Magasság? Gyorsaság? Szabadság?

Németh Éva válaszol!

Elértél sok fontos és komoly dolgot az életedben? Aztán a sors merőben új és szokatlan választás elé állított, amiről addig csak másoktól hallottál? Eddig elég szokványos lenne a forgatókönyv… 

Éva döntése és példája azonban felülírja az átlagost, és szárnyakat adhat mindenkinek az elkeseredés, a depresszió és a bezárkózás helyett. Hogyan? Íme:

 

Mi volt mesterséged címere?

Végzettségem szerint 30 évig egy multinacionális cégnél dolgoztam, ahol végig járva a szamárlétrát a stratégiai területig jutottam. Közben persze boldog anyukája lettem a ma már 29 éves gyönyörű és okos Barbara lányomnak. Aztán 30 év pályafutás után a munkakörömre az „élet” egy új alkalmazottat jelölt ki, így szakmailag más utat kellett kezdenem. Nyitott szívvel és kíváncsi tudásvággyal a pénzügy területét választottam. Nem volt könnyű 48 évesen újra sokat tanulni. Ennek már 6 éve, és nagyon szeretem a mostani munkámat.

A magánéletem is rendes kihívás elé állított, mert 31 év házasság után 3 évvel ezelőtt a válás mellett kellett döntenem. Ez sem volt könnyű lépés, de megtapasztaltam a munkám révén az újrakezdés esélyét, s hittem, hogy semmi nincs véletlenül, s új tapasztalatokat, új tanulást kezdhetek elvált nőként.

A harmadik mérföldkövem pedig tavaly állított meg újabb sorsfordító eseménnyel, mikor is a lányom férjhez ment, s az ő boldogságával, saját családkezdésével az én életemben is lezárta „hivatalosan” is a gyermekkort.

Ekkor számot vetettem a múltammal, és megálmodtam a jövőmet!  Az elképzeléseimet papírra vetettem, és megterveztem a következő 10 évet. Rögzítettem minden évre pontosan, hogy mit szeretnék elérni, ahhoz mit kell tennem, és mindaz mennyibe fog kerülni, majd beletettem az egészet egy dobozba.

Mi lett az új mesterséged címere?
 

Németh Éva vagyok, 54 éves, repülőt és motort vezetek.

 

Sokan megkérdezik, hogyan kerültem kapcsolatba a repüléssel és miért pont a repüléssel? Valószínű onnan jött, hogy az öcsém, Győző két évvel ezelőtt befizetett engem egy sétarepülésre, ahol a Balatont láttam madártávlatból. Ekkor kerített hatalmába az érzés, hogy ezt én is szeretném csinálni újra és újra. Korábban nem érdekelt a repülés, hiszen több mint 35 éve motorozom, és ez kielégítette a száguldással kapcsolatos vágyaimat. Azonban ott a felhők felett olyan békét, olyan csendet, és olyan szabadságot leltem, amit azóta is akarok minden pillanatomban magamnak és mindenkinek!

Belekezdtem hát a megfelelő iskolába, folyamatban van a szükséges kellékek beszerzése, és persze egy repülőgépé is, s tervezem-szervezem, hogyan adhatom át az érdeklődőknek az általam meglelt és megszeretett hobbim magával ragadó élményét.

És a dobozod? Hogyan segített? 
 

Kerestem egy fadobozt egy évvel ezelőtt, ami vigyázza a kellékeimet, s amibe belepillanthatok vagy kiemelhetem és kézben tarthatom, mint valóságot az elképzelt álmaimat! Így biztosnak érezhetem, hogy meg tudom csinálni, hisz elképzeltem, eldöntöttem, és kézben is tartom a kicsinyített mását pl. a repülőgépnek. Jó azokban a pillanatokban is, mikor a lendületem megtorpan egy pillanatra ilyen-olyan okokból. Egy év telt el az újratervezésem óta, még van dolgunk a dobozommal!

Nekem bevált ez a módszer, s ajánlom mindenkinek, hogy tervezzen, álmodjon és valósítsa is meg a saját dobozának tartalmát. Ha pedig felülről is látni akarja a világot, akkor keressen és felrepítem!
 

Az interjút készítette: Szabó Ági