A tavasz utolsó hónapjától kezdve lassan előbújnak a földből és a piaci standokra kerülnek az első szezonális zöldségek, gyümölcsök, már mosolyognak ránk a ládákból az állandó alma és banán mellől az eper, a spárga, a zsenge spenót. Imádom ezt az időszakot, mikor minden friss és harsog. Ilyenkor finomabbnál finomabb falatokat tudok varázsolni családom asztalára a szezonális termékekből, minden hétre jut valami olyasmi, amit már régen ettünk és most: Hű, de jó, hogy van már! Hű, de finom, ilyenkor az igazi. (Időnként: Ne mááááár, megint itt a sóskaszezon!)

,
Nemrég egy kisváros termelői piacán járva számomra meglepő felfedezést tettem: fiatal, 30-as éveikben járó gazdák és gazdaasszonyok mosolyognak a standok mögött különféle portékáikkal. Megfordultam egy másik piacon is (már figyeltem az árusokat) és itt is ezt vettem észre: fiatal árusok lelkesen mosolyognak a termékeik mögül, készségesen válaszolnak a kérdéseimre. Őszintén megörültem. Talán vonzóvá vált a fiatalok számára is a mezőgazdaság? Perspektívát, jövőt látnak a kistermelésben és nem csak az idősek hobbija marad? Van és lesz más is, mint a multik egyenízű, import termékei?

Erről kérdezem Horváth János Koppány mezőgazdasági vállalkozót.

Helyesen észlelem, hogy egy ideje megszaporodott a fiatal termelők száma a mezőgazdaságban?

Igen, azt kell mondjam, én is így látom.

 

Mivel indokolható ez? 
Azt gondolom, hogy ez a fiatal gazdáknak kiírt pályázatnak köszönhető leginkább, ami sikeresen működik, ezt láthatod, amint említetted, a piacokon járva is. Meglehetősen vonzó pályázat, 40.000 euro vissza nem térítendő támogatást ad fiatal, kezdő gazdálkodók számára. A szabályozása és ellenőrzése nagyon komoly, természetesen át kell gondolni, mielőtt belevág valaki, de a megfelelő energia- és munkabefektetéssel nyereség érhető el.

 

Számodra mi volt a motiváció, hogy a mezőgazdaságban próbáld megtalálni a számításaidat és a jövődet?
Édesapám is mezőgazdasággal foglalkozik, szántóföldi kultúrákkal: kukoricát, búzát, napraforgót termeszt. Régóta vannak földjeink, adott volt, hogy a mezőgazdaság felé fordulok, de érettségi után volt egy kisebb kitérőm, aztán  végül a Kertészeti Egyetemen végeztem  agrármérnökként és innen már szinte egyenes út vezetett az Agrárium világa felé.

Milyen termékekkel állsz ki a piacra?
Sokféle gyümölcsöt termesztek, cseresznye,meggy, kajszibarack, körte , alma, szőlő és egy kevés  birs is van, de legfőképpen diót, az közel két hektáron terem, azzal vagyok egész évben jelen a piacon, illetve házi  (szabadtartású) tyúkok tojásaival, diókészítményekkel: diós házi pesto-im vannak, bazsalikomos, szezonálisan medvehagymás, továbbá diólekvár, ami éppen itt fortyog a fazékban. A közeljövőben zöld dióból fogok kompótot, lekvárt és szörpöt készíteni.

Ki nevezheti magát kistermelőnek? Van rá szabályozás?
Van természetesen. Kistermelő lehet őstermelő vagy egyéni vállalkozó, én őstermelőként kezdtem, de már egyéni vállalkozó vagyok. A kistermelő otthoni feldolgozást jelent. A kistermelőhöz az engedély kérvényezésekor kijön a területileg illetékes hatósági állatorvos és ő ellenőrzi, hogy adottak-e a feltételek a feldolgozáshoz. Vízmintavételetől a megfelelő burkolásig sok mindennek meg kell felelni, de ha ez rendben van, akkor ott készíthetők a termékek .

 

Ehhez kapcsolódóan kérdezem, hogy mitől háztáji a háztáji termék?

Attól, hogy nem üzemi. Ahány ház annyi szokás című mondás jut az eszembe, például, hogy ki hogyan fűszerezi ízesíti az adott temékét. Lehet, hogy egyik héten kicsit sósabb, máskor kicsit édesebb. Jómagam is grammos mérleggel mérek mindent, mégsem mindig teljesen egyformák a termékeim ízei. A nyári almának egészen más íze van, mint a télállónak, más íze lesz az almás diólekvárnak tavasszal, mint nyáron.

 

Mi kell ahhoz, hogy valaki sikeres termelő legyen? 

Az a legfontosabb, hogy a termelő maga el tudja adni a termékeit és ne felvásárlási áron vegye meg egy kereskedő, mert akkor már nagyon nehéz profitot termelni egy fiatal indulónak. Szerencsénkre az utóbbi néhány évben rengeteg kis termelői piac nyílt, leginkább ide tudtunk mi, fiatal termelők bekerülni. Néhány ugyan elhalt közülük, mert a piacok fenntartására is energiát kell fordítani. Mint minden vállalkozásánál, itt is fontos, hogy egy kis tőkével rendelkezzen az induló gazda, sőt gyümölcstermesztésnél elképzelhetetlen tartalék nélkül belevágni. Gondoljunk csak bele, ha elültetünk egy facsemetét annak kell 2-3 év mire hozza az első termését , de talán minden közül a legfontosabb az elhivatottság és a kemény munka.

