Lehullott, száraz, őszi levelek,

a téren szomorún lassan lépdelek.

Magam elé képeket képzelek,

gondolatban Isten elé térdelek.

Jönnek semmibe bámuló emberek,

magukba roskadók, éberek.

Ismerős hangokat, arcokat keresek

s ha találok köztük, örömtől repesek!

Jönnek szőkék, barnák, feketék, veresek,

hál’Isten, nem fegyveresek!

Jeltelenek és jelesek,

szemtelenek és szemesek,

Istenesek, hitetlenek,

hazugok és hitelesek!

Ezen mélázván egyszer csak

tényleg elesek.

Két álló alak közt ellesek,

kiknek pólói XXXL-esek.

Nem tudom kik lehetnek,

talán hentesek,

segítségnyújtástól mindenképp mentesek!

Nem figyelnek rám se sokak, se kevesek!

Gondolataim keservesek:

Hát ezeknek többet én el sem esek!

Jöjjenek inkább újra az izgalmas sms-ek,

a hozzám irgalmasok és kegyesek,

kedvesek és kedvetlenek,

szerelmesek, fertelmesek!

Jöhetnek sörök, borok, felesek

s kik nem feleslegesek,

a Barátok,a legeslegesek!

Jöhetnek alantasok, felettesek,

alapfokon kellemesek,

középfokon semlegesek,

szellemesek, muszáj Herkulesek,

kiknek alányesek,

hogyha fölényesek!

Jöhetnek a tetlegesek,

esetleg esetlegesek!

Jöhetnek tekintetesek,

legfeljebb megint elesek!

De előttük nem hasra,

hanem, mint a macska,

talpra esek!

Mit tehetek? Esek-kelek!

Az utcán én magammal szemetelek!

Nem én vagyok Feles Elek,

mégis gyakran feleselek!

Ha kérdeznek, én megfelelek!

S most én kérdezek :

MEGFELELEK?

hajdan-vali-oszi-levelek

Hajdan Vali: ÚT-LEVÉLKÉK

Közeleg az ősz, írom,

kezemben egy ős iron.

Nő vagyok, nem kőszirom,

ha velem jössz, kösz, bírom!

Voltam hajdan nőszirom,

leszek majdan őszi rom?

Egyszer lesz majd kő sírom,

nem kell más, csak Ő, sírom!

Ősz van, esik, hull a levél!

Hogyha kicsit hulla levél,

ez ellen egy kicsit tegyél!

Nem kell mindig perlekedjél,

mikor kell, útnak eredjél!

Pihenjél rá, igyál, egyél,

erről-arról elmékedjél,

nyirkos levélen lépkedjél,

szárazakat ne tépkedjél!

Ha van, mitől elképedjél,

állj meg kicsit, emlékezzél!

Napunkban már az ősz szitál,

borongós ez az őszi táj.

Hátára ült a napsugár,

tegnapelőtt volt csak sudár.

Dalol a fán a csalogány,

fáradtan szól, ma halovány.

Lecsendesült vitája már,

szívében mégis fáj a nyár.

Ó, Teremtőm, mi a szösz,

itt van újra, itt az ősz?

Hegyről futsz le, mint a csősz,

nem is szóltál, hogy ma jössz!

Ettől még nagyobbra nősz,

jó a talaj, hogyha lösz?

Nem olyan vagy, mint ki bősz,

inkább olyan, mint kis őz!

Messziről jön Ő, ki győz,

valamit mindig kifőz!

Bekopog, mint ősz dizőz

és egy kicsit itt IDŐZ!

Hajdan Vali
szervező-költő-és előadóművész
mobil: 0670/248-0547