Földhözragadt pénzügyek – 61 – Római Klub


Manapság sok szó esik a fenntarthatóságról, a biodiverzitásról, a „zöld” termelésről, az újrahasznosításról, a globális felmelegedésről, a felelős társaságirányításról és 2023. decemberében a hazai törvényhozás is megalkotta az ún. ESG törvényt (2023. évi CVIII. törvény a fenntartható finanszírozás és az egységes vállalati felelősségvállalás ösztönzését szolgáló környezettudatos, társadalmi és szociális szempontokat is figyelembe vevő, vállalati társadalmi felelősségvállalás szabályairól és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról).

Az ESG törvény és a téma nem előzmény nélküli, tekintsünk vissza 1968-ra, az ún. Római Klub megalapítására. A Klub 1968-ban jött létre. Aurelio Peccei olasz közgazdász magánkezdeményezésként, alapítványi támogatásokat gyűjtve hívott össze világhírű tudósokat. A Klub célja volt megismerni a földi rendszerek határait, és azok kölcsönhatásait:

„Alapozható-e a földi erőforrásokra és ökológiai rendszerekre a földi népesség és állótőke további exponenciális növekedése? Mi történhet, ha túlzottan megterheljük ezeket az erőforrásokat?

Hogyan fér össze a nemzeti gazdaságpolitikákkal és az élelmiszerek nemzetközi piacával az éhségövezetek léte? Milyen gazdasági-politikai megoldások enyhíthetik az éhezést?

Lehetséges-e, hogy a következő évtizedekben kielégítsük a világ népességének alapvető szükségleteit? Hogyan?”

 

Az első jelentést „A növekedés határai (The Limits to Growth)” címmel készítették el. A tanulmány öt, a világgazdaság jövőjét meghatározónak minősített tényezőt elemez, amelyek önmagukban és kölcsönhatásukban is korlátozhatják a világgazdasági növekedést: a népesség-növekedést, a mezőgazdasági (és élelmiszeripari) termelést, a nem megújuló erőforrások kimerülését, az ipari termelést és a környezetszennyezést, amelyek az egész emberiséget érintő globális problémákat jelentenek. A tanulmány fő megállapításai annál is inkább sokkolóak voltak, mert a világgazdaságban semmilyen probléma nem látszott. A II. világháborútól 1973-ig tartó korszak a történelmileg páratlan jólét aranykora volt.

A szerzők szerint a növekedés összeomlása elsősorban a nem megújuló erőforrások kimerülése miatt következik be, és ezt követően csökken az ipari- és élelmiszertermelés, a környezetszennyezés késleltetetten hat, és ezek együttes hatása miatt a Föld népessége hirtelen lecsökken.

Tíz évvel A növekedés határai megjelenése után már senki sem vonta kétségbe, hogy a nem megújuló erőforrások korlátozottan állnak az emberiség rendelkezésére – s ennek figyelmen kívül hagyása elviselhetetlen terheket ró a gazdaságokra.

1972 óta alapvetően megváltozott a világgazdaság, s jelentősen módosult az arról alkotott tudományos kép. Nem kétséges, hogy a nem megújuló természeti erőforrások korlátozottsága az elmúlt fél évszázad egyik legfontosabb világgazdasági problémája volt, s marad is még egy jó darabig. Népességrobbanás nem következett be, de a világélelmezés még ötven és után sem problémamentes. A globális problémák megoldása is várat magára – váratlanul jól példázta ezt a Covid-járvány kezelésében tapasztalt számos nemzetközi együttműködési hiányosság.

A Növekedés határai című könyv szerzőinek meggyőződése volt, hogy a modell elindítja az akkori társadalom szerkezetének alapvető felülvizsgálatát és az új gondolkodási formák bevezetését. Végső javaslatként megfogalmazták, hogy az emberiség vizsgálja meg önmagát – céljait és értékeit éppen úgy, mint azt a világot, amelyet megváltoztatni kíván. A lényeg nemcsak az emberi faj fennmaradása, hanem sokkal inkább az, hogy a „túlélés ne jelentsen értéktelen fennmaradást”.

A kutatók biztosak voltak abban, hogy a fenntartható társadalom technikailag és gazdaságilag még megvalósítható. Az átmenet a fenntartható társadalomba megkívánja a gondos egyensúlyt a rövid és hosszú távú célok között, a hangsúlyt a hatékonyságra, egyensúlyra, életminőségre helyezve, és nem az kibocsátás mennyiségére. Könyvük zárszavában ezt írták: „A következtetés választást kínál az életre és nem halálos ítélet, és nem szükségszerűen komor. Nem azt jelenti, hogy a szegénységet be kell fagyasztani, vagy a gazdagoknak szegényekké kell válnia. Reméljük, hogy a világ a fenntarthatóságot választja, ezért írtuk meg a könyvet”.

 

Innen folytatjuk.

EMERI (emarczi@hu.inter.net)