Nehéz összefoglalni tíz csodálatos napot Izraelben, de megpróbálkozom ezzel az emberfeletti feladattal. Talán ott kezdeném, hogy fenntartásokkal kell kezelnünk mindent, amit az országgal kapcsolatban a híradóban hallunk vagy a bulvárlapokban olvasunk. Viharos történelmű térségről van szó és Izrael egy nagyon fiatal állam. Mind népcsoport, mind vallás szerint nagyon színes a lakosság összetétele, ezért az első, hogy nyitottak legyünk és elfogadóak.

 

 

A tanulni vágyóknak ideális célpont lehet, hisz rengeteg új információval gazdagodhatnak mind a vallások, mind a kultúra terén. Tíz nap nem elegendő, hogy teljes körű képet alkossak az országról, de úgy gondolom, hogy látni kell és lehetőleg megélni minden percet, amit ott tölt az ember.

A túrám során sikerült eljutni az Északi határra, ahol megismerkedtem Haifa kikötőváros csodálatos Bahai kertjével, Akko nyüzsgő piacával, Cfát zsinagógáival és zsidó misztikumával, Rosh Hanikra lélegzetelállító barlangjaival és a Földközi tengerre nyíló csodás panorámával. Érdekes kontrasztot adott a Golan – fennsíkról nyíló gyönyörű kilátás a libanoni és szíriai határt jelző szögesdrót kerítéssel. Talán ez az első, ami az ember eszébe jut Izraelről. A háborúk és a katonák. Igen, itt természetes, hogy az utcákon katonák masíroznak, hisz a lányoknak két év, a fiúknak 3 év kötelező katonai szolgálatot kell teljesíteniük 18 és 27 éves kor között. De azt tudni kell az izraeli hadseregről, a Haganaról, hogy az ország védelmére jött létre, csak védelmi funkciókat lát el!

Jeruzsálem három nagyobb vallás: a keresztény-, az izraelita- és az iszlám székhelye. Így érthető, hogy a Siratófal környékén is fokozott a katonai jelenlét, de én a tíz nap alatt végig biztonságban éreztem magam, nem észleltem, hogy bármilyen veszély is fenyegetne. Rengeteg turista látogat el a Közel-Keletre, ez nem lenne így, ha bármi fenyegetettség is érezhető lenne. A Holt-tengertől a Negev – sivatagig teltházas hotelek és szállodák. Annak ellenére, hogy jóval drágább az élet, mint Magyarországon, több helyen is találkoztam magyar turistákkal, akik vagy épp a Massada-t mászták meg, vagy Jeruzsálem egy jól frekventált kávéházában múlatták az időt szombat este. Viszonyításként: egy pohár forró csoki 1400 forintnak megfelelő sekel-be kerül, míg egy falafel 20-30 sekel között mozog (1400-2100ft).

 

 

 

A rengeteg turista ellenére én azt mondanám, hogy érdemes úgy ellátogatni Izraelbe, hogy megpróbál az ember részese lenni az élménynek és néha nem árt elvenni a fényképezőgépet a szemek elől. Nagyon fontos történelmi események színhelye, rengeteg érdekes építményt, múzeumot és műemléket lehet megcsodálni, de úgy gondolom Izrael igazi kincse itt bújik meg Yechuda Amichai versében.

 

Yechuda Amichai

 

Turisták

 

 

Részvétlátogatás – ezt kapjuk tőlük.
Befészkelik magukat a Holokauszt Múzeumba,
Szomorú képet vágnak a Siratófalnál
És aztán nevetgélnek a szállodában
Vastag függönyeik mögött.
Lefényképeztetik magukat
Híres halottainkkal
Ráhel sírjánál és Herzl sírjánál
És a Lőszer Domb tetején.
Siratják drága fiainkat
És vágyakoznak kemény lányainkra
Majd hűvös, kék fürdőszobáikban
Felteregetik – hogy gyorsan megszáradjon –
Alsóneműiket.

 

Egyszer Dávid Tornyánál egy kapu mellett ültem a lépcsőn, két teli kosaram mellettem a földön. Egy turistacsoport állt nem messze idegenvezetőjük körül és én lettem a tájékozódási pontjuk. „Látják ott azt az embert? Ott a kosarakkal? Na, ott, a fejétől kicsit jobbra, ott a római kori boltív! Igen, a fejétől egy kicsit jobbra.” „De hát mozog, nem marad nyugton!” Én pedig azt mondtam magamban: a megváltás akkor jön el, amikor az idegenvezető így szól majd csoportjához: „Látják ott, azt a római kori boltívet? Na, az egyáltalán nem érdekes. De ott mellette, balra, kicsit lejjebb, ott ül egy ember. Épp most vásárolt zöldséget és gyümölcsöt a családjának.”

 

Őri István

 

http://be.net/istvanori

https://www.facebook.com/photosbyistvanori