A jelenleg Hollandiában élő, nemzetközi hírű argentin tangó tanárral.

 
fotó:Peter Taboe

 

Arról beszélgetünk, hogy a tánc és a mozgás milyen szerepet töltött be az életedben és hol, merre jártál, amíg a mai otthonod megtaláltad?

 

Gyerekként, 7 eves koromtól versenyszerűen sportgimnasztikáztam. Ebből a nagyon sok kötöttséggel járó hajtásból, 17 éves koromban léptem ki. Bizonyosan éppen ezért, amikor elkezdtem gyerekeket tanítani, nem formákra és technikákra tanítottam őket, hanem a zene átélésére, a fantáziájuk használatára és kreatív folyamatokra. Ami ettől fogva a leginkább érdekelt, az a szabad mozgás, a test, az érzelmek és a lélek felszabadítása volt. Ez akkoriban nagyon újdonságnak számított. Én sem tapasztalatból, hanem kíváncsiságtól hajtva vezettem az órákat így és tanultam, tapasztaltam belőle én is. 
Párhuzamosan tagja voltam itthon egy modern-tánccsoportnak, de amikor Hollandiába költöztem, 5 évre letettem a táncot és Művészeti Akadémián tanultam formatervezést. Hollandiában élve kinyílt a világ és rengeteget utaztam, India „szerelem volt első látásra”. Számos ottani utazásaim egyikén, egy 10 napos meditáció vége felé éreztem azt az erős késztetést, hogy újra táncoljak, de most tényleg „belülről”. Ezzel egy új felfedezőutam kezdődött, ami évekig tartott.

 


fotó Peter Taboe

 

Sok önismereti kurzus mellet elvégeztem egy 2 eves Tánc terápiás képzést is. Ezek rengeteget segítettek, hogy őszintén megéljem az érzéseimet es tudatosabbá váljak. A régen elfojtott, elfelejtett játékosságom és kreativitásom lassan, de biztosan felszabadult és életem része lett a tánccal együtt.
 A 'Nyitott Tánc' kurzusaim egyfajta önkifejező táncos esték lettek, ahol mindig azokkal az élethelyzetekkel foglalkoztunk, amik aktuálisan izgattak bennünket. Nagyon élveztem ezt a saját kreativitásom általi szabadságot, amiért sok éven át tanítottam így felnőtteket.

 

Hogyan használod ezt a tapasztalatot ma a munkád során? Ma milyen táncban érzed jól magad?

 

Több mint húsz éve megtaláltam az argentin-tangót és egyben a páromat, aki tíz éve a férjem is. Vele tanítunk, szinte a kezdetektől. A tanítás egy nagyon mély, belső munkát kíván, azon túl sok fejlődésre ad lehetőséget saját magunkat illetően. Leginkább ebben az adás-kapás folyamatban érzem a legjobban magam.

 

Mit szeretsz a tangóban? Miért azt választottad?

 

 
fotó Peter Taboe

 

A tangó, egy nagyon technikai tánc, amiben a megélhető sok féle minőségből, nekem főleg a kapcsolódás a fontos. A „Milongákon”, ami a világ minden tájékán fellelhető tánctere a tangózóknak, akár két teljesen idegen ember tud szavak nélkül kapcsolódni egymáshoz. A tánc nyelvén be lehet mutatkozni sőt, annyit mutatni magunkból, amennyit szeretnénk és azt megosztani, ami épp jól esik. Ettől nagyon izgalmas egy olyan világban, ahol mindenki inkább beszélni szeretne, de nehezen tud. Látod, nekem sem megy….! – nevet. A szavak nélküli kommunikációt sokkal őszintébbnek érzem.

 

Hogyan lehet ezt tánclépésekkel megtanulni? A kommunikáció nem megy mindenkinek! Vagy igen?

 

Mi már rég óta nem a tánclépések technikáját tanítjuk, hanem pont azt a többit, amitől emberi – férfias, nőies, érzékeny vagy távolságtartó, játékos vagy technikai, de mindenképp személyes lehet egy tánc. Engem az a személyiségfejlődési része érdekel, amiért kimondatlanul választják sokan. Olyan csoportokat tartok, ahol sok a kapcsolódással foglalkozó feladat, a vezetett imagináció vagy helyzetgyakorlat. Férfiak, nők vegyesen vesznek részt ezeken – utóbb csak felnőttekkel dolgozom.

 

Mik azok az alkalmak, amikor tanítasz? És pontosan mit?

