Manapság, már nem csak „new age”-es körökben trendi a szeretetet, mint „mindenre jó megoldás”-t emlegetni. Kétség nem fér hozzá, hogy a pozitív érzelem, nagyban hozzájárul az élet viszontagságainak „kibírásához”. Mert, hogy van mit „kibírni”, ahhoz kétség sem fér.

 

 

 

 

De nézzük csak, mit tud a szeretet?

 

  • Erőforrás. Nem is kicsi. Ha nem így lenne, vajon ki vállalna önként, élethosszig tartó elköteleződést? Méghozzá „garancia” nélkül? Nincs is ilyen kapcsolat. Mondhatnák a szkeptikusok. De igen, van! Még szerencsés csillagzat alatt született párkapcsolatoknál is előfordul. Ám van egy sokkal erősebb kötelék is. A szülő-gyerek kapcsolat!!!
  • Persze, amíg kicsi, és gondoskodásra szorul. Gondolnánk felszínesen. De ez messze nem így van. Nem csak azért, mert a mondás szerint, „kis gyerek kis gond, nagy gyerek, nagy gond”. Azaz, a nagy gyerek többe kerül. Nem, nem csupán anyagi értelemben véve. Hanem a lehetséges problémák körét, és mennyiségét tekintve is. Köztudott szlogen, hogy a szülők jelentős része, akkor aludt utoljára nyugodtan, mielőtt megszületett a saját gyermeke. (Na jó, az örökbefogadott gyerek is számít. És az is, amikor valaki bármi okból ránk bízza, a saját szeme fényét. Tehát más gyermekére vigyázunk. Sőt! Nagyon is számít…

 

 

  • Azonban megfigyelt tény, és számos életrendezést segítő technika is azt mutatja, hogy a szülő-gyerek kapcsolati kötelék, olyan tudati mélységben gyökerezik, hogy még akkor is élet-meghatározó tényező, ha az illető, nem is ismerte a biológiai szüleit, és sosem találkozott velük. Sőt a saját családjáról, a személyes életét meghatározó, vagy befolyásolni képes családi működési mintázatról, egy fikarcnyi ismerete sincs.

 

 

A szeretet furcsa, sőt különleges adománya az Életnek. Olyan nehézségeket is kibírunk általa, amire semmi esetre sem vállalkoznánk önként. E nélkül az elhivatottságot biztosító szeretet-érzet-kötelék nélkül, kevesebb erőforrásunk lenne az életünkhöz.

 

 

 

 

Mi mindent tud a szeretet, mint rejtett erőforrás?

 

  • Számos konfliktust, érzelmi, és néha még fizikai bántást is képessé válunk megbocsájtani, a szeretet kötelékeken keresztül.
  • Megerősödik a Stressz tűrő képességünk, kitartóbbakká válunk. Szokatlan kihívásokat is megoldunk. A probléma-átlátó képességünk csiszolódik, megoldó képességünk megsokszorozódik, ha a szeretet energiája a hajtóerő. Teherbírásunk is hatványozódik. Trendi szóval, kifejezetten proaktív attitűdöt alkalmazunk az életszervezés során. A kapcsolati tőkénket találékonyan mozgósítjuk.

 

 

Ahogy a mondás is tartja, a szeretet átvisz minden akadályon, és nem ismer határokat.

 

  • Elfogadóbbakká, és gyakran megértőbbé is válhatunk a szeretet, mint életerő-forrás hatására.
  • Számos korábbi szokásunkat tudjuk megváltoztatni, esetenként kellemetlen szokásunkat elhagyni, a szeretet kötelékének segítségével.
  • Képessé válunk új, gyakorta élhetőbb szokásrendszert kialakítani, amikor sejtszintig érezzük a szeretet fontosságát.

 

 

 

 

Nem, ez nem jelenti azt, hogy „kibújunk a bőrünkből”. Azt tartósan NEM lehet, mert, ahogy a mondás is emlékeztet rá, „mindig kibújik a szög a zsákból”. Az viszont kétségtelen tény, hogy a szeretet oda-vissza áramlása esetén, az ember önmaga érez rá, milyen kellemes dolog szeretve lenni, és ebbe a szeretetbe belemerülve, idomulni, alakulni a helyzetek által.

 

 

 

Van, amikor megállapításra is kerül, hogy „jobbá válunk” a másik által.

 

A jobb szót, a legszélesebb értelemben használva! Amikor ránézünk egy egyszerű élethelyzetre, akkor máris nyilvánvalóvá válik. Például, amikor az ember, harmonikus egységben simul össze a másikkal. Párkapcsolatban. Vagy akár a szülő-gyermek kapcsolatban.

 

  • Amikor a kisebb gyermek a szülő nyakába csimpaszkodik. Vagy a gyerek, az apa ölébe ülve teljes testében hátra dől. Odabízva az egyensúly megtartását a felnőttnek.
  • Vagy a tinédzser, amikor csak úgy, az anyja ölébe hajtja a fejét. Néha még akkor is, amikor nincs konkrét problémája, baja, fájdalma, lélek szomorúsága. Csak azért, mert annyira, de annyira jól esik odasimulni. Újra átélni, a gyermeki biztonság hálás érzetét. Még, ha csak egy percig tart is, mert a végén még lebukik érzelmileg, és az már gyakorta nem vállalható fel számára, a korosztályi „elvárásai” mentén.
  • Olyan is van, amikor a már sokat megélt felnőtt, aki már maga is saját gyermeket nevelő szülő, egy percre hálásan engedi, hogy a felmenője, a szülője, finoman megsimogassa a feje búbját, ahogy ellép a fotel mellett, ahol az élet által kissé meggyötört, kötelességek hálójába gubancolódott gyermeke éppen gondolat-harcot vív a világgal.

 

 

 

 

És olyankor átérezhető a szeretet mélysége. Nem azért, mert vigasztalni kell, hanem mert mindkét félnek jól esik a simogatás. A csendes átölelés. És olyankor még az egyetemista (és néha a felnőtt, önmaga is szülővé vált gyerek is), hálásan hagyja, hogy a szülő, korától függetlenül, megsimogassa a gyerek feje búbját. És mindent átjárjon a szeretet, ami alapja az élet-bizalomnak. Ami nélkül pedig nem lehet élni. Mert ez a valódi balansz, ami egyensúlyban képes tartani.

 

 

 

 

Kérdésünk: Valóban erőforrás-e a szeretett?

 

 

A válaszokat a kapcsolatszakerto@gmail.com email címre várjuk.

 

Kisorsolt nyertesünk, egy párkapcsolati tanácsadást kap ajándékba  

 

 

Csaba Beatrix

 

life coach, párkapcsolati szakértő

 

konfliktuskezelő, mediátor

 

+36 30 3378450

 

csaba.beatrix@merites.hu  

 

 

http://mediaciospont.com/eletstrategia-tanacsadas/

csakanoknek.hu

csakanoknek.hu