 

A mezőgazdaság sohasem volt és nem is lesz fehér galléros munka; nincs fizetett szabadság, a föld, az állat nem vár. Férj és édesapa vagy, hogyan tudod összeegyeztetni a munkádat a családi életeddel?

Nem könnyű, de nem is lehetetlen. A piacok hétvégén vannak, én csütörtöktől vasárnapig járok piacra. A vasárnapom a hétfő, akkor én viszem a nagyobb fiamat óvodába és vigyázok a kisebbre amíg a feleségem ügyeket intéz. Hétvégén, mire felkelnek a délutáni szundiból, már itthon vagyok. 

Azt kell mondanom, mikor korábban egy nagy cégnél dolgoztam, akkor sem volt több szabadidőm. A feleségem természetesen többet van a gyerekeinkkel, de ezer feladatot kell ellátnia közben. Ha én vagyok velük, akkor csak velük foglalkozom, illetve bár még kicsik, három és másfél évesek, próbálom őket a maguk szintjén bevonni a munkába. Lelkesen segítenek, ha esetleg még lustálkodnék egy kicsit, ők ugrálnak a fejemen, hogy „Gyerünk Apa, meg kell etetni a pipiket!” 

Ez egy életforma, ők így nőnek fel, alkalmazkodunk hozzá. Nem rosszabb, csak kicsit más, mint az átlagos.

 

Mit csinál máshogy a fiatal gazda? Te is élsz a közösségi média eszközeivel?

Természetesen. Kihagyhatatlan. Nemrég indítottuk el feleségemmel közösen az új Facebook oldalunkat Thanya HJK néven. Egy barátom már jóval korábban indított Facebook és Instagram oldalt, mostanra nagyjából 3-4 ezer követője van, ezzel azt érte el, hogy heti egy napon nem is jár piacra, hanem kiszállítja az egyéni megrendeléseket. A közösségi média releváns vásárlóerőt is jelent.

A termelésben is haladnunk kell a korral, az új módszerekkel, nemesítésekkel és védekezési lehetőségekkel meg kell ismerkednünk és használnunk kell. Sok vitám van az újdonságok miatt a család idősebb tagjaival, de nem minden jó úgy, ahogy régen, mert például az éghajlatváltozáshoz is alkalmazkodnunk kell. Az nem jövő, hanem jelen, öntözés nélkül ma már nem is nagyon lehet profitot termelni.

 

Aki járt már termelői piacon, tudja, hogy bizony meg kell fizetni a termelő verejtékes munkáját. Mik a tapasztalataid, minden társadalmi réteg megfordul és vásárol a piacokon? Kik veszik a termékeidet?

Igen. Én pesti piacokra járok, hiszen dióból és cseresznyéből vidéken nem igazán tudok megélni; dió- és cseresznyefa szinte minden háznál van. Van olyan termékem ami drágább de van olyan is ami olcsóbb, mint egy nagyáruházban, de ugye ott az áru is másmilyen. A minőséget a világon mindenhol meg kell fizetni, hozzám bárki, bármikor eljöhet megnézni hol, hogyan, mit termelek. Ugyanakkor ügyelek arra, hogy az áraim ne legyenek túlzóak. Úgy veszem észre, a vevők ezt értik és elfogadják. 

A vásárlóim leginkább a fiatal, kis gyermeket nevelő családok közül kerül ki, de egyetemistától nagymamáig mindenki megfordul és vásárol a termelői piacokon.

 

Mit gondolsz, a kistermelők standjai és a multik polcai megférnek egymás mellett hosszú távon is?

Megférnek, amíg a társadalomnak is megvan az igénye a friss, nem egyforma ízű termékekre. A tendencia nekünk kedvez, egyre nagyobb az igény a friss termékekre, a vásárlók inkább több időt és energiát fordítanak a beszerzésre a minőség kedvéért. Ugyanakkor ebben a felgyorsult világban mindig lesz szükség olyan helyekre is, ahol mindent be lehet szerezni egyszerre, mert sajnos nem mindeki tud kijönni a piacra.

 

 

Megtaláltad itt a magad és a családod jövőjét? A mezőgazdaság annyi mindentől függ: időjárás, rovarok, piaci helyzet… egyedülálló ember talán több kockázatot vállal, mint a gyermeket nevelő. Szükséges több lábon állni vagy B tervet fenntartani a létbiztonsághoz?

Én a számításaimat és jövőképemet abszolút megtaláltam. Hozzáteszem, mivel a családomnak gépei, teherautói vannak, időnként vállalok szállításokat. Ez kiegészítésként abszolút elfér a családi kasszában, de nem nélkülözhetetlen.

 

Kinek ajánlanád a „szakmát” és kinek nem?

Csak annak, aki elhivatott és bátor, aki nem ijed meg a fizikai munkától és képes alkalmazkodni. Az agrárium nem egy szakma, inkább több ötvözete kell  a sikerességhez: kell egy kis kereskedelmi véna, amihez ugye szorosan hozzá tartozik a marketing meg egy kis logisztika, javakról és jószágokról nem beszélve. Kell egy kis őrültség.

 

Köszönöm szépen a beszélgetést!
Horváth János Koppány termékeit kedves olvasóink megtalálhatják a Római- parti piacon, a Budaörsi gazdapiacon, a Pancs gasztroplacc-on, a zsámbéki és a bicskei piacokon, valamint a facebook-on, Thanya HJK néven.

Farkas Bernadett