Jeles napként a Gergely járás adománygyűjtő, iskolába toborzó színjátékszerű játék kapcsolódik március 12-höz. 

Eredetileg többszereplős köszöntő volt, országszerte ismerték és járták. A legtovább a Dunántúlon, Palócföldön és a Muravidéken maradt fenn. IV. Gergely pápa rendelte el az ünneplést még 830-ban tiszteletadásul elődjének, I. (Nagy) Gergelynek, akit az iskolák patrónusává tett.
Ezen a napon a diákok felvonulásokat szerveztek, diákpüspök-választást tartottak és vetélkedőkön mérték össze tudásukat, ügyességüket. Életükhöz hozzátartozott, hogy adományokat gyűjtsenek tanulmányaik finanszírozására. A XVI. század második felétől a tanáraiknak is gyűjtöttek. A XVII. század közepétől az előbbiekhez az új tanulók iskolába hívogatása is társult. A kötelező iskolába járást csak a XIX. század végén vezették be. 
Addig a tanév kezdése és zárása a Gergely-nap körüli időszakra esett, a mostani szeptemberi iskolakezdés csak az 1860-as évektől vált általánossá. A világ számos pontján ez nincs így ma sem.

A Gergely járás alkalmával tehát a diákok jókívánságokkal járták végig a települést, iskolába toboroztak, gyűjtöttek a tanáraiknak adományokat, és végül az ételeket és italokat egy esti nagy lakoma alkalmával fogyasztották el közösen.

 

 

Vetőnapként is ismert ez a nap sokfelé: búza, rozs és palántás növények (paprika, paradicsom, káposztafélék, hüvelyesek) kerülhettek a földbe.

Zalaszentbalázson (Bálint Sándor gyűjtése) pedig a szőlősgazdák szőlőskertjük 4 végében 1-1 tőkét megmetszettek ezen a napon, hogy a többit védjék a kártevőktől. Így ihattak majd ősszel jó bort!

Gergely naphoz időjárás-jóslások is kapcsolódtak, mint pl: „Megrázza még szakállát Gergely”, azaz még havazhat is ezen a napon! Talán ma mégsem, inkább a tavaszváróság érvényesül ragyogó napsütéssel!

Gergely-nap, gergelyjárás, tavaszt váró nap, iskolába toborzás, időjárás jóslása, március 12.

Kodály Zoltán: Gergelyjárás (St. Gregory's day)

Szabó Ági