Befőzni, megfőzni, elrakni… de mit?

 

Gyümölcs szezon on. Eper, málna, meggy, sárgabarack, majd ribizli. Újra divat lett lekvárt főzni, befőttet eltenni, vagy egyszerűen csak jönnek elő az emlékek, a minták, nagymamáinktól, édesanyánktól. No és persze az is lehet, hogy csupán jó érzés a saját termékünket fogyasztani, és nem szégyen talán elismerni, hogy bár sok fáradtsággal jár, mégis off-work elfoglaltság és terápia a rohanó mindennapokban.

Nem „túlgondolva” magát a tevékenységet, de mégis érdemes eltűnődni azon, hogy mi mindent is teszünk el, főzünk be az életünk mindennapjaiból ilyenkor. Mi is történt akkor, amikor tavaly, azelőtt vagy évekkel korábban éppen befőztünk. Talán éppen vihar volt kint, vagy egy kutyát vett a család, vagy éppen valami érdekes történt a nagyvilágban. Az adott eseményhez, változáshoz kötjük az élményt.

A lekvár főzés órákig tartó folyamata alkalmas az elcsendesedésre éppen úgy, mint a közösségi életre, ha éppen társasággal, vagy gyerekeinkkel tesszük ezt. Minden étel készítésénél egyik legfontosabb fűszerként ott rejlik - a konyhai és főzés tudományunk mellett - a hangulatunk, a világból beszűrődő zajok moraja éppen úgy, mint a belső rendünk a fejlődésre.  A felismerés, hogy grammra pontosan annyi cukrot adunk-e hozzá, mint azt a recept írja, vagy változtatunk és a bennünk rejlő tükör éppen most mást mondat velünk, már az első lépés a változás útján.

Ahogy a megtelt üvegeket lefordítva magára hagyjuk, majd hajnalban rápillantunk, talán megfogalmazódik valami. Az, hogy minden nap születik valami… valami olyan, amit talán észre sem veszünk, valami olyan, ami formál minket is. Egy befőtt, vagy lekvár elkészítése során talán tovább szeretnénk adni ebből a tudásból valamit tudatosan, vagy ösztöneink által vezérelve. Egy üveg befőtt ajándékában pedig benne van, minden, ami fontos; de legfőképp talán a felismerés a változtatás, a megújulás képességének lehetőségére.

 

Porkoláb Gyöngyi

üzletfejlesztő, veszteség motivált változás mentor