A kurkuma esete a fekete borssal – Avagy a minőségi éhezés, mint a jelen és a jövő egyik komoly problémája

Jelenleg több mint 2 milliárd túlsúlyos ember él a Földön, míg a kórosan soványak száma „mindössze” 815 millió… Nagyon örvendetes, hogy az éhezők száma csökken… de… nagy baj viszont, hogy a túlsúlyosak is alultápláltak, már ha nem a kilóik számát, hanem a táplálkozásuk minőségét vesszük alapul.

Sajnos a modern, fejlett világban (is) egyre inkább az ún. „minőségi éhezés” nyer teret, ami leegyszerűsítve annyit jelent, hogy nem viszünk be elegendő, a szervezetünk biztonságos és egészséges működéséhez elengedhetetlen mikro-tápanyagot. Kalóriából van elég, sőt túl sok is, viszont az elengedhetetlen vitaminokból, nyomelemekből, fito-nutriensekből, polifenolokból, jó rostokból, jó zsírsavakból és jó aminosavakból pedig -sokszor jelentős- hiányban szenvedünk. Ezek egyikéből sem kell mennyiségükben sok, de ha hosszabb távon mellőzzük ezeket, akkor az ún. „hiánytáplálkozás” következményeivel kell szembenéznünk. A hiánytáplálkozás, a minőségi éhezés következménye pedig sok civilizációs betegség: a járványként terjedő cukorbetegség és szén-hidrát anyagcsere zavarok, szív- és érrendszeri megbetegedések, a daganatos megbetegedések, a demencia, a gyors öregedés…

Pedig van megoldás: a ténylegesen változatos étrend, sok apró, jelentéktelennek tűnő elem hozzáadásával. Mára az evés csupán élvezeti „termék”-ké vált, ami önmagában még nem baj, hiszen az étkezés a kultúránk fontos része, a lelkünk ápolója is. A baj ott kezdődik, ha csakis élvezetté válik, és nem vesszük figyelembe azt, hogy az ember szervezete sok olyan (al)rendszerből áll, amit el kell látni a működéséhez szükséges anyagokkal.

 

Még a XI. század elején két tudós, Liebig és Dobeneck megállapították, hogy az élő szervezetek fejlődését a szükséges erőforrások közül az fogja meghatározni, amely a legkisebb mértékben áll rendelkezésre (az ún. Minimum elv). Ezt az elvet egy hordó dongáival ábrázolták: ha bármelyik fontos tápanyag hiányzik vagy hiányos, hiába van a többiből elég, „ki fog folyni a víz”…

Induló sorozatunkban ezeket a szükséges elemeket vesszük sorra. De nem vegyészi szemmel, hanem táplálkozástani, és nagyon gyakorlatias megközelítésben. Lesznek receptek, fontos konyhatechnológiai trükkök és tippek. Mindennapjainkban használható megoldások.

És akkor mi köze van a kurkumának és a fekete borsnak ehhez az egészhez?

Pár év óta tudja a kutatói társadalom, hogy a kurkuma erős antioxidáns, gyulladásgátló anyag, sok betegség esetében kitűnően használható… de a kutatók csak évekkel később jöttek rá, hogy a kurkuma ezerszer jobban szívódik fel és hasznosul a szervezetben, ha kis arányban fekete borsot is adunk hozzá… később az is kiderült, hogy – érdekes módon- a gyömbér hozzáadása is segít a kurkuma gyógyító erejének növeléséhez. A mai, igazán jónak hirdetett kurkuma tabletták már a thai bazsalikom szárított porát is tartalmaznak… és ki tudja, mi lesz a következő „korszakalkotó felfedezés”?

Szerintem a figyelmes és kicsit is főzni tudó olvasó itt már felteszi a kérdést: „De akkor miért nem főzünk inkább egy jó indiai ragut???” A Távol-Keleten már évezredek óta tudják, hogy mit kell az ételbe rakni, hogy az tényleg tápláljon … kapszulák nélkül is…

Nos, erről és a hasonló kérdésekről fog szólni kis sorozatunk….

dr. Tkacsik Márta

(20) 4499300
www.patikakert.hu