SZERKESZTI: AZ OLVASÓ ÉS V. KULCSÁR ILDIKÓ

Író, újságíró, tanár, párkapcsolati mediátor. Öt gyereket nevelt fel a férjével, hét unoka nagymamája, de ez kevés számára, hiszen az a mániája, hogy derűvel és őszinteséggel kell oldania a hozzá fordulók ezer baját. Ezért tart előadásokat itthon és külföldön, ezért várja szeretettel az olvasók e-mailjeit.

Lehetek boldog az ellentétemmel?

Kedves Ildikó! Észrevettem, hogy türelmesen, átgondoltan válaszol az e-mailekre, tehát szeretném tudni, mi a véleménye az új kedvesemről. Betöltöttem a hatvanat, óvatos vagyok, ezért lassítanám a barátomat, aki azt hajtogatja, költözzünk össze. Szerintem viszont kevés volt öt hónap az összecsiszolódásra, bár ezt nem merem neki megmondani. Ő magas, szálkás, özvegy férfi, a lánya és az unokája Németországban él. Ideális partner egy olyan nőnek, akinek a fia kétszáz kilométernyire lakik Budapesttől a feleségével – nekem még unokám sincs –, mert programokat szervezhetünk, moziba mehetünk, főzőcskézhetünk. Csakhogy nemcsak a teste szálkás, hanem a természete is! Határozott, ellentmondást nem tűrő. Az a terve, hogy hozzám költözik, az ő kicsit lepukkadt, de nagy lakását kiadjuk, és a pénzt beleolvasztjuk a közös háztartásunkba. Logikus javaslat, például csak egy rezsit kellene fizetnünk, de nem vagyok kész az együttélésre. Tíz éve váltam el, a fiam 2018-ban nősült, azóta a magam ura vagyok. És döbbenetesen különbözünk! Nekem szent a karácsony, régóta gyűjtögetem az ajándékokat a fiaméknak, pedig nem vet fel a pénz – huszonnegyedikére meghívtak magukhoz –, a barátom szerint illúzió a családi együttlét öröme, mert ha a szülő felnevelte a gyerekét, már csak nyűg. Ő úgy tartja, csak a pénz mozgatja a világot, én hiszek a szeretetben, a barátságban. Vajon át tudom törni a rosszkedve falát? Nem tudom. Az egyik barátnőm szerint ne kéressem magam, inkább örüljek, hogy kellek egy ilyen  jóképű pasinak, a másik azt mondogatja, nem rám van szüksége, hanem az ápolt szép otthonom kényelmére. Ildikó, mit tegyek? (A nevem, címem, csak az öné.)

Tisztelt Levélíróm, feladta leckét! Az ilyen típusú levelekre óvatosan szoktam válaszolni, hiszen nem vállalhatom át a döntés felelősségét, de azt határozottan merem javasolni, ne hallgasson a barátnőire, csak a szívére! Nem jó jel, hogy a fenntartásait nem merte még megosztani a kedvesével mert őszinteség és bizalom nélkül ritka vendég a boldogság. Ha induláskor sem vagyok biztos abban, hogy vele boldogabb leszek, mint egyedül, akkor mi lesz később? Szerintem nem tragédia, ha két, egymást szerető ember különbözik, ha van közös alap… Világnézet, politikai hovatartozás, szex, hobbi, sport, érdeklődési kör, nem sorolom. Hogy ez önöknél, mi, arról nem írt. De arról sem, szerelmes-e, vagy csak „magányoldónak” használja a férfit… Meggyőződésem, hogy lelketlen vagy bántalmazó kapcsolatnál jobb az egyedüllét, tehát azt gondolom, nem hajtja önt a tatár. Minek sietni? No, ezt kellene megbeszélni a kedvesével – nem a barátnőivel vagy velem! –, s ha sikerül közös nevezőre jutni, jöhet egy új korszak. (Amúgy a pénz tényleg mozgatja a világot, de ha egyeduralmat szerez, megfagynak a lelkek.)


Kedves Olvasók, szeretettel várom ezentúl a leveleiket, hogy szakemberként, barátnőként válaszolhassak a beszelgessunk@vkulcsarildiko.hu vagy a vki@tvnetwork.hue-mail címen! 

Mit tennél a helyemben? I. rész

Mit tennél a helyemben? II. rész

Mit tennél a helyemben? III. rész

Mit tennél a helyemben? IV. rész

Mit tennél a helyemben? V. rész

Mit tennél a helyemben? VI. rész

Mit tennél a helyemben? VII. rész

Mit tennél a helyemben? VIII. rész

Mit tennél a helyemben? X. rész

Mit tennél a helyemben? XI. rész

Mit tennél a helyemben? XII. rész

Mit tennél a helyemben? XIII. rész

Mit tennél a helyemben? XIV. rész

Mit tennél a helyemben? XV. rész

Mit tennél a helyemben? XVI rész

Mit tennél a helyemben? XVII rész