A vadászat közvélemény szerint férfias sport és a gyakorlatban is nagyítóval kell keresni a női vadászokat. Szerencsére akad néhány kivétel, olyan nők, akik megtalálták és megállják a helyüket a vadászat és vadgazdálkodás világában, akár szándékosan, akár véletlenül csöppentek bele.

Dr. Bajer Katalin biológus a véletlen szülte vadászok közé tartozik, akit kutyája, Spot tehetsége kormányozott a vadászatba.

Az első meglepetés akkor ért, mikor megbeszéltük a találkozót, és rákérdeztem a kutya fajtájára. Természetesen valamilyen vérebre számítottam, helyette egy pici és elképesztően cuki Parson Russell terriert ismertem meg. Inkább tűnt szakállas kis ölebnek, mint vadászkutyának. Amíg elő nem került a frizbi és a labda, mert onnantól törpe torpedóvá alakult.

Kati, kérlek mutasd be nekünk Spot-ot!

 Ő egy 4 éves Parson Russell terrier, Magyarországon kevésbé ismert fajta. Tenyésztési cél szerint kotorékeb, aminek a feladata a föld alatt megbújó borz vagy róka puska elé hajtása vagy lefojtása és előhozása. Ugyanakkor rendkívül jó szaglással és nagy temperamentummal rendelkezik, ezért alkalmas hajtásra és sebzett vad után keresésére is. Spot utánkereső kutya, vadászatok során feladata a sebzett vad megkeresése és helyben tartása (állítása), a vadász érkezéséig.

 Kissé kicsinek tűnik egy vaddisznó vagy szarvas sakkban tartásához.

Igen, de nem az. A hangja elég nagy hozzá és a kis termete előny, mert sokkal kisebb támadási felületet nyújt például egy vaddisznónak, nehéz eltalálnia az agyarával. Egy szarvast pedig kevésbé ijeszt meg vagy kelt fel a sebágyból egy kis csaholó jószág, mint egy nagy, mert csak „köhög itt a bolha”, nem érdekes.

 Miért erre a fajtára esett a választásod?

Ő egy valóra vált álom számomra. Mikor az életkörülményeim alkalmassá váltak kutyatartásra, kistestű, de élénk és értelmes fajtát szerettem volna. Szeretem a Jack Russell terriereket, de egy hosszabb lábú, magasabb kutyát szerettem volna, de mégsem nagy testűt, hogy magammal vihessem mindenhová. Sokat utazom, fontos volt, hogy az ebtársam feljöhessen velem a repülőgépre is. Spot minden vágyamat egyesíti magában.

 Azt mondtad, nem készültél vadásznak. Hogyan jutottatok el mégis a vadászathoz?

Egy félreértés során. Tenyészteni szeretettem volna a fajtát, és azt mondta nekem valaki, hogy ennek a fajtának a tenyésztéséhez munka- vagy vadászvizsga szükséges. Felkerestem egy vadászkutya egyesületet és mire megszereztük a vadászvizsgát, kiderült, hogy a Parson Russellnek nem is kötelező. A tanfolyam alatt azonban Spotról hamar kiderült, hogy a helyén van, a gyakorlások során egyértelműen látszott rajta, hogy az utánkeresés, a sebzett vad felkutatása és állítása az ő területe. Ahogy kifektették a nyomot, felpörgött, a pofijára kiült, hogy: Mindenki álljon arrébb, én majd megoldom!” És megoldja azóta is. Úgy gondoltam, hogy ha ő ennyire szereti ezt és tehetséges is, akkor csináljuk. A tanfolyam alatt aztán minden korábbi ellenérzésem dacára nagyon megszerettem a vadászat világát, bár továbbra sem voltam vadász. Ez azonban elkerülhetetlen lett, egy szakember, akinél érdeklődtem, kedvesen és határozottan felvilágosított róla, hogy nagyon jó és szép, hogy a kutyámmal megkeressük a sebzett vadat, ahhoz nem kell nekem lőni, de ha megvan egy vérző, ijedt állat, amit a kutyám állít (egy helyben tart ugatással, ugrálással), akkor én fegyver nélkül mit csinálok? Nem életszerű és veszélyes, hogy megvárjak egy puskást. A vadnak a lehető leghamarabb jár a kegyelemlövés és veszélyes is arra várni, hogy valaki odaérjen lelőlni. Nem beszélve arról, hogy egy másik vadász véletlenül a vad helyett a kutyámat is lelőheti – ami tragikus lenne, de előfordulhat. Ezt a kockázatot mindenkinek a saját kutyája felé kell vállalnia. Ezen kívül az utánkeresőknek ugyanolyan engedélyekkel kell rendelkezniük, mint a nem kutyás vadászoknak. Így lettem én is vadász. A vadászat mindenféle formája közül engem az utánkeresés a kutyával való együttműködés, a közös munka, a vad szenvedéstől való megváltása és az értékmentés miatt vonz a legjobban.

spot

 Milyen eredményei vannak Spotnak?

Ez érdekes dolog a vadászkutyáknál- a vadászatokon ugyanis nem osztanak díjakat. Vércsapa versenyeket egyébként rendeznek, elsősorban vérebeknek. Mi még nem vettünk részt ilyenen, ezért Spotnak nincsenek serlegei, a sikeresen végzett munkának örülhetünk mindketten. A kutya töretet (egy kis gallyat) kap a nyakörve alá a sikeres keresés jutalmául.

 Városban éltek, hogyan gyakoroltok? Szükség van rá egyáltalán?

Szükség van, persze. Még egy falun élő vadászkutya is ritkán jut annyi keresési lehetőséghez, hogy ne kelljen gyakorolnia, hacsak nem egy hivatásos vadász vagy utánkereső kutyája. Szabad térre megyünk és csapákat – nyomokat – fektetek ki előre, amiket Spotnak követnie kell. Disznó- vagy szarvaslábat húzok, és azt kell megtalálnia, vagy vadvért csepegtek egy útvonalra, amit követnie kell.

 Honnan szerzel vadvégtagokat és vért, ha nem vadászol aktívan?

Lecsapok az aktívan vadászó ismerőseim zsákmányára. A fagyasztónk két fiókja is tele van ezekkel a nem túl guszta segédeszközökkel, de hát szükség van rájuk.

 Spot négy éves, felnőtt, meddig tud dolgozni egy vadászkutya?

Nincs rá szabály. Ez a fajta hosszú életű, egészséges típus, akár 10-12 évig is él aktívan. Addig dolgozunk, amíg Spot örömét leli benne, igény van ránk és a körülményeink is lehetővé teszik.

 További sok sikert kívánok!

Ahogy elindultunk hazafelé Spot még utazott egy kicsit a frizbijén lógva, biztosan meg akarta mutatni nekem is, hogy bár kicsi a bors, de erős. És a szimata is kiváló.

Farkas Bernadett