Add Uram, hogy tisztelhesselek! Add Uram, hogy felemelhesselek! Add Uram, hogy alámerülhessek! Add Uram, hogy felemelkedhessek!  – Ámen
 
Az emberi energiák velünk született lehetőségeink. Nem mindegy, hogyan gazdálkodunk velük, s ha kimerítjük őket, mivel töltődünk újra. 
 
A korai ember természetben végzett, életben maradáshoz szükséges napi tevékenysége harmonikusan és folyamatosan „töltötte” anélkül, hogy erre külön figyelmet kellett volna fordítani. Ezzel szemben, a mai ember életvitele nagyon messze áll a valódi szükségletek kielégítésétől, emiatt a tevékenységgel járó spontán feltöltődés is igen ritka. Ha városban él az ember, a föld jó energiákkal és tiszta vízzel átszőtt terepe is messzire kerül tőle, mert aszfalt, beton, áram- és más vezetékek, amin jár. Az életet jelentő szervezetek, mint növények, állatok pedig csak közvetve jelennek meg az életében, s igen ritkán természetes formájukban. Leginkább zacskóban, előkészítve és az ember kiszolgálására, nem pedig eredeti rendeltetése szerint szabadon, vagy társaként. Ezek oly szomorú dolgok, amikkel kevesen szeretünk szembe nézni, de ha életben akarunk maradni, tisztelnünk kell az életet. Másokét is. Elsődlegesen a bánásmódban és a tartásukban fejezhetjük ki e tiszteletünket…
 
 
Nézzük, mi mindent tehetünk a jobb életért, a kimerített életek jó energiákkal való feltöltéséért?! 
  1. Bánjunk tisztességesen egymással és magunkkal – azaz csak olyat okozzunk másnak, amivel magunkat is örömmel megajándékoznánk! – bánásmód, viselkedés, alku, kérés, hangnem és tett szintjein.
  2. Bátran osztozzunk értékeinken – hagyjuk kibontakozni isteni tehetségünk, ha főzni tudunk, ha képet festeni, ha mesét olvasni, ha mosolyogni, ha gondoskodni, ha pénzt keresni, ha szívből örülni… – engedjünk közel másokat, hogy megtapasztalhassák és megmerítkezhessenek ezekben az egyéni minőségeinkben, hogy aztán ők is példának vehessék és bátorságra kapjanak megélni a magukét!

 

 

  1. Használjuk a minket körülvevő világot – vegyük észre, hogy a nap felkelt, mert ott voltunk a napfelkelténél és magunkba ittuk gyógyító erejének sugarát, színét, erejét! Köszöntsük a köröttes energiákat, s hagyjuk, hogy a szél belekapjon a hajunkba, eláztasson az eső és harmat lepje a lábunkat. Az eredő, tiszta minőségek kapui ezek, amivel a bőrünk, a szemünk, az érzéseink találkozhatnak, ha hagyjuk magunkat. Ha elérhetnek az érzéseinkig, mert becsatlakoztunk és töltődünk általuk.
  2. Vállaljunk felelősséget – neveljünk magunknak élelmiszert. Legyen saját palántánk, aminek magját a szánkban, a nyelvünk alatt tartva hangoltuk össze a minőségeinkkel, mielőtt a földbe elültettük volna, hogy szárba szökhessen. Legyen otthon virág, fűszernövény vagy zöldség, amit magunknak nevelünk. Lehet gyermekünk, állatunk, ami önálló életével, saját szükségleteivel nem a tulajdonunkat gyarapítja, hanem segít egy rajtunk kívülálló személyiség megismerésével. Hagyjuk, hogy a napi gondoskodás áldásos tevékenysége kitöltse a figyelmünk és a tevékenység által feltöltse a kötődés érzéseit. 

 

 

  1. Szeressük önmagunk és embertársaink, mert minél haragosabbak és idegesebbek, annál nagyobb szükségük van rá. Szükségünk van rá. Ha az elfogadás szelíd szellője megengedi, hogy a szívünk felé forduljon és meghallgassuk az igazi bánatát – ő is megszelídül és nem csak magunkat töltöttük, de ő is megpihenhet végre. Mert állandó stressz helyett kilazulhat és biztonságban érezheti magát általunk. 
  2. Ölelgessük a fákat, akik önzetlenül ontják melegségük, hűsük. Természetüknél fogva a számunkra oly fontos oxigént termelik, mintegy mellékesen. Mi lenne, ha magunkra is ily módon tudnánk gondolni, és ha felfedezzük, hogy szeretetet teremthetünk, nem akadályozzuk benne magunkat! Mert a világ pont úgy, mint mi a fák esetében az oxigénre, tőlünk a szeretetre számít és feltétlenül! Tudták?
Néhány praktikus tanács
  1. Álljunk a nappal szemben és nyitott, odafordított tenyérrel hagyjuk hatni. 
  2. Feküdjünk a földre, hogy a gerincünk a föld energiáit és áramait átvehesse.
  3. Járjunk mezítláb, hogy a talpunkon át, a csontvázunk könnyedén eloszlassa bennünk a földben rejlő erőket, amit nagyon könnyen hasznosít az emberi szervezet.
 
 
  1. Igyunk forrásvizet, látogassunk természetes forrásokat, frissüljünk általuk. A víz – csodás nyelvünk forrásnak nevezi, és több jelentéssel ruházza fel – a legjobb vezető, amivel a legkönnyedebben tölthetjük kiszáradt, rugalmatlan és kizsigerelt, civilizált életünk. 
  2. Mozogjunk – ne hagyjuk bemerevedni a sorsunk, a testünk, a kapcsolataink!
 
 
Vezessünk rendszert az életünkben, ahol a napi ritmus részévé tesszük a töltődés eseményeit, s edzőtermek helyett valóban megmozgatjuk önmagunk, mert mélyére hatolunk az érzéseinknek és megtanulunk jól gazdálkodni a lehetőségeinkkel! Örüljünk az életünknek, amiben MINDEN egy ajándék. Az ember nem oxigént, hanem jó rézéseket termel, s erre legalább annyira szüksége van önmagának, mint a környezetének.
 
Volt már hogy kipróbálta bármelyiket? Volt, hogy felismerte?
 
Linka