Karanténnapló: első nap

Hogyan lehet otthonról dolgozni kisgyerekek mellett? Mármint komolyan, folyamatosan és nem kivételesen csak ma, mert nevelés nélküli nap van a bölcsiben.

Első napunk tapasztalatai alapján sehogyan vagy alvás helyett.

Pedig komolyan készültem, terveztem már napok óta, hogy ezt hogyan fogom kivitelezni, fejben flottul ment minden.

A valóságban is, legalább két óráig. Iskolaidő szerint kelünk, hogy ne essünk már első nap szét a nagy szabadságban. Reggelizünk, öltözünk, fogat mosunk, elköszönünk apától. Eddig minden szép és jó.

Gondosan előkészítjük Hétévessel a tanulóhelységet, a könyvek mellé helyezzük a laptopot, mert néhány feladat online jön, nincs benne a tankönyvekben. Ettől rögtön olyan lelkes lesz, hogy azonnal neki akart állni a feladatoknak. Ám legyen, én addig nekiállok a saját munkámnak. Ja nem, a gyereknél van a laptop.

home-office1

Nem baj, úgyis segíteni kell a feladatok megértésében. Melléülök, elolvasom, próbálom értelmezni a feladatot és hoppá, hogy került ide Kétéves? És hol volt eddig?! Inkább nem akarom tudni. Most itt van, ez a lényeg, a fellépőjével együtt:

„Szegítek!”

„Neeeeem, ne nyúlj a cuccaimhoz!”

„Kérlek légy egy kicsit kedvesebb, nem zavar ő itt, had nézze, ahogy a nagy és okos nővére tanul!”

(Sóhaj) „Na jó, csak a tolltartómat hagyja békén!”

„Kééééjem a kék cejuzát!”

„Neeeeem!”

(Nagy levegő, jógalégzés) „Kicsim, tudod mit? Hozok Neked is asztalt, ceruzát és saját leckét. Te is tanulsz, jó?”

„Jóóóóóó!” (Huh…)

Kétéves a szoba másik végében kap egy kis asztalt, széket felszerelést és lelkesen „tanul”. Tanulunk mi is Hétévessel, egy óra alatt elkészülünk a matekkal.

Szuper, a gyerekek most kapnak egy mesét, addig én dolgozom. Dörzsölt vagyok, mert előre bocsátom, én választok mesét.

Talán két sort sikerül leírni, mikor megvilágosodok, hogy nincs ebéd. Laptop félre, kinyitom a hűtőt, lássuk miből élünk!

Kevésből, mint a hét szűk esztendőben: van tészta, egy csirkemell, néhány fonnyadt póréhagyma. A spájzban tejszín.

„Gyerekek, csirkés-tejszínes tészta lesz az ebéd, jó?”

„Én paradicsomlevest kérek!”

„Az nem fog menni paradicsom nélkül.” (Én hülye, hogy megkérdeztem. Kell zacskós paradicsomleves. Sok!)

Haladunk szépen, csend van, készül az ebéd, elintézek pár telefont, felhívom Dédit, aki szigorú lakat alatt senyved. (Meg is hallgatom a mondandóját.). Megebédelünk, kétéves szépen elvonul aludni (Milyen rendes kisgyerek!), most már tényleg én jövök, legalább egy feladatot el kéne végeznem.

home-office-fokep

De nem, Hétéves felnéz a tabletből: „Mikor csináljuk meg az írás feladatokat és az olvasást?”

(Nagy levegő, jógalégézés) „Most kicsim, amíg a húgod alszik. Gyere!”

Elkészülünk viszonylag könnyen és hamar a magyarral is. (Nem emlékeztem rá, hogy ilyen bonyolult a szabályos kézírás. Milyen okos és ügyes ez a gyerek!) Lefotózom a napi munkát, elküldöm a tanító néniknek. Pár perc múlva érkezik a visszajelzés (Hogy a csudába csinálták?!), hibátlan, két méhecskét ér. Jók vagyunk!

Még egy saját munkával is elkészülök, mire Kétéves felébred. Igaz Hétéves közben végig mesét néz. Nem baj, rendkívüli helyzet van.

Van még bőven dolgom, de inkább kimegyünk levegőzni, ki tudja, meddig engedik még, biciklizünk, olyan szépen süt a nap. Órarend szerint tornaóra is lenne ma.

A biciklizés eddig a nap legjobb része, közben beszélgetünk, Hétéves tanulja a KRESZ-t, Kétéves mögöttem bontja a nadrágom varrását. Időnként megállunk, hogy felvegyük a leesett babáját. (El biztosan nem hagyjuk: „Zsuzsiiiiiiiiiiiiiiii, jeesett a Zsuzsi!”) Holnap az üléshez kötöm. Mármint a babát, mert Kétéves természetesen be van kötve 5 ponton.

Mire hazaérünk lement a nap, nincs elmosogatva, a mosott ruha a gépben rohad reggel óta és (remélhetőleg) mindjárt megérezik Apa, vacsorázunk. Mit? Ami van a hűtőben.

Kilencre alszik a kiskorú szekció, a káosz eloszlott a lakásban és még mindig vár legalább két munkafeladat.

De kezdődik a sorozatunk, ezt még megnézem, megérdemlem. Aztán behozom a lemaradást. Vajon van itthon bor?

„Apa, kérsz bort?”

„Igen, de fröccsöt, felesben!”

„Hát persze, Drágám!” (Én hülye, hogy megkérdeztem…)

Holnap újra kell terveznem a karanténszabályokat.

Farkas Bernadett