A népi életben mindig is meghatározó volt a természet pontos ismerete, hisz a földből élőknek ettől függött az élete. Megfigyeléseik, hagyományaik a mindennapokat segítették, s a mai embernek is nagy hasznára vannak. Ennek értelmében gyűjtöttünk össze néhány érdekességet:

 

Nem véletlen alakult a szólás, miszerint „Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget”.

Azaz, ha Sándor napján (március 18.) szép az idő, akkor jó termés várható a földeken. Ezen a napon vetették el a tavaszi gabonát, s engedték ki a méhecskéket. A mozgásukból pedig az időjárásra vonatkozóan jósoltak: „ha a méhek sűrűn kitelepedtek a kaptár szájára, akkor a jó idő már nagyon közel járt”. 

 

Az alaptörténet, mely a legismertebb három meleg időt hozóval kapcsolatos a következő:

Szent Péter a hosszú tél után, megbízta Sándort, hogy vegye a zsákját, s vigyen a langy melegből a Földre az embereknek. Érezzék jól magukat a tavaszban. El is indult Sándor, de nagyon elfáradt, s a Tejút mentén betért egy ivóba, de ottfelejtette magát. Szent Péter pedig megsokallta az emberek könyörgését a melegért, így Sándor után küldte Józsefet, hogy keresse meg őt, s vigyék végre azt a tavaszi meleget a fázó embereknek. Sikerrel is járt József, meglelte Sándort a kocsmában, s mivel ő is fáradt és szomjas volt, lepihent, s a meleg csaknem jutott el a Földre. 

Erre aztán már igazán megmérgesedett Szent Péter, s Benedeket küldte az előbbi kettő felkutatására. Nem járt ő sem másként. Mivel a vándorokat, s a meleget sem látta az égből Szent Péter, igencsak megharagudott, s egy korbáccsal a kezében küldte Mátyást utánuk. Ő az ivóban a jókedvű csapatot megtalálta, azok pedig meglátva az ostort, azonnal emlékeztek a feladatukra. Vitték is a zsákot az embereknek. A Földön pedig hirtelen nagy meleg lett, s az összes jég elolvadt! Ezért hívják Mátyást azóta is a jégtörőnek, a három víg cimborát pedig a meleget zsákban hozóknak.

 

Sándor napját a bukovinaiak a zab, az árpa és a fehér bab vetőnapjának is tartják, ezeket elvetve ezen a napon, jobb termést várhattak, mint általában.

 

József napjára (március 19.) a népi megfigyelés szerint megérkeznek a gólyák és a fecskék. Róluk a hiedelem azt tartja, ha piszkos a tolluk, akkor jó lesz a termés, ellenkező esetben pedig szűk esztendő várható.

 

 
S végül Benedek napja (március 21.) a lábodiaknál (Somogy megye) a gonoszűző fokhagyma vetési ideje, de szigorúan 9 óra előtt, mert „ha abból egy gerezddel keresztben meghúzod az ajtót, az ágyat, a tyúkok ajtaját, s a háskót…, akkor oda nem mehet a boszorkány.” 

 

A mi életünkben is fontosak a hagyományok, éljük hát őket, és ismerjük meg a régieket is! A tavaszt hirdető madárcsicsergés pedig nyissa meg szívünket a vidámságra, a mosolygásra!

A fecskék még ráadásul elviszik a lányok szeplőit is, ha elmondjuk nekik a népi rigmust, hogy „fecskét látok, szeplőt hányok”!

 

Szabó Ági