Hozzávalók:

  • 2 evőkanál olívaolaj
  • 1 szál házi kolbász
  • 2 zellerszár (felszeletelve)
  • 1 nagyobb fej vöröshagyma (apróra vágva)
  • ½ bögre lencse vagy előre beáztatott bab, esetleg árpagyöngy
  • ½ l zöldség- vagy húslevesalaplé
  • 1 nagy csokor fodros kel
  • 2 teáskanál borecet
  • ízlés szerint só, bors
  • 1 nagy adag szeretet

 

Elkészítés:

  1. Egy nagyobb fazékban hevítsük fel az olajat. Adjuk hozzá a kolbászt, amit fakanállal addig nyomkodunk, amíg az apró darabokra nem hullik, majd néhány percig süssük. (Ha igazán hűek szeretnénk lenni a régiekhez, akkor lukániai kolbászt kell készítenünk a régi római recept alapján, mely szerint az apróra vágott szalonnával kevert disznóhúshoz elegendő borsot, petrezselyem zöldjét, keserű füvet, babércserje bogyóját, fenyőmagot, és garumot, azaz halszószt tettek. A jól összedolgozott alapanyagot beletöltötték a bélbe, majd a kolbászt megszárították és megfüstölték.)
  2. Ha a kolbász megpirult, beletehetjük a kisebb darabokra szeletelt zellerszárat, az apróra vágott hagymát, és addig pároljuk, amíg a hagyma üveges nem lesz.
  3. Ha kész, adjuk hozzá a már előre beáztatott babot vagy lencsét vagy árpagyöngyöt, és öntsük hozzá az alaplevet.
  4. Miután felforrt, csökkentsük a hőfokot, és alacsony hőmérsékleten pároljuk a levesben lévő zöldségeket mindaddig, amíg a lencse vagy bab, illetve árpagyöngy meg nem főtt.
  5. Ha megpuhult, eljött az ideje annak, hogy odaadással nyúljunk a fodros kelhez, hogy felébresszük a benne lévő gyógyító erőt. A szívünk szeretetével fűszerezve, előre lemosott és apróra tépett kelleveleket adjuk hozzá a vidáman gyöngyöző leveshez. Körülbelül 5 percig még főzzük, amíg a kel és a többi zöldség íze összeérik. Óvatosan kavargassuk, és engedjük, hogy a fazékból kiáramló gyógyító aromás gőz, mint a tavaszi harmat a füvet, megmosdassa arcunkat.
  6. Ezek után a fazekat vegyük le a tűzről, és a kész költeményt ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Végül keverjük hozzá a borecetet.

 

Forrás: Eszterhai Katalin – Akaratunk gyógyereje