Mi lesz most? Újra karantén? Újra otthon kell lenni? Önmagammal? Önmagamban? Vagy a családommal? Párommal? Egyedül kell sportolnom? Hogy lesznek az ünnepek? Milyen ajándékot adjak? Fontosak most igazán ezek a kérdések?! Minden annyira fontos, amennyire én annak érzem. És ha Te kedves nőtársam annak érzed, nagyon is azok. Kétségbeesett belső kiáltások. Szeretnék ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben segíteni neked, megmutatni az én túlélési eszközeim közül párat, ami talán neked is segíthet máshogy látni a helyzetet és megtalálni a te személyes megoldási kulcsaidat, mert tudom, hogy millió ilyen van nekünk. Úgy vélem, hogy itt az idő, hogy elővegyük a karantén szemüvegünket. Mi nők, akik mindenben, mindenhol megálljuk a helyünket, változások sorában találjuk fel magunkat, millió egy ruhánk, cipőnk van az évszakoknak megfelelően.  Most legyen szemüvegünk a változásokra, egy olyan, amit a karantén alatt hordunk képzeletben vagy a valóságban. Képzeljük el, ha felvesszük ezt a szemüveget, milyen karantént szeretnénk látni magunk előtt. És kezdjük el az igazán otthonos karanténunkat megteremteni, amiben komfortosan érezhetjük magunkat. Sőt mondok egy polgárpukkasztó dolgot, még boldogak is lehetünk, úgy ahogyan még nem voltunk vagy úgy, ahogy már éltünk. Bátorság, mi nők vagyunk, akik a jéghátán is megélünk, alkotunk, táncolunk, énekelünk, főzünk a semmiből és szeretünk a legkreatívabban.

karanten-en1-1

Legyen az előttünk álló időszak a csoda időszaka. Mintha minden körülöttünk új lenne és elsőre tapasztalnánk meg, kezdjünk el így tekinteni mindenre, ami körbevesz bennünket.

Vegyél elő egy papírt és egy szemüveget és valóságosan vedd fel! Gondolj bele, hogy amikor felveszed milyen világ tárul eléd, részletezd! Írd le a papírra minden egyes momentumát! És azt se felejtsd ki, hogy magadat hogyan látod ebben a képben, mit csinálsz vagy miket, amik örömmel töltenek el nap, mint nap. Írj le mindent, amit tapasztalsz közben és töltődj, mert biztos vagyok benne, hogy rájössz közben, hogy micsoda erő lakozik benned.

Egy ilyen listát írtam én meg az első karanténom alatt, ami rájöttem tartalmazza az erőforrásaimat, hogy mik azok a dolgok amik engem feltöltenek és ha egyedül is csinálom, boldoggá tesznek, lelkesítenek, megérintenek, lekötnek. Önmagamra hangolnak.

Felsorolok belőle egy párat, csak elindítónak: Imádok teákat iszogatni (vettem többféle teát), ha már tea mécsesek, de illóolajokkal, imádom. Vettem egy gőzölő kisgépet is, nagyon szeretem bekapcsolni, teafaolajat csepegtetni bele és tisztítani a levegőt. Beiratkoztam egy önismereti, beszélgetős, online csoportra. Kerestem az ingyenes online programokat: csoportos festések. Megrendeltem vásznakat, és amikor úgy éreztem, elkezdtem festeni. Könyvet rendeltem, amit elolvastam. Ceremónia volt a főzés, kipróbálni nehezebben elkészíthető ételeket. Mindennapra 1 óra mozgás különféle formákban: tánc, jóga, cardio. 1 óra torna olykor a barátnőmmel és kislányaival. Külön feltöltő pillanat volt velük együtt kacagni. Minden héten 2 óra videó hívásban beszélgettünk barátaimmal. Mindennap séta a természetben. Reggeli meditáció. Csináltam egy rajzpályázatot gyerekeknek, aminek a címe az volt: Győzelem a vírus felett. Facebook csoportban osztottuk meg a rajzokat. Szuper alkotásokat kaptunk, ami plusz öröm volt és olyan csodálatos volt látni, hogy a gyerekek milyen jó megoldásokat adnak arra, hogy hogyan lehet megoldani ezt a helyzetet. Óriási erővel bírt a rajzokat csak látni is, hát még az alkotóknak. Énekelni a kedvenc dalaimat. Lábfürdő és utána lábmasszázs önmagamnak.

Egy-két ötlet az én listámról, ami sokat segített nekem a nehezebb időszakokban, segített napi rutint kialakítani, amit élveztem megvalósítani. Az úton pedig, amit végig jártam jöttek az újabb ötletek. Elkezdtem jobb időben biciklizni, egyre messzebb jutni. A filmeket még meg sem említettem, amit most volt időm megnézni. Szóval, higgyétek el csak elkezdeni nehéz, utána minden jön vele és újabb örömök fognak érni. Nem mondom, hogy nem kellett egy mérhetetlen nagy elfogadás is bennem, de amikor már megértettem, hogy ebben a helyzetben két választásom lehet, megfeszülve harcolni vagy elfogadásban a legjobbat kihozni a helyzetből. Megmondom őszintén, hogy a második jobban tetszett. Legyenek bázis embereink, akikkel pedig mindezeket megbeszélhetjük, megoszthatjuk, hiszen hiába vagyunk egyedül, vagy otthon, mindannyian megkaptuk a feladatot. Elfogadni a karantént és belehelyezni önmagunkat, önmagunkhoz hangolódni újra! Kitartást kedves nőtársaim!

Mitruczky Szandra