SZERKESZTI: AZ OLVASÓ ÉS V. KULCSÁR ILDIKÓ
Író, újságíró, tanár, párkapcsolati mediátor. Öt gyereket nevelt fel a férjével, hét unoka nagymamája, de ez kevés számára, hiszen az a mániája, hogy derűvel és őszinteséggel kell oldani a hozzá fordulók ezer baját. Ezért tart előadásokat itthon és külföldön, ezért várja szeretettel az olvasók e-mailjeit.
Puszipajtás anyósok
Kedves Ildikó, nagyon megzavarodtam az anyósi és nagymamai szerepemben, aminek legfőbb oka az anyóstársam! Eleinte bűbájos volt, tehát gyakran találkoztunk a gyerekeinktől függetlenül, együtt vásároltunk, és háromszor voltunk közösen nyaralni. Ő, a férje, én és az élettársam. Csakhogy az unokánk megszületése óta kitört belőle az anyaoroszlán. Apró megjegyzésekkel kezdődött. „Szegény Balázs (a vejem) halálosan fáradt, mert naponta rohan haza, hogy együtt fürdessenek…”. ,,Amikor annyi idős voltam, mint a lányod, már két gyerekről gondoskodtam…”. Jártam a gyerekeknél, nagy volt a kupleráj, nem tudom, mit csinál egész nap a lányod.” Egy ideig bírtam, aztán ráförmedtem a barátnőmnek hitt anyóstársra. „Miért nem annak örülsz, hogy gyönyörű az unokánk? Te tökéletes anya voltál a szülés után három hónappal?” Halálosan összevesztünk. De amikor erről meséltem a lányomnak, nem állt mellém, nem is érdekelte, jóban vagyunk-e, hiszen boldogok Balázzsal, csak nagyon fáradtak. Tehát azt kérte, vigyázzak többet az unokámra, hogy néha-néha kettesben lehessenek. Megemlítette még, hogy a férje kiosztotta az anyját, mert felesleges a mi életünket élnie, és javasolta neki, keressen magának értelmes elfoglaltságot. Kedves Ildikó, hogy lehet okosan viselkedni ebben a beteg helyzetben? Jeligém: Szégyellem magam”
Ne szégyellje magát, kedves Levélíróm, inkább hallgasson a lányára, azaz vigyázzon többet az unokájára, hogy fiatalok kicsit fellélegezzenek, és ne a „barátnőjével” vívjon! A kérdésére egy történettel válaszolok, amelynek hősei is a puszibarátságuk levét isszák. A két értelmiségi házaspár a fiatalok esküvője után úgy élt, mint önök. Közös szilveszterek, nyaralások, színházlátogatások… Csakhogy a „gyerekek” összevesztek valami ostobaságon, és a feleség visszaköltözött a szüleihez. Mire az édesanyja iszonyatosan kiosztotta az anyóstársnőjét, aki nem hagyta magát, s a két, sznobériára hajlamos hölgy olyan jelzőkkel illette egymást, amelyek a kocsmákban honosak. Az apósok követték a példájukat. Aztán jött az újabb kanyar: a fiatalok kibékültek, ismét összeköltöztek, most babát várnak. A középkorú nagyszülőjelöltek pedig szégyellik az ordenáré veszekedéseiket, és nem tudják, hogyan tovább. Mindezt azért meséltem el, mert meggyőződésem szerint nem kell semmit túllihegni. Azaz felesleges barátságot imitálni ott, ahol csak halvány rokonszenv van! Tapasztalatom szerint békén kell hagyni a fiatalokat, viszont egy kérdést gyakran fel kell tenni a felnőtt gyerekünknek! „Mondd, miben segíthetek? Nincs más út, mert ebben az új helyzetben nem mi vagyunk a központi figurák. Ehhez az új hozzáálláshoz és szerephez kívánok önnek sok erőt!
Kedves Olvasók, szeretettel várom ezentúl a leveleiket, hogy szakemberként, barátnőként válaszolhassak a beszelgessunk@vkulcsarildiko.hu vagy a vki@tvnetwork.hue-mail címen!
Mit tennél a helyemben? I. rész
Mit tennél a helyemben? II. rész
Mit tennél a helyemben? III. rész
Mit tennél a helyemben? IV. rész
Mit tennél a helyemben? V. rész
Mit tennél a helyemben? VI. rész
Mit tennél a helyemben? VII. rész
Mit tennél a helyemben? VIII. rész
Mit tennél a helyemben? X. rész
Mit tennél a helyemben? XI. rész
Mit tennél a helyemben? XII. rész
Mit tennél a helyemben? XIII. rész
Mit tennél a helyemben? XIV. rész
Mit tennél a helyemben? XV. rész
Mit tennél a helyemben? XVI rész
Kapcsolódó termékek
Szólj hozzá