Tények és tévhitek a biogazdálkodásról

1. A biogazdák éjjel permeteznek, hiszen, ha nem permeteznének, akkor az ő terményeiket is elpusztítanák a kártevők!

A permetezés technikája a biogazdák számára sem tilos, a lényeges különbség azonban az, hogy mi van a permetezőben! Az ökológiai gazdálkodók irtás helyett a megelőzésre helyezik a hangsúlyt, ezért a haszonnövények védelme érdekében eleve az ökológiai gazdálkodásra alkalmas, az adott területhez igazodó igényű fajtát választanak.

A károsítók és a gyomok ellen vetésforgóval, mechanikai és fizikai módszerekkel (pl.: gyomfésű), hőkezelési eljárásokkal (pl.: sekély talajgőzölés), különféle rovarcsapdákkal és a károsítók természetes ellenségeivel (biológiai növényvédelem) védekeznek. A növényvédelem hathatós eszköze lehet a növénytársítás is, amikor olyan növényeket ültetünk a védeni kívánt növények mellé, amelyek elriasztják, megzavarják azok kártevőit (pl.: a bazsalikom illata elnyomja a paradicsom illatát megzavarva ezzel a vándorpoloskákat).

Amennyiben a felsorolt módszerek nem vezetnek eredményre, úgy az ökológiai gazdálkodásban engedélyezett szerek listájáról a biogazdák is kijuttathatnak növényvédőszereket, amelyek hatóanyagai azonban nem azonosak a szintetikusan előállított növényvédőszerekével. Bizonyos ásványi alapú, de nem szerves növényvédőszerek is engedélyezettek limitált mértékben, mint a kén és a réz.

2. Műtrágya nélkül a biogazdák nem tudnának ekkora növényeket termeszteni!

A növények méreteit alapvetően meghatározza a növekedésük során elérhető tápanyag mennyisége. A biogazdák - a biogazdálkodás egyik alapelvének megfelelően - kiemelt figyelmet fordítanak a talaj állapotára. Szintetikus trágyák helyett a talaj tápanyagtartalmát olyan természetes anyagokkal pótolják és növelik, mint az istállótrágya, a komposzt, vagy az állati eredetű melléktermékek (pl.: toll liszt, vérliszt). A talaj N tartalmának növelésére nitrogénmegkötő növényeket ültetnek, aminek befogatásával még több szerves anyagot juttathatnak a talajba.

Ezen felül kizárólag az ökológiai termelésben való felhasználásra engedélyezett trágya és talajjavító szerek használhatók, és csakis a szükséges mértékben.

3. A bio túl drága!

A nem bio termékek látszólagos olcsóságért az egészségünkkel fizethetünk és kockáztatjuk a hosszútávú élelmiszerbiztonságot. A biotermékek jóval magasabb arányban tartalmaznak az egészségre kedvező anyagokat (pl.: ásványi anyagok, vitaminok, nyomelemek), amiket nem kell pótlólagosan megvásárolnunk táplálékkiegészítők formájában és mentesek, vagy jóval alacsonyabb mértékben tartalmaznak az egészségre kedvezőtlen anyagokat (pl.: növényvédőszer maradványok, toxikus nehézfémek, gombatoxinok) megspórolva ezzel a szervezetünkben való felhalmozódásukból adódó járulékos veszteségeket.

Az ár megítélésekor nem szabad figyelmen kívül hagyni a termékek előállításának körülményeit sem. A nem fenntartható gazdálkodásból származó termékek árai ugyanis nem tartalmazzák az előállításuk negatív externáliáit (pl.: az ökoszisztémára és a környezeti elemekre gyakorolt kedvezőtlen hatások).

Dr. Sipos Nikoletta
Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.
társadalmi kapcsolatokért felelős munkatársa