 

 
fotó PeterTaboe

 

Múlt nyáron jubiláltuk a 10. évfordulóját annak a nemzetközi tábornak, amit évente 2x: télen és nyáron, 150-200 nemzetközi résztvevő látogat alkalmanként. Ilyenkor 10-12 tanárral együtt visszük a programot, egy előre megadott téma szerint, amit mindenki maga dolgoz ki és vezényel le a kurzusain. Ideálisan ez nagyon inspiráló a tanítóknak, s ezzel különlegessé válik a résztvevőknek is. Tavaly télen az „Intention” – azaz „Szándék” volt a cím. Nagyon mélyen érintett mindenkit a téma és nagyon inspirálta a tanárokat is a kidolgozás. Ezek a címszavak mindig olyan minőségek, amik minket – a páromat és önmagamat is – segítenek, aktuálisan foglalkoztatnak az életben, s ezért választjuk őket.


fotó Peter Taboe

 
Ezzel hónapokat töltünk otthon, a minden napi rutin közben, így szerezve gyakorlati tapasztalatot a feldolgozásra és ötleteket a nehézségek feloldására, adott témával kapcsolatban. Később aztán, én is ebből a személyes megtapasztalásból kiindulva, az öt napos tábor alatt napi 1,5 órát vezetek adott téma szerint. Itt szó sincs lépésekről, de vannak csukott szemes, játékos, szituáció-játékok és egyéni, befelé figyelő helyzetek – pont, mint a meditációban. Aztán verbális, kiscsoportos megosztások és sok zenés, szabad tánc, amikben szinte minden azonnal feldolgozódik. Ezek nagyon felszabadítóak és a kis csoportokban megélt személyes élmények közelebb hozzák a 15-20 nemzetből összeadódó résztvevőt. A húsz tábor alatt rengeteg személyes visszajelzést kaptam olyan felismerésekről, amikkel egész életek fordulhattak meg, vagy indulhattak el egy egészségesebb irányba – amikről azért tudok, mert nagyon sokan visszajárnak évek után is. Pont úgy, mint egy jó meditáció eredményeképp. 
Ezek a táborok olyan kis „szigetek”, amiken meg lehet pihenni a nagyon intenzív Élet folyamatai között. Pont, mint a meditációban. És ez mindenkinek jó…

 
fotó Peter Taboe

Mi a tapasztalatod? Kik táncolják a tangót inkább férfiak vagy inkább nők?

A tangó világa nagyon kiegyenlítődött ebből a szempontból. Argentínában, Buenos Airesben – ahol a tangó, mint újfajta zene és tánc, a 20. század elején alakult ki – szinte egyetlen lehetőség volt sokak számára, hogy egyáltalán nőt érintsenek e tánc által – még ott sem egyértelmű, hogy melyik nem él inkább ezzel a társas, közösségi alkalommal. Sokkal érdekesebb megfigyelni az égtájak szerint változó stílusok és megélések eloszlását, ami megint csak általánosan igaz, de néhány dolog tény. Minél délebbről érkezik egy táncos, annál könnyebben fejezi ki egy nő iránti csodálatát, tiszteletét vagy a táncban megélt örömeit – osztja meg a benyomásait. Ezt már a táncba vitel és az ölelés is elárulja – mert a tangó során egy folyamatos ölelésben táncolunk. 

 

 
fotó Peter Taboe

 

Magyarországon például a táncosok formálisabbak, sokkal szívesebben követik a lépéseket, mint az érzéseiket, s ez így változik kelet felé haladva. Igaz, egy-egy tánc nagyon intim és személyes is lehet, nemtől és nemzetiségtől függetlenül, amiben az akkori, pillanatnyi állapotunk a meghatározó – s épp ezt szeretem benne. Megélni a pillanatot szavak nélkül.

Milyen szerepet játszik a zene a mostani munkádban? Mi az, hogy Taboe-Tango?

 


fotó Peter Taboe

 

Minden Milonga hangulata nagyon függ a lejátszott zenék sok félesége szerint. A legjobb az élő zene, de erre Európában ritkábban van alkalom. A magyarok ebben is elől járnak, csodálatos argentin tangó zenekarunk van – Tango Harmony – akik már nálunk is koncerteztek a tavalyi táborok egyikén. 
Én magam is nagyon szeretem keverni a zenét és alakítani a Milonga hangulatát. Havi tangószalonunkon mi vagyunk az első és az egyetlen olyan hely, ahol a tradicionális tangó zene mellett más zenéket is játszunk rendszeresen, amik stílusa új módon hat az argentin-tangót táncolókra. Nagyon izgalmas és kihívás is egyben a tangó szabályait és lépéseit új „kabátba” öltöztetni: ez a Taboe Tango – Tabu Tangó, magyarul.

Hogyan foglalnád össze a tangó lényegét? Mi a legnagyobb értéke számodra?

 

A tango egy nagyon jó közösségi élmény, amibe ha belevágunk, számtalan örömöt okoz minden szinten. Egyúttal kiragad az élet forgatagából és segít odafigyelni magamra – pont, mint egy meditációban. És ha összekapcsolódtam magammal, könnyebb lesz a kapcsolódás a családommal, a munkatársaimmal és a környezetemmel is. Ezért olyan felszabadító benne lenni és élni a tangó adta lehetőségekkel.

 

Remélhetem, hogy egyszer a „Csak a Nőknek Magazinnak” is tartotok egy kis ízelítőt?

 

Rajtunk nem fog múlni, ha Magyarországon járunk, szívesen meglátogatjuk a klubnapot!

Köszönöm az élmény dús beszámolót!

Nagyon sok ölelést kívánok Nektek Hollandiából – Paras(Emese Sághi)

 

A riportot készítette

Linka