Kettőt fizet, egyet kap! – ajánlok egy újabb lehetőséget, ami a vásárláshoz kapcsolódik és közösségi értelemben nagyon építő jellegű. Ha kiválasztunk valamit, amiért pénzt adunk, megtehetjük, hogy a megkért összegen felül többet hagyunk ott. Ha az eladónak szánjuk, borravalónak hívják. Ezen túl van egy másik lehetőségünk is, ami sokkal messzebbre vezet és nemesebb cselekedet közösségi értelemben. Ha többet fizetünk, lehetőséget teremtünk rá, hogy aki nem tudná megvenni magának, akár megkaphassa pénzbeli ellenszolgáltatás nélkül. Adott termékből kettőnek az áráért csak egyet viszünk haza, eszünk meg vagy használunk, s a másikat felajánljuk annak, akinek szüksége van rá és nem tudja megvásárolni. Ez lehet étel, lehet ital, lehet ruha vagy szállás. Könyv, szolgáltatás – mint gyógyító kezelés – vagy iskolai ellátás. Miért tennénk ilyet?

Mert megengedhetjük magunknak. Ez, az anyagiaktól függetlenül is igaz. Lelkünkben érzékenység ébred olyan emberekkel szemben, akiket jelenleg nem fizet meg jól a társadalom. Pont úgy, mint amikor autóban utazunk, és egy stoppost felveszünk, és elvisszük adott helyre. Megtehetnénk, hogy nem állunk meg. Megtehetnénk, hogy nem segítünk. De az ellenkezője is igaz. Megtehetjük, hogy megállunk és adunk a magunkéból annak, akinek épp szűk-sége van valamiben, ami nekünk épp megadatott. Ismernek olyan hivatásokat, amelyeket nem pénzbeli juttatással illet a társadalom? Pedagógus? Anyaság?

kettot-fizet-egyet-kap

Megtehetjük, hogy kitekintünk a magunk komfortzónájából és beemelünk valakit magunk mellé. Mert épp ott voltunk és épp olyan helyzetben. Vagy, mert megkérnek rá minket, és mert segíthetünk. Miért pont mi tartjuk fontosnak, hogy mindenkihez eljusson, anyagi helyzettől függetlenül, amit megtiszteltünk a vásárlásunkkal? Egy fajta adomány, a mai világ szokásaihoz alkalmazkodva. Hm…

Ily módon beindulhat egy szociális érzékenység, ami egy jól működő társadalom alapja, s ha elkezdjük gyakorolni, bizony sokkal kisebb árat fizetünk egyéni és társadalmi szinten, mint elsőre gondolnánk. Ellenkező esetben elidegenedés, antiszocializáció és más betegségek fertőznek majd. Mit gondolnak?

Pozitív példák:

  1. Sok közösség a szociális érzékenység modelljével él. Annak idején a falu, felelősséget vállalt a tagjai jól létéért, s a gabonát együtt aratták, a házaikat közös erővel építették. A vidéki nagy magtárak még őrzik e közösség emlékét ma is.

    kettot-fizet-egyet-kap

  2. Alternatív iskolai modellek közük a Waldorf Iskola például – mert alapítványi iskola – az állami finanszírozás helyett, maga teremti meg a tanári fizetéseken túl a működését. Ehhez a szülők havi, éves felajánlásokat tesznek, s hogy ne elit-iskola legyen a végeredmény, az anyagilag jobban elismert szakmák képviselőit tömörítő családok többet vállalnak az egy főre leosztott költségeknél – ezzel megteremtve a helyet olyan családoknak, akik ezt nem tudnák felvállalni saját pénzből. Példaértékű.
  3. Több nemzetközi kísérlet indult arra, hogy éttermek, ruhaboltok vagy szállodák adnak lehetőséget a többletfizetésre, amivel egy keretet hoznak létre a rászorulóknak.
  4. Nem ismeretlen, hogy egy ebédre, sütire beugró vendég a közeli hajléktalannak is vásároljon így figyelve a másikra. Sok társadalmi kísérlet bizonyítottan jobb életet ígér a szociálisan érzékenyeknek!

    kettot-fizet-egyet-kap

  5. Mai fiatalság körében is nagy divat a közösségi kert-építés. Legnagyobb hazai kezdeményezés, a már tíz éve zajló erdélyi borvíz-források helyreállítása, ami itthoni szervezésben, magyar egyetemek nemzetközi diákcsapatának önkéntes munkájával és helyi alapanyag és szállás biztosításával zajlik.

Linka