Az óvodásból iskolás lesz
 
 
Első gyermekem idén kezdte az iskolát. A várakozásomnál sokkal jobban, gördülékenyebben zajlott a folyamat, kis nagylányomon peckesen vonult végig óriási iskolatáskájával az utcán, majd lazán lecsüccsent a neki kijelölt padba és csillogó szemmel újságolta a nap végén, hogy ma már olvastak is az iskolában!
 
A tanító nénik az első szülői értekezlet után is végtelenül rokonszenvesnek bizonyultak, így én is hamar kihevertem az iskolakezdéssel járó feszültséget.
Természetesen hamar találtam valami újat, amin aggódhatok. Ez pedig kisiskolásom „átállásának” problémája. Nagy változás óvodásból iskolássá válni, főleg úgy, hogy valójában csak három hónap választja el a kettőt egymástól. Ennyi idő alatt nem „nő fel” egy gyerek se, hosszabb átállási időre van szükség a hétköznapok minden területén.
A tanító nénik és minden fórum folyamatosan azt ajánlja, hogy hagyjuk aludni, pihenni minél többet az elsősöket. Ugyanakkor sok iskolában már elsőben is adnak házi feladatot, az iskola és szűkebb környezetünk számtalan, hasznosnak tűnő programokat kínál.
 
 
Sok szülő tart attól, hogy ha valamilyen programot kihagy a gyerek, hátrányba kerül az osztálytársaihoz képest. 
Pedig nem marad le semmiről, ha első osztályban „csak elsős” lesz. 
 
Az iskola egy egészen más, feszítettebb napirendet hoz, mint amilyen az óvodai volt. Kimarad a délutáni alvás, sokkal több szellemi terhelés éri, sokkal nagyobb fegyelmezettséget várnak el, kevesebb szabad mozgás marad levezetésre, felfrissülésre. A testnek és a léleknek is alkalmazkodnia kell az új napirendhez. Hagyjunk rá időt!
  • Például a zene nagy segítséget ad a matematikatanuláshoz, de nyolc éves kor körül érdemes elkezdeni a hangszeres zenetanulást. A zeneiskolai első osztály is előkészítő év, ritmusgyakorlatok, népi énekek szerepelnek a programban, illetve ismerkedés a különböző hangszerekkel. Ezek nagy része az énekórákon is elérhető.
  • A szellemi fáradtságot oldja a mozgás, ezért van öt testnevelés óra egy héten. Ha a gyereknek jól esik, sportoljon iskolán kívül is, de ne most kezdjen heti ötszöri edzésbe!
 
 
  • Ne kezdjük el elsőben az idegen nyelvtanulást se! Éppen elég nagy kihívás az anyanyelvi írás és olvasás elsajátítása is. Egy másik nyelven hiába ír le valamit, mást kell kimondani, mint amit olvas, és ez nagyon zavaró! Hagyjuk későbbre, mikor a gyermek már magabiztosan ír és olvas az anyanyelvén.
  • Kapcsolódjon ki hétvégén együtt a család! Közös, könnyű biciklizés, társasjátékozás vagy családi szundikálás délután, mind remek alkalmak a felfrissülésre.
  • Tartsuk meg az esti mesét, akkor is, ha már tud olvasni a gyerek! Jó dolog este összebújni, kicsit beszélgetni a szülővel, napközben ritkán adódik rá alkalom.

 

 

  • Játszunk velük sokat! Bár nagy lépés óvodásból iskolássá válni, ne változzon meg hirtelen az egész világ körülötte!
  • Hagyjuk visszavonulni! Nem tragédia, ha az iskolából hazaérve nem akar velünk lenni. Gondoljunk arra, hogy nekünk is milyen jól esik (esne) egy fél óra csendes magány, mikor hazaérünk munka után.
  • Ne faggassuk, várjuk meg, amíg ő mesél vagy kérdezzünk konkrétumokra! Például: Mi volt ma a legviccesebb a suliban? Kivel beszélgettél a legtöbbet? Mi volt a legjobb/legrosszabb feladat?
 
Összefoglalva úgy gondolom, legtöbbet azzal segíthetünk csemetéinknek, ha lehetővé tesszük, hogy a saját tempójukban találjanak rá az iskolás lét formájára és örülünk neki, ha pár hónapig nekünk még óvodás marad!
 
Farkas Bernadett