is, mint minden tevékenységben a ritmus, az ismétlés és a tudatosság, azaz a jelenlétünk a döntő. Gyakorlatához érdemes egy olyan pillanatot választani a napból, amikor nagy biztonsággal magunk lehetünk külső kihívásoktól mentesen.

 

 
Erre nagyon ideális a hajnali ébredés, amikor már kipihentük magunkat, szerencsés esetben óra nélkül ébredtünk és van fél óránk a felkelés előtt. Lehet, hogy ez az a pillanat, amikor a másik oldalunkra szoktunk fordulni, de ha elhatározzuk, hogy elkezdünk meditálni, ekkor kezdjük el.  Határozzuk el előző este és addig próbáljuk, amíg sikerülni fog. Ha időre kell mennünk, a felkelés szükséges pillanatára állítsunk be ébresztőt, így nyugodtan beleengedhetjük magunkat abba a fél órába és elveszíthetjük a kontrollt önmagunk felett. Nem kell félnünk, hogy elkésünk, mert időben jelez majd az óra. Fontos a külső kontrollt átadni arra a kis időre, hogy egy másfajta kontrollt
felépíthessünk magunkban – az öntudatosság kontrollját. 

 

 
Ha valaki nem ezt a pillanatot választja, akkor a nap folyamán, egy gyertya meggyújtásával, például az étkezéskor elfogyasztott étel magunkhoz vétele közbeni elcsendesedést is megragadhatja a meditációra. Megrágni minden falatot 33-szor, egy másik nagyon életszerű gyakorlat. És nagyon egészséges. Tudom, hogy sokan evés alatt élnek szociális életet és beszélgetnek,  de biztos van egy olyan 10 perce a napnak, amikor magunkban elfogyaszthatunk egy almát, egy tál mag-keveréket vagy egy szendvicset. Érdemes hálaadással kezdeni, ami egy köszönöm gondolatban annak, aki elkészítette nekünk azt az ételt. Ha a fa terméséről van szó, akkor a fa felé, ha a párunk, neki, ha önmagunk, magunk felé mondjunk köszönetet, de lehet ez ismeretlenül is az a személy, hozzá járult aznapi étkezésünkhöz. Egy élet egy másik élet felé fordult és ezzel táplálja. Gondoljanak bele! A meditáció egy ima-állapot és ennek nem egy valláshoz van köze, hanem ahhoz a tiszteletbeli, elcsendesedett erőhöz, ami átjár minket az ima állapotában. 

 

 
Ha az evés példájánál maradunk, ilyenkor a számlálás mellett engedjük kibontakozni az étel feltárulkozó ízeit, figyeljük meg az állag változását és a magunkhoz vett étel adományait, ahogyan szintről szintre, rágásról rágásra árasztják el a szánkat adományaival. Tudták, hogy a száj a benne található enzimek lebontó szerepe miatt is fontos? Ha a rágással aprítottuk, a nyál elkezdi oldani a számunkra értékes anyagokat és előkészíti későbbre, a gyomorban zajló folyamatok hatékonyságáért. Ha ehhez nem kap elég időt a száj, a bevett étel feltáratlanul zúdul a torokba és a gyomor már másfajta lebontásra szánt nedvein keresztül hagyja el a testünket salakanyagként.

 

Meditálni tehát nem csak nagy dolgokon lehet, hanem, olyan „kis” dolgokon is érdemes, mint az evés, a légzés, a rágás vagy a szívünk dobbanása. Napi tíz perces meditáció, azaz megfigyelés ad a legtöbbet a napi jól létünkért, mert magunkért tettük. Önmagunk. Tudatosan.

 

Praktikus tanácsok:

1., Legyünk következetesek! Szerencsés esetben reggel óra nélkül ébredtünk és van fél óránk a felkelés előtt. Lehet, hogy ez az a pillanat, amikor a másik oldalunkra szoktunk fordulni, de ha elhatározzuk, hogy elkezdünk meditálni, ekkor kezdjük el.  Határozzuk el előző este és addig próbáljuk, amíg sikerülni fog. Ha időre kell mennünk, a felkelés szükséges pillanatára állítsunk be ébresztőt, így nyugodtan beleengedhetjük magunkat abba a fél órába és elveszíthetjük a kontrollt önmagunk felett. Nem kell félnünk, hogy elkésünk, mert időben jelez majd az óra. Fontos a külső kontrollt átadni arra a kis időre, hogy egy másfajta kontrollt felépíthessünk magunkban – az öntudatosság kontrollját.

 


 

2., Tudták, hogy a száj a benne található enzimek lebontó szerepe miatt is fontos? Ha a rágással aprítottuk, a nyál elkezdi oldani a számunkra értékes anyagokat és előkészíti későbbre, a gyomorban zajló folyamatok hatékonyságáért. Ha ehhez nem kap elég időt a száj, a bevett étel feltáratlanul zúdul a torokba és a gyomor már másfajta lebontásra szánt nedvein keresztül hagyja el a testünket salakanyagként. Adjuk meg a módját és az idejét az evésnek, hogy valóban táplálhassanak a bevitt ételek!

Jó étvágyat! 

 

Linka